Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülésre való felkészülés során?
A felkészülésre ajánlott könyvek között vannak igen jók, de az a tapasztalatom, hogy ezekben is találhatók kevéssé használható részek. Ina May Gaskin „Útmutató szüléshez” könyve például kitűnő, de a szüléstörténeteiből kevés állná meg a helyét a magyar viszonyok között. Jónak tartom azután Stadelmann Bába válaszol című kötetét is, és a természetes vajúdásra és szülésre készülve Noll Andrea Nandu újonnan megjelent Vajúdástámogatás mindenkinek című könyvét is. Amire minden szülő figyelmét külön felhívom, hogy ne csak magára a szülésre, hanem az azt követő időszakra is készüljenek.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Az elmúlt évtizedek számos fontos változást hoztak a legtöbb kórházban. Ez különösen Budapesten igaz, ahol lehetőség van többféle szülészeti intézményből választani – vidéken sajnos nem mindenhol ennyire jó a helyzet. Az apák előtt megnyílt a szülőszoba, és ez magával hozta azt is, hogy más is jelen lehessen a szüléskor: családtagok, hozzátartozók, a dúla (akár úgy is, hogy nem kell választani, hogy vagy az egyik, vagy a másik, hanem egy egyidejűleg lehet bent az apa és a dúla). Ide tartozik, hogy egyre több szülésznő alkalmaz természetes módszereket, ami szemléletbeli változást jelent. Nem csak beavatkozásokkal, gyógyszerekkel lehet bizonyos helyzeteket megoldani, hanem más módon is. Fontosnak tartom a szülőszobák átépítését: az egy szülőszoba – egy család rendszer által a szülések tere intimebb lett. Ez az ott dolgozók gondolkodásában is elindított egy folyamatot: ahogy a környezet változik, azzal együtt változik az emberek hozzáállása.
Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy bárminemű változás akkor tud bekövetkezni, ha az anyák felől igény jön a változtatásra. Amiben jó lenne még további eredményeket elérni, az az újszülöttek ellátása. Budapesten ma csupán egy bababarát kórház található, ami nagy visszalépés a korábbi háromhoz képest. Sok kórház hirdeti úgy magát, hogy „bababarát elvek mentén dolgozunk”, holott nem minősített bababarát kórházról van szó. A minősítésnek komoly feltételrendszere van, amivel jó lenne, ha minél több, szülészeti intézmény választás előtt álló anya tisztában lenne. (A Dúla blog ezzel a témával több alkalommal is foglalkozott már: https://lenardorsi.hu/tag/bababarat-korhaz/ – a szerk.) A bababarát hozzáállás nagy hatással van ugyanis az anya-gyermek kapcsolatra és a szoptatásra.
2011 április elejétől lehetőség van az intézményen kívüli szülészeti ellátásra. Mennyiben érinti ez a munkádat? Milyen változás(ok)ra számítasz a kormányrendelet nyomán?
Nagyon örülök, hogy megszületett a jogi szabályozás. Azt is tudom, hogy az intézeten kívüli szülésre vonatkozó kormányrendelet nem tökéletes, de azt gondolom, hogy az anyák és az újszülöttek biztonságának érdekében mindenképpen nagy szükség volt rá. Lehetetlen állapot volt, hogy bár mindenki tudta – a szülést kísérő bába és a szülőpár is –, hogy az otthonszülés nincs legalizálva, mégis belementek egy ilyen tisztázatlan helyzetbe. Ezután a háttérintézmény tudni fog az otthonszülésről, és ha esetleg be kell menni egy elakadt vajúdással a kórházba, akkor az rendezett körülmények között tudja fogadni az érkezőket. Az átadás-átvétel rendben megtörténhet, az otthonszülést kísérő bába bemehet az anyával, és a szülő nő is tudja, hogy segíteni fognak neki. Egészen biztos, hogy ennek a változásnak sok pozitív hozadéka lesz.
„Természetesen szeretnék szülni!” – mondja a legtöbb várandós édesanya, és kívánságaikat sokan szülési tervben is rögzítik. Mit tanácsolsz nekik, írjanak-e, és ha igen, hogyan írjanak szülési tervet? A kész tervet kivel érdemes átbeszélni?
Az interneten elérhető és letölthető szülési terv minták sorvezetőként szolgálhatnak ahhoz, hogy a várandós anya saját elképzeléseit és lehetőségeit ezek segítségével átgondolja. Vannak, akik hozzám is kész szülési tervvel érkeznek már az első konzultációra. Ilyenkor elkezdődhet a párbeszéd a szülés helyszínéről, az ott érvényes szokásokról, és a szülésben résztvevőkről. Amikor ezeket részletesen átbeszélgettük, azután érdemes letisztázni és megfogalmazni a saját szülési tervet, és odaadni a választott szülésznőnek, orvosnak. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy a szülést megelőző konzultációk sorozata, a folyamatos információcsere a várandós és szülésznője között – ez önmagában is egy szóbeli szülési tervnek felel meg.
Országos szinten jócskán 30% fölött van a császármetszések aránya. Hogyan alakul ez a szám a ti szülészeteteken? Van-e lehetősége a császármetszésen átesett anyának a következő babát hüvelyi úton megszülni?
Az István Kórházban 21-22% a császármetszések aránya. Ezzel benne van az első négy fővárosi kórházban, ahol legalacsonyabb a császármetszési ráta. A császármetszést követő hüvelyi szülés (angolból átvett rövidítéssel VBAC) lehetséges a szülészeti osztályunkon, ha a választott orvos vállalja. Egyre nő nálunk az ilyen szülések száma, és ezzel együtt a tapasztalataink is, hogy hogyan kell a VBAC-t kísérni. A többségnek a gondos szülésre való készülés után sikerül a hüvelyi szülés, és persze vannak olyanok is, akiknek nem. A szüléskíséréseimről statisztikát vezetek, és eszerint a 2009-es évben 77%-os VBAC arányt sikerült elérnünk. Többször is előfordult, hogy olyan anya mellet voltam, akinek két császármetszés után sikerült hüvelyi úton szülnie.
Havonta, átlag hány kisbaba születésénél vagy jelen?
Havonta 6-10 szülésnél nem vállalok többet. A szülésznői munkám nem csak a szülések kíséréséből áll, hanem az előtte való találkozásokból is. A konzultációk általában havi gyakorisággal zajlanak, de a szülés előtti utolsó hónapban már hetente találkozunk, sőt, ha az anya túlhordja babáját, akkor kétnaponta. Ahhoz, hogy megfelelő figyelemmel tudjak a családok felé fordulni, többet nem tudok és nem is akarok vállalni.
Vannak-e olyan kisbabák, akiknek a születésére a mai napig élesen, tisztán emlékszel, mintha csak tegnap történt volna az egész? Hol tárolod, hova teszed annak a sok-sok kisbabának a fotóját, amiket emlékbe adnak neked a veled együtt szült nők, anyák?
Vannak olyan emlékezetes szülések, amelyeket teljesen fel tudok idézni, még ha régebben is történtek, mert valamilyen fontos élmény fűződik hozzájuk. Ha az anyával a hosszan tartó és jó felkészülés nyomán bizalmi kapcsolatom alakult ki, a szülése biztosan emlékezetemben marad hosszú éveken át is. A babák fényképeit albumokban és a szekrényemben őrzöm. Jó munka lesz majd nyugdíjasan nézegetni és rendszerezni őket. Manapság leginkább elektronikus formában kapok fotókat, és amiket a számítógépem lemezén tárolom őket.
Olvass még több interjút a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
Áginál szültem én is. Az első kisfiunkat 2010-ben az István Kórházban, a másodikat idén.
Emlékszem, az első szülésemnél először az fogott meg Ági kapcsán a leginkább, hogy egy gyönyörű kabátban érkezett a szülésre, mintha tényleg egy csodálatos ünnepre jött volna, és ettől a látványtól én is nagyon ünnepélyes hangulatba kerültem, hiába jöttek a fájások. Végig, már a szülés előtti találkozók alkalmával is elképesztő barátságos és kedves volt velünk, minden kérdésünkre válaszolt, maximális nyugalmat árasztott, azt éreztem, hogy a lehető legjobb kezekben vagyok nála. És a szülés is csak ráerősített erre, természetes szülésem volt, gátmetszés nélkül, Ági nagyon gyorsan odaért, hagyott szépen minket a férjemmel magamban vajúdni, de rendszeresen benézett, bármikor azonnal elérhető volt, tapintatosan és szelíden bánt velem. Neki is köszönhetem, hogy a szülésem fantasztikus élmény maradt, a fájdalom ellenére is. Az külön nagyon jólesett, hogy a férjemet is maximálisan komolyan kezelte, nem úgy, mint aki egy zavaró lábatlankodó, hanem ugyanolyan ünnepélyességgel és tisztelettel, mint engem. A szülés után is, mikor már lent voltam a csecsemőosztyálon a babával, lejött meglátogatni minket, többször is.
Nem is volt kérdés, hogy másodszor is őt választjuk, bár végül a második baba annyira gyorsan jött, hogy az autóban, a kórház parkolójában született meg, és Ági már akkor ért oda, mikor vettek ki bennünket az autóból. De ebben a helyzetben is, bár csak a szülés utáni ellátással akadtak feladatai, ugyanolyan biztonságban és kellemesen éreztem vele magam, mint az első alkalommal.
Egy szó, mint száz, én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem Ágit, és ezúton is köszönök neki mindent, remélve, hogy még egy harmadik babánál is találkozunk majd! :)