Zsófi története
2009. augusztus 22-én született lányom, Léna, dúla közreműködésével. Jómagam azért döntöttem a dúlás szülés mellett, mert férjem külföldi tartózkodása miatt kétséges volt, hogy bent tud-e majd lenni a szülésnél velem. Választott orvosom és szülésznőm sem volt, úgy gondoltam, nekem más jellegű személyes támogatásra lenne szükségem a szülésnél, mint amit az egészségügyi személyzet nyújthat. Végül a férjem éppen időben hazaért, mégsem éreztem úgy, hogy felesleges lett volna dúlát kérni a szüléskíséréshez. Éppen olyan dolgokban nyújtott sokat, amikre nem is gondoltam.
Már a szülésre való felkészülés során fontos volt a dúla közreműködése. Különösen a gátmetszéssel kapcsolatban illetve a szülés után a lányommal való bánásmód kapcsán látott el jó előre hasznos információkkal. Segítségével tudatosabban készültem a szülésre, mint az első gyermekem születésekor. Segített a szülési terv összeállításában, ennek kapcsán hívta fel a figyelmemet arra, hogy mennyire fontos, hogy az első órák minél zavartalanabbul teljenek a kisbabámmal és a párommal.
A szülés során a dúla sajnos csak a szülőszobára jöhetett be, így a vajúdás egy szakaszát a vajúdó helyiségben nélküle kellett végigcsinálnom. Mire azonban igazán nagy szükségem lett rá, addigra elfoglalhattuk a szülőszobát, és végre ő is bejöhetett. Addig is jó volt kimenni hozzá időnként beszélgetni egy kicsit, éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Végig telefonon tartotta a kapcsolatot a családommal, akik kíváncsiak voltak a dolgok állására, de így nem minket zavartak a férjemmel a szülés során, hiszen mi úgysem vettük volna fel a telefont.
Mikor a szülőszobába értünk, hirtelen egyre erősebb és sűrűbb fájásaim jöttek. A dúlám pillanatok alatt gyertyákat gyújtott, ami talán apróságnak tűnhet, szerintem viszont nagyban hozzájárult, hogy ellazult állapotban tudjam végigcsinálni a nehezét, illetve hogy két fájás között oldott hangulatban teljen az a „röpke kis idő”. Még körül sem néztem, máris készült az illóolajos forró borogatás a hasamra, ami elmondhatatlanul jól esett. Gondoskodott róla, hogy eleget igyak a szülés alatt és utána is.
Miután Léna a világra jött, egy törölközőbe csavarták, a fejére sapkát húztak, és a hasamon pihenhette ki az érkezés fáradalmait. Két órán keresztül nem is vették el tőlem, csak a megfigyelési idő végén. Amíg a férjemmel a babánkkal ismerkedtünk, a dúla diszkréten a háttérbe húzódott és csöndesen üldögélt. Lénát később sem fürdették meg, csak megmérték, majd a dúlám felöltöztette, közben kedvesen beszélt hozzá. Amíg engem elláttak, mellettem térdelt, és szoríthattam a kezét, ami nagyon jól esett, mert az egész szülés során ez volt a legkellemetlenebb dolog.
Ezután bekísért minket a kórterembe. Az első gyermekemet megszületése után a csecsemős nővérek kérésére az első éjszakára „megfigyelésre” beadtam a csecsemőosztályra. Most úgy éreztem, nem akarok megválni a babámtól, és erre előre készültem is. A szülési tervbe is beleírtam, hogy azt szeretném, hogy egyből velem jöhessen, és mivel mindketten jól voltunk, így is történt. Meggyőződésem, hogy ennek a fiam születésekor sem lett volna akadálya, csak akkor kevésbé voltam felkészült, és inkább rábólintottam a csecsemős nővér kérésére. Léna viszont a kórházi tartózkodásunk során végig velem volt, és én a születése utáni első órákban határtalan boldogsággal gyönyörködhettem benne.
A dúla a kórteremben kipakolta a cuccaimat, mindent a kezem ügyébe készített, ami nagyon jól jött, noha én kifejezetten jól éreztem magam a szülés után. Akinek azonban császármetszéssel, vagy hosszú, megerőltető szülés során jön a világra a babája, annak ez még fontosabb lehet. A szülés utáni napokban telefonon és sms-ben tartottuk a kapcsolatot, majd pár hét múlva eljött hozzánk látogatóba.
Összességében úgy érzem, a dúla segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen szép szülésélményben volt részünk. A mai napig szívesen és meghatódva gondolok vissza arra a napra, amikor a lányunk megérkezett közénk. A dúlám csodálatos empátiával viszonyult hozzám, mindig pontosan érezte, mit kell tennie, a jelenléte nem volt sem túl sok, sem túl kevés.
Ha később úgy döntünk, hogy egy harmadik gyerekre is vállalkozunk, már tudom, kit fogok felhívni, hogy tartson velünk a szülőszobára. :-)
Olvass további dúlás szüléstörténeteket a Dúla blogon!
Itt elolvashatod, mit írt Zsófi az emlékkönyvembe.
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!