Ahogy a császármetszések száma egyre emelkedik a világban és hazánkban is (ma 33% körül tartunk Magyarországon), egyre fontosabb kérdés az édesanyák számára, hogy van-e lehetőség a következő babánál a hüvelyi szülésre? A napokban egy orvosi konferencián jártam, ahol szintén ezt a témát járták körül, és a válasz a legtöbb szakértő értelmezése szerint egyértelmű igen volt. Számadatokkal is alátámasztott tény, hogy az édesanya és a születendő kisbaba testi-lelki egészségének is kedvezőbb a császármetszés után a hüvelyi szülés megkísérlése. Ennek sikeressége persze több dologtól is függ – az ezzel kapcsolatos cikket itt találod a Dúla blogon.
Azt gondolom, sokat tanulhatunk egymás szüléstörténeteiből is. Évi is megírta, hogyan készült első, császármetszéssel született kislánya után a kistestvér érkezésére. Tanulságos utat járt be – sokaknak segítségére lehetnek tapasztalatai.
Nemrég szültem meg második kislányomat Dékány Ágnessel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzá vezérelt, és örökké hálás leszek neki, hogy teljesülhetett a vágyam!!!
Miután az első szülésem 2 évvel ezelőtt császárral végződött (ami minden bizonnyal teljesen jogos volt – farfekvés, gyenge fájások stb., de számomra mégis elég nagy csalódás és kudarcélmény volt), a második szülést “tiszta lappal, új csapattal” képzeltem el. És tudtam is, hogy meg fogom találni a megfelelő segítőket. Nem hajszoltam a dolgot, nem tervezgettem annyira a szülésemet, mint első alkalommal, próbáltam „elengedni” az egészet, nehogy megint kudarc érjen. Pedig a második kislányom szépen, időben befordult.
Tovább olvasom
Az én sikeres VBAC-történetemet mindenképpen az előzményekkel kell kezdenem: 2010-ben első lányunkat a lehető legnagyobb nyugalommal, és abban a hitben, hogy a szülés pikk-pakk menni fog vártuk. A várandósságom sajnos nem volt problémamentes: kevés magzatvíz, és egy toxoplazma fertőzés miatt a szülésig tartó antibiotikumos kezelés miatt az orvosom a 40. hét első napján magzatvíz-vizsgálatot végzett, és mivel nem találta tisztának, megindította a szülést. 5 óra vajúdás után fájásgyengeség miatt sajnos a műtőben kötöttünk ki (akkor ezzel nem is foglalkoztam, hihetetlen boldogság töltött el, hogy megszületett a kicsi lányunk). Szerencsére sem a felépülésnél, sem a szoptatásban semmi hátrányát nem láttam ennek. Ahogy telt az idő, lelkileg viszont nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy császárral született meg az első gyermekünk (és igazából csak most, a második szülésnél tudtam helyre rakni ezt magamban), így mikor 2012 februárjában megtudtuk, hogy nemsokára 4-en leszünk, már akkor eldöntöttem, illetve tudtam, hogy ezúttal hogyan nem szeretnék szülni, császárral.
