A Dúla blog Szép szüléstörténet pályázatára érkezett Barbara szüléstörténete. Ez különösen kedves a szívemnek, hiszen első kislánya születésekor is és most is dúlája lehettem. Jó volt felidézni az együtt töltött órákat és a szülőszoba hangulatát. Köszönöm Barbara, hogy megírtad és elküldted Melinda megszületésének történetét.
A Szép Szüléstörténet pályázatra Erika küldte el elsőként szüléstörténetét. Kisbabája, Boldizsár a Róbert Károly Magánkórházban született Dékány Ágnes doktornő, Kun Laura szülésznő és Réka dúla kísérésével. Kedves Erika, köszönjük, hogy leírtad és megosztottad velünk!
Két napja késik, iszonyatosan fájnak a melleim. Szilárdot (a páromat) le is tiltottam róluk. Nem szoktak ennyire fájni. Rohanok angolra, közben barátnőmmel beszélek telefonon.
– Vegyél egy terhességi tesztet! – mondja Réka.
Elmegyek a gyógyszertárba és veszek egyet. Szerintem fölösleges pénzkidobás, úgysem vagyok az, csak egyszerűen késik, de miközben ezt a kis párbeszédet folytatom magammal valami ott mélyen legbelül megrezdül bennem. Talán mégis… Nem várok holnap reggelig, még angol előtt van egy kis időm, ezek a tesztek úgyis olyan hiperszuperek, hogy kimutatják. Hazarohanok, és pisilek (még jó hogy kellett pisilnem)…
Nem kell várnom perceket, szinte azonnal megjelenik a két csík… Babát várok! BABÁT VÁROK!!!!! Egyszerre érzek örömet, félelmet, boldogságot, kétségbeesést és még sorolhatnám. Hogy érezhet ennyi mindent az ember?
A hátralévő napom szinte úgy telik el, hogy semmire nem emlékszem. Az angol órán, egy kifejezés sem marad meg… Vevők jönnek megnézni a kis lakásomat, de fogalmam nincs, hogy tetszett nekik, vagy sem…
Szereted a szép szüléstörténeteket, és szívesen olvasod a kismamatársak beszámolóját a vajúdás és szülés óráiról? Ugye jól emlékszel még az első percre, amikor újszülött kisbabádat először megpillantottad, majd megölelted? Amikor először suttogtad a fülébe, hogy „Szia kicsim!”… Felejthetetlen órák és csodás pillanatok ezek…
A Dúla blogon Anyák Napja ünnepéhez kötődően új Szép Szüléstörténet pályázatot hirdetek.
Oszd meg velünk vajúdásod és szülésed történéseit! Pozitív kicsengésű, szép szüléstörténeteket várok – akár a szülészeti intézmény és az orvos vagy szülésznő nevének feltüntetésével. Ezek a szüléstörténetek azután felkerülnek a Dúla blogra, hogy mások is olvashassák és tudást és megerősítést nyerhessenek belőlük. A pályázat legfontosabb célja ugyanis, hogy erősítse a várandós édesanyákat abban, hogy gondos felkészüléssel, a számukra legmegfelelőbb helyszín és segítők kiválasztásával a szülés-születés életre szóló jó élmény lehet az egész család számára.
Hat kategóriában várom a szüléstörténeteket:
Szilvi szülései során különböző utakat járt be. Első gyermeke császármetszéssel született, és ez számára rendben volt így. Másodjára másképp szerette volna, császármetszés után természetesen, ezért keresett meg engem is. Jó volt látni a változást a beszélgetéseink …
Az egyéni szülésfelkészítés és a szülésfelkészítő tanfolyamok dúlai munkám fontos részét jelentik. A szüléskísérés és a kismama masszázs mellett ezekkel segítem a hozzám forduló anyákat és családokat. Ezért is volt nagy öröm számomra, hogy „Interjú Lénárd Orsolyával a szülésre való felkészítés fontosságáról” címmel készített velem beszélgetést Schütz Gabriella, a Baba Magazin újságírója.
2008 óta dúla, hét éve foglalkozik szülésfelkészítéssel, folyamatosan képzi magát, hogy a hozzá forduló családokat a legjobb tudása szerint készíthesse fel a szülésre, születésre, és a kisbabával való együttlétre. Szülésfelkészítő oktatói képzést végzett, mindemellett pedig mentálhigiénés szakember, közgazdász és három gyermek édesanyja. Lénárd Orsolyával olyan fontos kérdéseket vitattunk meg, hogy miért fontos a szülésre felkészülni, és mit jelent ez a gyakorlatban?
Miért választottad hivatásodul a dúlaságot?
Három fiam született, és mindhárom szülés csodálatos és megerősítő élmény volt. Eredetileg némettanár és közgazdász vagyok, de szerettem volna a szülés-születés körül maradni, és a családoknak abban segíteni, hogy ők is szépnek és örömtelinek éljék meg a várandósságot, a szülést és a gyermekágyas időszakot. Nagy öröm látni, amikor egy édesanya rátalál a saját útjára, amit a kilenc hónap alatt bejár, és ami őt végül szép szülésélményhez juttatja. Nincsenek ugyanis mindenkire szabott, kész megoldások a várandósság hónapjaiban, és a szülőszobán sem. Különbözőek a családok, az anyák, különbözőek az igények is. Maguk tudják megtalálni a kérdéseikre a legjobb válaszokat. Jó ebben őket kísérni, és látni az alakulást, a változásokat. A legszebb dolog számomra, hogy dúlaként jelen lehetek kisbabák és ezzel együtt családok születésénél is. Nem ismerek ennél szebb hivatást.
Mindig örömmel hallgatom, amikor édesanyák, édesapák arról mesélnek, miért is volt jó nekik dúla segítségét igénybe venni a várandósság hónapjaiban, a szüléskor vagy pedig a gyermekágy első heteiben? A Verával történt beszélgetés is ide tartozik, amiből megtudhatod, hogyan és milyen okokból választott dúlát maga mellé. Köszönöm kedves Vera, hogy megosztottad velünk mindezt. :-)
Honnan hallottál a dúlákról?
Nagyon érdekesnek tartom, hogy napjainkban a nők azt tartják természetesnek, hogy kizárólag kórházi körülmények között, orvos segítségével hozzák világra a kisbabájukat. Teljesen normálisnak számít, hogy protokollszerűen végeznek el rajtuk beavatkozásokat, amik pedig sok esetben elkerülhetőek lettek volna. Természetesen én is ezt tartottam elfogadható példának, és erre készültem. 2014 februárjában tudtam meg, hogy babát várok, szerettem volna a legjobbat magunknak a szüléssel kapcsolatban. Az egyik barátnőmtől hallottam először a dúlákról, illetve arról, hogy a mi városunkban Kecskeméten, nagyon konzervatív a szülészet, ami miatt ők egy bababarát, alternatív szülésmódokat támogató kórházat, a budapesti Szent István Kórházatválasztották. Ahogy közeledett a szülés kiírt időpontja (október 29.), egyre több kérdésem lett, és mivel az első gyermekemet vártam, semmilyen elképzelésem nem volt, hogy milyen egy szülés.
Egy szép, türelemmel kísért otthonszülés története következik. Köszönöm Nóri, hogy megosztottad velünk. :-)
Pici Lili ma egy hetes, nekifekszem hát az ő története, a mi történetünk megírásának. Mert egy hete egy új gyermek és egy háromgyermekes családanya is született. :-) Lilivel szépséges, könnyű, gondtalan várandósságom volt. Az első harmadban alig voltam rosszul, aztán pedig elmaradt a másik két alkalommal menetrend-szerűen jelentkező csípő-fájdalom, ami nagyon megkeserítette az életet akkoriban. A két gyerkővel és apukájukkal ide-oda mentünk, sokat mozogtunk, kirándultunk, együtt vártuk a kistestvért.
Márti most, másfél év elteltével írta meg és küldte el szüléstörténetét, aminek én is részese lehettem. Olyan meghatóan jó érzés újra lepörgetni magamban azt a hajnalt és nappalt, amikor együtt voltunk, együtt vártuk a kicsi Magor baba megszületését. :-)
Férjemmel 2011 végén hoztuk meg a döntésünket, hogy családot alapítunk. Elhatározásunk utáni hónapban pozitív csíkos teszttel ébresztettem a férjemet egy februári reggelen, akivel örömünkben sírtunk… Tanúja lenni egy élet kibontakozásának elmondhatatlanul fantasztikus élmény… Ettől a pillanattól fogva átkerültem egy másik dimenzióba. Életem legintenzívebb, leghatalmasabb időszakát éltem meg érzelmileg, amikor a kisbabám mákszemként a testembe költözött, hogy védelmező méhemből a világba engedjem és kísérhessük Őt útján. Ebben a csodálatos érzésben lebegtem mindvégig. Imádtam a várandósságom, imádtam a pocakom. A mai napig egy különleges élmény nekem, számomra egy felmagasztalt csodaérzés.
Minden egyes szülés ünnep a családnak, és minden egyes szüléskísérés ünnep a dúla számára is. Milyen nagyon örültünk Mónival és Norbival, amikor sikerült, amit olyan nagyon terveztek és szerettek volna: Csanád császármetszés után hüvelyi úton született. Köszönöm, hogy kísérőtök lehettem ezen az úton és ezen a csodaszép téli délutánon!
Harmadik gyermekünket 2014. január 15-re vártuk. Bár az első hüvelyi úton született 4 évvel előtte, a másodikat császármetszéssel segítették a világra másfél évvel korábban, így az azóta eltelt kevéske idő miatt fel kellett készülnünk arra, hogy ismét császármetszésre kerülhet a sor. Valahányszor a nőgyógyász doktornőt faggattam a hüvelyi szülés lehetőségéről, kitartott az álláspontja mellett, miszerint a szüléskor fog kiderülni, hogy sikerülhet-e a természetes szülés, és még az utolsó szakaszban is szükségessé válhat a műtét.
Zsanett előző szüléstörténetében leírta, hogyan született meg kisfia mióma miatt császármetszéssel. Másodjára egészen tudatosan készült a várandósság alatt: másik kórházat, császármetszés utáni hüvelyi szülést (VBAC-t) támogató orvost és dúlát keresett magának szüléséhez.
Az első szülésem császáros volt amire igazán semmilyen ok nem volt annak idején, így amikor a következő babát terveztük már előre keresgéltem. Meg is lett az eredménye, egy kiváló orvossal és egy kiváló dúlával vártuk a kislányomat egy császár és egy mióma műtétet követően…
2013.02.11-én kezdődött az egész. Előtte is voltak jóslófájások, és 1-2 napja valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság, de amit olyan 15.30 körül éreztem, azt rögtön tudtam hogy más lesz: elkezdődött. Jött még 1-2 fájás de utána nem jött több így lementem a fiamért, Szabolcsért az oviba. Ahogy haza értünk, újra kezdődtek.
Nem voltak igazán erősek, és csak 20-30 percenként jöttek, de azért elfogott az izgalom. Nem voltak vészesek a fájások, de fekve azért már megizzasztottak. A dúlámmal többször értekeztem, neki is az volt a véleménye hogy elkezdődött, már csak idő kérdése mikor lesz baba belőle?
