A dúla tudatában van annak, hogy a párok egész életükben emlékezni fognak a szülés élményére. A dúla azért van jelen, hogy segítsen a pároknak olyan szülésélményt megvalósítani, amilyenre vágynak.
Olyan régóta szeretnék írni a Dúlakönyvről (eredeti címe: Marshall H. Klaus, John H. Kennell, Phyllis H. Klaus: The Doula Book, magyarul Szénási Dóra fordításában). Ez a könyv nem csak nekünk, dúláknak, hanem az édesanyáknak és családoknak is szól, hiszen olyan fontos témákat érint, mint pl. a dúla szerepe és az általa nyújtott támogatás formái ill. előnyei, a személyre szabott gondoskodás mibenléte, a dúlás kórházi vagy otthonszülés vagy a szülés utáni dúlai támogatás lehetséges formái. Dúlakönyv megjelenését több évtizedes kutatómunka, több ezer szülés, számtalan vizsgálat és interjú előzte meg – a szerzők igazán alapos munkát végeztek. Arra gondoltam, hogy időről időre írok a Dúlakönyvről, megismertetlek egy-egy fejezetével és idézek is belőle, hogy még inkább érthető legyen, kik vagyunk és hogyan segítünk a családoknak a várandósság, a szülés és a gyermekágyas időszak idején.
Dúlakönyv 1. – dúla szerepéről
Többször írtam már arról, hogy ki a dúla és mi a szerepe, és a könyv is ennek meghatározásával kezdődik: „A dúla nem orvos, nem nővér vagy szülésznő, és nem bába. Nincs képesítése arra, hogy bármilyen szakmai döntést hozzon. Képzése során azonban tanul a szokásos orvosi beavatkozásokról, hogy el tudja magyarázni azokat a szülőknek, és így csökkentse bizonytalanságukat és szorongásukat. Például a magzati szívhangvizsgáló akár nagyon alacsony szívritmust (1-2 dobbanás percenként) is mutathat pár másodpercre, míg a valódi szívritmus a normális, percenként 148 körüli. A dúla, aki ismeri ezt a jelenséget, meg tudja nyugtatni az anyát, hogy az alacsony érték a gép hibája, és nem a baba valódi szívverésének a ritmusát mutatja. (…) A dúlák nem írnak elő légzőgyakorlatokat vagy vajúdási módokat. Érzelmi „támogató” környezetet biztosítanak az anya számára, és arra bátorítják, hogy saját testére hallgasson azzal kapcsolatban, hogy mi a legjobb számára a vajúdás különböző időszakaiban.” . (6. o.)
A dúla a várandósság idején általában több alkalommal is találkozik az édesanyával és párjával. Ebben van némi különbség a magyar és a Dúlakönyvben leírt USA-beli szokások között. Az ottani dúlák ugyanis csak az utolsó trimeszter idején lépnek kapcsolatba a családokkal, a fókusz inkább a szüléskísérésen van. „Ideális esetben (a dúla) szerepe akkor kezdődik, amikor lehetősége van arra, hogy találkozzon az anyával és az anya partnerével másfél-három hónappal a szülés várható időpontja előtt – vagyis a várandósság harmadik trimesztere alatt. Ebben az időszakban a dúla részletesen kiderítheti, hogy a nő vagy a pár mit vár el és mit szeretne a szülés alatt. Azt is megtudja, hogy az anyának mi jelentett segítséget, mikor más helyzetekben feszült volt, és milyen fajta megnyugtatás segíti abban, hogy nyugodtabbnak, kevésbé idegesnek érezze magát. (…) A dúla első látogatása a párnál vagy a várandós nőnél lehetőséget nyújt arra, hogy megfelelő kapcsolatot építsenek ki egymás között, és lehetővé teszi, hogy a dúla megtudja, hogy a szülőknek milyen vágyaik és céljaik vannak a gyermek születésével kapcsolatban. Ha az elvárások nem reálisak, a dúla tapintatosan elmagyarázza, hogy mi az, ami megtehető, s mi nem. Két vagy három látogatás elég ahhoz, hogy létrejöjjön a megfelelő kapcsolat. (…) A legmegnyugtatóbb dolog a kapcsolatuk kezdetén az, hogy a dúla biztosítja az anyát arról, hogy vele fog maradni a vajúdás teljes időtartama alatt, és nem hagyja egyedül. Ha a dúlának el kell menni enni vagy a mellékhelyiségbe, az apa vagy a nővér helyettesíti. A kapcsolat erre a bizalomra épül – a nő és a család a törődést érzi az egyedüllét helyett.” (7. o.) Mi, a magyarországi dúlák már a várandósság legelején is szívesen segítünk a hozzánk fordulóknak – sőt, van olyan eset is, amikor a párok a tervezett fogantatás előtt keresnek meg bennünket kérdéseikkel.
A dúla a vajúdás és szülés idején folyamatos és megszakítás nélküli jelenlétet biztosít, amit más segítők (szülésznő vagy az orvos) értelemszerűen nem tudnak vállalni: „… a vajúdás és a szülés során fellépő elvárások, időhiány és a vajúdó nők nagy száma miatt igen valószínűtlen, hogy a nővérek vagy szülésznők teljesen és folyamatosan elérhetőek legyenek egy vajúdó anya számára a vajúdás teljes időtartama alatt.” (6. o.) A szülés idején a dúla végig a vajúdó és párja mellett áll, és minden tudásával és tapasztalatával érzelmi és fizikai támogatást biztosít számukra: a bátorítás, biztatás és megerősítés mellett aromaterápiás olajokkal, borogatás használatával, masszázzsal, légzéstechnika és vajúdási testhelyzetek ajánlásával segíti az édesanyát.
A kapcsolat a szülés után is megmarad: a dúla az otthonában is felkeresi a kibővült családot. Vannak, akik pár nappal a szülés után már igényt tartanak erre, másoknál a látogatás a későbbi hetekre tolódik. „Mikor a dúla a szülés után meglátogatja a családot, megkérdezi, hogy mire emlékeznek a szüléssel kapcsolatban, és hogy vannak-e kérdéseik, aggodalmaik. Megvitatja velük a szülés élményét, és lehetővé teszi azt, hogy szülők kifejezzék pozitív vagy negatív érzéseiket. (…) Szinte minden anya sokat nyer azzal, ha hallja azokat a részleteket, melyeket kiestek emlékezetéből az élmények közül, és így az események új megvilágításba kerülnek. (…) A szülési folyamat újra elmesélése segít megérteni azt, hogy mi is történt a vajúdás és a szülés során. Lehetőség arra, hogy növekedjen az anya önbecsülése, mivel rámutat arra az erőre, mellyel rendelkezik, és arra, hogy hogyan követte teste az ősrégi biológiai törvényeket. Ha komplikációk léptek fel, a dúla segíti az anyát az élmények összeillesztésében, és új megvilágításba helyezi őket.” (9. o.) A szülésélmény átbeszélése nagyon fontos, mind az anya, mind az apa szempontjából, és a dúla is ilyenkor kap visszajelzést a munkájával kapcsolatosan. Ezután következnek azokat a kérdések, amik a kisbaba szoptatásával, altatásával, ellátásával vagy az édesanya állapotával, egészségével illetve a családdá és szülővé válással kapcsolatban időközben felmerültek – a dúla képzettségének megfelelően ezekben is segítséget nyújt, illetve bonyolultabb kérdésekben megfelelő szakembereket (szoptatási tanácsadót, perinatális szaktanácsadót, pszichológust stb.) tud ajánlani a családnak.
A várandósság egy nagyon érzékeny életszakasz, amelyben a leendő anya felkészül a vajúdásra, a szülésre és a szülővé válásra. A legtöbb nő ebben a periódusban nyitottabb, mint máskor, néha kiszolgáltatottabbnak érzi magát, s átéli a függőségét másoktól, máskor éppen a szabadságvágya erősebb, az igénye, hogy magával törődhessen, és a testére figyelve megérthesse annak üzenetét. Ez ellentmondásnak tűnhet. A vajúdó nőnek legtöbbször elfogadó támogatásra van szüksége ahhoz, hogy el tudja, el merje engedni magát, hogy testével és lelkével beleereszkedjen abba az áramlatba, ami a szülés folyamata, és természetes módon reagáljon annak minden mozzanatára.
Miért választottál magadnak dúlát? (valós válaszok)
A babánk világrajövetele, vagyis a szülésem során vettem igénybe dúla segítségét és azóta is áldom a sorsomat, hogy felkínálta ezt a lehetőséget és, hogy élhettem vele. A férjem nem akart ott lenni a szülés során, én ezt gond nélkül megértettem és elfogadtam. Ugyanakkor egyedül sem akartam maradni a vajúdás óráiban, ezért nagyon sokat gondolkodtam, hogy ki lenne a megfelelő személy, aki elkísér? Rájöttem, hogy senki nem tud nekem annyit segíteni, mint egy dúla vagyis egy bizonyos dúla! Ha nem ismerem meg Orsit, biztos vagyok benne, hogy dúla nélkül megyek szülni, mondjuk anyukámmal… De nagyon örülök, hogy így alakult, életem egyik fontos és nagyon jó döntése volt – bár az igazat megvallva, így utólag, nem is értem, hogy miért hagytam ezt a várandósságom szinte legvégére. (Andi)
Férjemtől hallottam először a dúlákról (ő is szervezett Születés hete programot még Békéscsabán). Első és második várandósságomkor is igénybe vettem dúla segítségét. Az első szülés előtt, alatt és után sokkal több információra volt szükségem, így a második várandósságkor lényegesen kevesebbet találkoztunk. A dúlámtól megkaptam a válaszokat a várandóssággal kapcsolatos kérdéseimre a saját hatáskörén belül. Mindig megnyugtatott, igazi támasz volt. Második várandósságkor inkább gyakorlati tanácsokra volt szükségem. Ebben is segített. A nőiesség – nőség – anyaság témákat is körbejártuk, tehát nem csak szorosan a várandósságról beszélgettünk, és ez jó volt! (Eszti)
Gyakorlatilag nekem azért volt fontos, hogy egy dúla kísérje a szülésemet, mert szerettem volna, ha velem van ott valaki, aki tudja, hogy milyen szemléletben szeretnék szülni (baba-mama barát módon, háborítatlanul, fájdalomcsillapítás nélkül), és erre esetleg emlékeztet a szülés alatt. Akire rábízhatom magam, hogy ápolja a lelkemet, ha kell, aki tartja bennem és a páromban is a lelket. Párom ugyanis hajlamos aggodalmaskodni. Én sokat olvastam a szülésről, pár szülésfelkészítőn is voltam. A párom ezekre az alkalmakra csak párszor tudott eljönni, és tudtam, hogy a szülés alatt őt is megnyugtatja majd egy tapasztalt dúla jelenléte. (Kriszti)
A várandósságom második trimeszterében kezdtem szüléstörténeteket olvasni az interneten, és ezekben olvastam először dúlák jelenlétéről a szüléseknél. A történetek többsége kifejezetten pozitív volt, amit egyértelműen a dúlai kísérésnek tulajdonítottak. Később már kifejezetten az ilyen „dúlás” szüléstörténeteket kerestem. Szerettem volna minél több részletet megtudni arról, hogy hogyan segít a dúla? A várandósság utolsó hónapjaiban személyes találkozók keretében beszélgettünk a a szülésről és az újszülött igényeiről, illetve részt vettem kismama masszázson is. Végül a személyes beszélgetések illetve az olvasott pozitív tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy a szülésnél is igénybe vesszük a dúlai támogatást. (Márti)
Természetes gyógymódot tanultam a főiskolán, és ott hallottam először a dúlákról. A szakdolgozatomban is írtam azután róluk. Második szülésemhez először nem is orvost kerestem, hanem dúlát. (Móni)
Pocakosként sokat beszélgettem ismerős anyukákkal, akik dúlával szültek, illetve készültek a szülésre. Ők mondták el, miért is jó, ha velünk van a nagy esemény alatt, miben tud segíteni akkor, illetve már előtte is. Férjemmel azután részt vettünk a szülésfelkészítő műhelyen, amit a dúlám tartott. Biztos vagyok benne, hogy sokkal hasznosabb volt ez, mint ha a kórházi felkészítőre megyek el. Családias hangulatú kis találkozások voltak ezek, ahol néhány másik párral együtt beszélgettünk az érzéseinkről, elvárásainkról, félelmeinkről, és arról, mi is történik a testünkkel a baba világrahozatala közben, hogy tudjuk segíteni a folyamatot, milyen a születés a baba szemszögéből, és mi vár ránk az első hetekben? (Blanka)
Dúláról először a Nők Lapja honlapján olvastam. Akkor még messze voltam attól hogy gyermekem szülessen, de már akkor is nagyon tetszett, amit olvastam. Már akkor gondoltam, hogy ha egyszer szülni fogok, akkor lesz dúlám. Már az első várandósságom idejére választottam dúlát. Lényegében ő volt az első biztos pont, és csak ezután választottam orvost és szülésznőt. (S. B. O.)
Harmadik gyermekemet vártam. Szerettem volna természetesen szülni. Na, ez azért nem úgy magától jött. A férjem elég nagy természetű ember, telve szeretettel, féltéssel, örökös bizonytalansággal, hogy jól csinálja-e, amit csinál. Tisztában voltam vele, hogy ha egy „hagyományos” szülésben lesz részünk, az nem biztos, hogy úgy sül el, ahogyan szeretnénk Ez volt az egyik mozgatórugója, hogy dúlát kerestem magamnak. Miután az elmúlt 10 évben folyamatosan mozogtam, kerestem azt a mozgásformát, amit kismamaként is tudok folytatni. Így esett a választásom a kismama jógára. Jógaoktatóm dúlaként is tevékenykedett. Félidőben már biztos volt, hogy vele fogok szülni. (Kata)
Még a várandóság alatt többen érdeklődtek, barátok, rokonom, mikor, hol, kivel fogok szülni? Akkor meséltem nekik, hogy lesz dúlám. Az ismerőseim többsége még nem is hallott róla, hogy akkor ő a szülésznő, vagy végül is mit csinál? Illetve aki tudta, miről van szó, az pedig nem értette, miért van rá szükségem? Hiszem neki ott volt a férje, ő bőven elég volt, szerinte a dúla csak egy luxus. Tapasztalataim fényében elmondhatom, hogy nem luxus, nagyon sokat segített, biztonságérzetet adott, és bárcsak minden döntésemben ennyire biztos lennék, utólag is, hogy jobban nem is dönthettem volna. (Anikó)
A barátnőmtől hallottam a dúlákról. Nála a nővére volt bent szülésnél, tudtam, én sem egyedül akarom, mert nagyon féltem. Ő mondta, hogy keressek dúlát. Először a szülésfelkészítésnél voltál nagy segítségemre: kicsit átgondolni, mit is szeretnék? Segítettél megfelelő kórházat találni, felvilágosítást kaptam a lehetőségeimről, jogaimról. Ez is nagyon fontos, mert egy vajúdó nő szerintem nem beszámítható. Én legalábbis nem voltam az. És aztán a szülés nélküled, dúlám nélkül sokkal ijesztőbb és nehezebb lett volna. (Kitti)
Abban a kezdetektől biztos voltam, hogy kórházban szeretnék szülni, de amennyire lehet, természetes módon, és fontos volt, hogy olyan segítők vegyenek majd körül, akik támogatnak ebben. Emellett jó volt már a várandósság alatt is egy tapasztalt és objektív segítővel megbeszélni a kérdéseimet. A 4. hónaptól a szülésig összesen 5-ször jártam Orsinál, nagy segítség volt. Kifejezetten azért is szerettem volna dúlával szülni, mert tudtam, hogy a kórház személyzetének nem nagyon lesz ideje törődni a férjemmel is, viszont szerettem volna, ha van, aki őt is támogatja, megmutatja neki, hogy hogyan segíthet nekem. Nem szerettem volna őt egyedül hagyni ezzel a „feladattal”. A szülés előtti utolsó találkozóra a férjem is elkísért. Átbeszéltük hárman a szülés folyamatát, hogy mi lesz (és mi nem lesz) az ő szerepe. Orsi őrá is megnyugtatóan hatott, hiszen egészen addig vacillált és ez után a beszélgetés után döntött úgy, hogy bent szeretne lenni velünk… (Bara)
Miben segített neked a dúlád?
Ott volt velem az elejétől a végéig, masszírozta a derekamat – nem is tudom, honnan van ennyi ereje :-). Nem is kellett beszélnünk, úgy emlékszem nem is beszéltünk sokat, mégis rengeteg erőt sugárzott szavak nélkül is. Örülök, hogy nem voltam egyedül, hogy volt velem valaki, aki érdemben tudott segíteni, hogy a kitolásnál tartotta a fejemet, mert nekem biztosan nem ment volna :-), hogy súgta, ha nem jól vettem a levegőt, hogy kommunikált helyettem a férjemmel – aki végül ki-be rohangált a szülőszobába és természetesen a fájások alatt kérdezgetett, hogy nagyon fáj-e? :-))) -, és hogy segített először mellre tenni azt a drága kis csomagot, aki annyira édes volt és aki – számomra meglepő módon – annyira tudta, hogy mit kell csinálnia! (Andi)
A várandósság alatti beszélgetéseink során helyre került bennem sok minden, úgy éreztem, hogy felkészültem a szülésre, megnyugtatott a tudat, hogy lesz mellettem/mellettünk valaki, aki már átélt hasonlót és biztos támaszt fog jelenteni. És így is lett. A lelki támogatás mellett szavakkal és érintéssel (masszázzsal) is kísért, támogatott. (Márti)
Végül azt kaptam amire gondoltam vagy inkább még többet. Elég fegyelmezett voltam, szép szülésem volt. Nem kellett bennem tartani a lelket a sűrűbb fájásoknál, de jó volt, hogy nem nekem kellett adnom az instrukciókat, hogy mivel segítsenek. A dúlám tette a dolgát, és a páromnak is mondta mivel segítsen. Masszírozták a derekam, törölgették nedves ruhával a homlokom. A homeopátiás bogyók adagolására is figyelt a dúla, meg hogy rendszeresen egyek és igyak. Én nem biztos, hogy magamtól kérni tudtam volna ezeket, de ahogy csinálták az nagyon jól esett. Biztonságban éreztem magam, befelé figyelhettem, és mindketten biztattak. (Kriszti)
Ina May Gaskin (Útmutató a szüléshez, Spirituális bábaság), illetve Ingeborg Stadelmann (A bába válaszol) könyvében olvastam először dúlákról. Most 34 hetes kismamavagyok. Egyelőre a várandósgondozás és a szülésfelkészítés terén kaptam és kapok nagyon sok segítséget a dúlámtól. Bármikor, bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzá. Mindig megnyugtat, kielégítő választ és nagyon sok lelki és fizikai támogatást kapok. (B. Sz.)
A dúlámat már csak akkor hívtam az otthonunkban amikor közeledtünk a finish felé: az utolsó 6,7 órában volt velem. Első lépésben a férjemnek segített, aki nagyon féltett engem. Így amikor a dúlám megérkezett, a férjem megnyugodott, ezáltal én is jobban benne tudtam maradni a vajúdásban. Azután nekem is nagy segítségemre volt azzal, hogy amikor jött egy fájás, a csípőmet tolta befelé, ezzel tompította a fájdalmat. (Móni)
Az, hogy férjemen kívül a dúlám is elkísért a szülésre, hatalmas biztonságot adott. 90 km-t autóztunk hóesésben, 3-4 perces fájásokkal, hogy a kisfiam bababarát kórházban születhessen. Bizony jó volt a tudat, hogy ha netán út közben pottyan ki a trónörökös, akkor is lesz segítségem. Végül egyben beértünk a kórházba. A maradék 30 percben a dúlám volt az, aki a pozitív szavaival ellensúlyozta a doki türelmetlenkedését, negatív hozzáállását. Segített, hogy kényelmesebb testhelyzetekben legyek. Miután a hasamra tették a picit, figyelt rá, hogy be legyen takargatva, ne világítson a szemébe a lámpa. Ő készítette az első családi fotót is hármunkról. Mikor hazajöttünk a kórházból, meglátogatott, amikor segítségre volt szükségem. Azóta is figyelemmel kíséri a kisfiam cseperedését, és amikor találkozunk, mindig van pár kedves szava hozzánk. (Blanka)
Az első babám császárral született, de a dúlánk ekkor is hatalmas segítséget jelentett nekünk. Segített minden apró dologban, és abban is, hogy a műtét ridegsége ellenére szép élményben legyen részünk. Kisbabánk reggel született, és a dúlánk csak este ment haza. Addig végig velünk volt, és ezért a sok segítségért, jó szóért örökké hálásak leszünk. A második gyermekünk természetes úton született és dúlánk jelenléte megnyugtató volt nekem is és a férjemnek is. Masszírozott, biztatott, rendezett körülöttünk mindent, hogy nekünk csak a kisbabánk érkezésére kelljen figyelnünk. És természetesen mindkét várandósság alatt végig kapcsolatban voltunk. Segített, bármilyen kérdésünk volt. (S. B. O.)
A 32 héttől folyamatosan elkezdett bennem motoszkálni annak a lehetősége, hogy olyan kórházat válasszak, ahol van arra lehetőség, hogy a számunkra megfelelő módon és tempóban, háborítatlanul szülhessek, és születhessen meg Rozi, és így váljon apává a férjem. Félretéve a legfőbb aggodalmam, hogy a tesók és a nagyszülők nem láthatják azonnal és mindennap az unokájukat. Így esett a választás egy dél-pesti kórházra és ezzel együtt az ismeretség Vincze Felíciával, Czövek Ági szülésznővel…. A dúlám a lehető legtermészetesebb módon tette számomra természetessé azt, hogy minden rendben, a maga útján fog történni. Így utaztunk Szegedről Budapestre a magzatburok megrepedését követően. Nyugodt és békés utunk volt. Hajnali 4 óra 29 perckor, levendula illatban, gyertyafény mellet megpillantottuk Rozit. (Kata)
Magam is dúla vagyok, így tisztában voltam a dúla szerepével. Már a 2. gyerekemet is dúlai támogatással szültem, s tudtam, hogy a dúla akkor is nagyon sokat segített. Szülés közben nekem a masszírozás és a csípőlapát tolás jött be. A dúlának szerepe volt abban is, hogy szülőszéken tudtam szülni. (Zsuzsa)
A várandósság alatt minimum havi rendszerességgel találkoztunk, segített orvost, kórházat, szülésznőt találni. Segített oszlatni a félelmeimet, átbeszéltük a felmerülő kérdéseket. Innentől éreztem magam biztonságban. A legjobb dolog az volt, hogy volt egy segítőm, aki hiteles volt számomra, szakmailag is, s bármikor felkereshettem. Ő állt mellettem (és természetesen a férjem), amikor túlléptem a terminust, és felmerült az indítás gondolata. Teljesen kiborultam, s biztos vagyok benne, hogy a dúlám és helyettes dúlatársa szavai segítettek ezen felülkerekednem, s a megnyugvás magával hozta a vajúdás természetes beindulását is. Biztos vagyok benne, hogy az ő biztató szavai és a férjem, szülésznőm, és orvosom támogatása segített hozzá, hogy mindenféle beavatkozás nélkül, teljesen természetes módon, háborítatlanul hozhattam világra kisbabámat (aki mellesleg nem is volt olyan kicsi: 58 cm és 4215 g). Nagyon hálás vagyok nekik, és a mai napig nagyon jó érzés visszagondolnom a szülésemre. (Anikó)
Végül eljött a kislányom születésnapja, Orsi a vajúdás alatt végig velem volt: kísért, segített, masszírozott, borogatott, itatott, a kádban ülve legyezett (máig sem tudom, hogy bírta :o), rám szólt, ha elfelejtettem levegőt venni és megtalálta a hangot az orvosommal és a szülésznővel is. Illetve így a férjem ha szükségét érezte, kimehetett anélkül, hogy magamra hagyott volna. A legnagyobb segítség azt hiszem, maga a jelenlét volt: Orsi nyugalma, az, hogy a fájások közepette is láttam rajta, hogy rendben haladnak a dolgok. Az első napok ugyan nem teltek zökkenőmentesen, de hamar megtaláltuk a magunk kerékvágását, a szülés pedig szép élmény maradt. Orsival azóta is tartjuk a kapcsolatot, és ha egyszer érkezik majd a kistesó, szeretném, ha megint ő kísérne. (Bara)
Kattints ide, és olvass még arról, hogyan segít a dúla az anyáknak és a családoknak!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!