Várandósság, babavárás PCOS-an – 3. rész

Több alkalommal olvashattál már a PCOS-ről a Dúla blogon. Folytatódjék most a beszélgetés Máth-Bálint Barbarával, a PCOS Szívügy Alapítvány önkéntesével, Angi baba édesanyjával.

Babavárás és PCOS - Barbara és Angi babaMilyen hatással van a PCOS a termékenységre? Milyen eséllyel lesz várandós egy PCOS-es nő?

Arról már volt szó, hogy a PCOS a női meddőség egyik leggyakoribb oka – különböző felmérések 13-17% körül becsülik a fogamzó képes korban lévő nők érintettségét. Arról kevesebbszer szólnak a hírek, hogy ilyenkor a nem megfelelően kezelt PCOS-ről van szó… Nagyon fontos, hogy önmagában a PCOS ténye NEM egyenlő a meddőség-gel! Sajnos rengeteg elkeseredett lányt látok, akik szinte összeomlanak a diagnózis után. Hiszen vagy semmilyen információt nem kapnak az orvosuktól, és például az interneten keresgélve döbbennek rá, hogy ez a négy betű egy „gyógyíthatatlan betegséget” takar, ami meddőséget okoz, vagy egyenesen az orvos közli velük, hogy babára aztán ne nagyon számítsanak… Ki merem jelenteni, hogy ez így nem igaz. Ellenpéldának itt állok én is – holott 19 évesen velem is közölte egy nőgyógyász, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet gyerekem -, és még sokan mások, például a babamozik szereplői! Őket az Alapítvány főoldalán legörgetve, az „Igaz történetek” cím alatt vagy az itt található videókon lehet megtekinteni.

No de, vissza a kérdéshez: a nem megfelelően kezelt PCOS meglehetősen rossz hatással van a termékenységre. Ezért is van, hogy a legtöbbször akkor derül rá fény, amikor egy pár babát szeretne, elhagyják az addig használt fogamzásgátló eszközöket – de mégsem sikerül teherbe esni.

Maga a PCOS a hormonális működés felborulása miatt okozhat cikluszavart, akadályozhatja az érett petesejt kiszabadulását, de akár maga a peteérés is elmaradhat. A PCOS hátterében álló inzulinrezisztencia a test energiaellátásának zavara, ami eleve nem kedvez egy olyan „kalandba” való belevágásnak, mint egy kisbaba kihordása. Hiányállapotokat is előidézhet, csak hogy egyet említsünk, nagyon fontos a D-vitamin szint ellenőrzése.

A szervezet felborult egyensúlya azonban mindenkinél másképp jelentkezik, egyéni érzékenységtől függően más-más mértékben érint bizonyos területeket. Vannak fokozatok is – az állapot kezelés hiányában általában romlani kezd, kinél lassabban, kinél gyorsabban. Ezért aztán vannak olyan PCOS-es nők, akik teherbe tudnak esni, de esetleg nem tudják kihordani a babát. Megint mások egészséges gyerekeket szülnek, és csak utána diagnosztizálják náluk a PCOS-t.

Azt tehát nem lehet mondani, hogy a PCOS kizárja, hogy valaki spontán teherbe essen akár kezelés nélkül is, de a terhesség alakulása, az anya és a baba egészsége szempontjából mindenképp az a jobb, ha kezelve van.

Tagadhatatlan azonban az is, hogy vannak esetek, amikor a négyes kezelés önmagában nem elég (vagy pl. a leendő szülők életkora miatt nem szeretnének várni rá), és az alapkezelésen túl esetleg stimulációra, inszeminációra vagy lombikra is szükség van.

Miért nem elég a mesterséges megtermékenyítést választani?

Sokszor felmerül, hogy miért nem jók csak ezek a kezelések, életmódváltás és az IR kivizsgálása és kezelése nélkül?

Mert egyetlen dologra koncentrálnak: a páciens teherbe szeretne esni, csináljunk hát neki megtermékenyített petesejtet. Amennyire én látom, ezek a kezelések önmagukban (jó esetben) ennyit tudnak. Nem többet.

Mi az, amit – szemben a 4 pillérrel – nem tudnak? Elérni azt, hogy a baba meg is maradjon. Hogy egészséges kismamaként szüljünk egészséges kisbabát. Semmiben nem segítenek azon a hosszú úton, ami a kétcsíkos teszttől egy újszülöttig vezet. És azért sem tesznek semmit, hogy egyszer majd az unokáinkkal is bírjuk az iramot és ne kelljen pl. inzulinnal szúrni magunkat…

Lehet, hogy amikor fény derül a PCOS-re, egy kisbaba az leghőbb vágyunk – de a mi problémánk nem ennyi. Ez csak a jéghegy csúcsa, és nem érdemes megfeledkezni a többi részről sem.

Miben különbözik egy PCOS-es édesanya várandóssága egy átlagos várandósságtól?

Az a tapasztalat, hogy amennyiben kezelve van a PCOS – az előző részben leírt 4 pillér segítségével – és normál tartományban vannak a hormonok, egyenletes a vércukor szint, stb., akkor semmivel nem veszélyeztetettebb egy PCOS-es anya várandóssága egy átlagos várandósságnál. Alapvetően ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe, mint minden kismama.

Ami plusz figyelmet igényel, azok az esetleges hiányállapotok (D-vitamin, vas…), valamint a hormonális sajátosságok miatt érdemes ellenőrizni a progeszteron-szintet, és ha szükséges, pótolni. Illetve érdemes rendszeresen figyelni a pajzsmirigy működését is. Tisztában kell lenni azzal is, hogy nagyobb esélyünk van a GDM, azaz a terhességi cukorbaj kialakulására. Fokozottan oda kell tehát figyelni a táplálkozásunkra, az étrendet, amennyire csak lehetséges pocakosan is tartani kell, akkor is, ha nem alakul ki GDM. És amennyiben megengedett, jó, ha fizikailag aktív marad az ember a várandósság alatt is.

Kérdésként merülhet fel még a várandósság előtt szedett gyógyszerek (pl. metformin) szedése, vagy leépítése – ezt minden esetben egyedileg kell eldöntenie az endokrinológusnak és a kismamának.

Esetemben spontán babácskáról van szó, ennek megfelelően nem volt szükség extra vizsgálatokra, egészen a 9. hétig, amikortól szükségessé vált a progeszteron pótlása. A 14. hétig kaptam, amikorra leépítettünk a másik két, az IR miatt szedett gyógyszert is. Innentől minden szépen ment a maga útján, így lassan egy éve nem szedek semmilyen gyógyszert. Természetesen nem hasraütés-szerűen történt mindez: az első 120 perces vércukor-terhelés a 13. héten készült, jó eredményeket mutatott. Ez után 4 hetente ellenőriztük a vércukor alakulását – amolyan „reggelizős” terheléssel -, valamint a pajzsmirigy működését.

Itt meg kell állnom egy pillanatra – úgy mesélek erről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ezeket a vizsgálatokat elvégzik egy IR-es kismamán. És meggyőződésem, hogy az is kellene, hogy legyen… Csakhogy történetünkhöz az is hozzá tartozik, hogy ezért a kis plusz figyelemért bizony magán utakon kellett közlekednem. Igaz, a PCOS-ből kifolyólag ehhez már hozzászoktam az évek folyamán.

Szerencsémnek tartom, hogy létezik egy egészségügyi központ Budapesten, amely kifejezetten az IR és PCOS kezelésére jött létre, szoros együttműködésben az Alapítvánnyal, én pedig 7 éve már, hogy az ő páciensük vagyok.

Igaz, hogy a megfelelő orvost annak idején a TB keretei között találtam meg, de míg meggyőződésem volt, hogy nála a legjobb kezekben vagyok, sajnos az egészségügy nyújtotta lehetőségekkel, várakozási időkkel, stb, nem tudtam megbékélni. Így aztán végül követtem őt a magánrendelésre – és azt kell mondjam, számomra megérte.

Tehát, mire Angéla a pocakomba költözött, én már hosszú évek óta hozzájuk jártam endokrinológushoz, illetve az első babám elvesztése óta nőgyógyászhoz is. Így aztán kézenfekvő volt, hogy az ő kismama-csomagjukat válasszam, ami tartalmazott minden belgyógyászati és nőgyógyászati vizsgálatot, figyelmességet és kedvességet is, amire csak szükségem lehetett.

Ennek a csomagnak a keretei között vettem részt kismamák számára tartott diétás tanácsadáson, ami nagyon sokat segített, hogy kisebb kilengésektől eltekintve végig tartani tudjam a 160 grammos étrendet, mégis minden szükséges tápanyagot megkapjak én is és a babám is. Alapjában véve a 160 gramm szénhidrát elég az anya és a baba számára is – inkább az adagok elosztására és az alapanyagok változatosságára érdemes figyelni, no meg természetesen arra is, hogy elkerüljük azokat az ételeket, amik ilyenkor nem javasoltak (pl. nyers tojás, füstölt hal, stb).

Persze ehhez hozzá tartozik az is, hogy szerencsés eset voltam, hiszen nem sokszor voltam rosszul, tudtam enni, de nem voltam kívánós. Na jó, bevallom, a nyári 40 fokokban volt, hogy a hideg görögdinnyén kívül nem bírtam mást megenni, de szerencsére ezek a kilengések nem voltak akkorák és olyan gyakoriak, hogy felborítsák a rendet. A rendszeres étkezések segítettek abban is, hogy nagyon ritkán éreztem magam éhesnek, így pedig könnyebb volt elkerülni a túlevést, nassolást is.

Összességében azt hiszem, könnyen viseltem a várandósságot, csak az utolsó hónapban kezdtem érezni, hogy mégiscsak egy 6 kg körüli „súlygolyó” csücsül a belső szerveim között… Mivel jól voltunk mindketten, gyakorlatilag végig jöhettem-mehettem, sportolhattam is: ez eleinte jógát, nagy sétákat és szobabiciklizést jelentett, utóbbit később az úszás váltotta fel, ami a nyári hőségben különösen jól esett.

Mindezekkel a 9. hónapra összesen 11 kg jött fel, sikerült tehát tartani a tervet.

Olvass további cikkeket a várandósságról a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére még ma!

2018-02-06T20:01:45+00:00 Kategóriák: Várandósság|Cimkék: , , |

Hozzászólások

ÍRJ NEKEM!