A cikk második része is további érveket hoz a függőleges testhelyzet mellett. Sorra veszi az anya, a baba és az orvos szempontjait. Talán így könnyebb lesz számodra a döntés: vajon hogyan is akarsz majd vajúdni és szülni?
S hogy meddig maradhatsz talpon? Ha akarod, állva is megszülheted a babát, vagy leguggolhatsz, amikor érzed a kitolási ingert. Nem kell ahhoz lefeküdni, hogy egy gyerek megszülessen… Meglepődtél?
Tudtad, hogy a hátadon feküdni, felhúzott lábaiddal egy kengyelben a lehető legrosszabb testhelyzet a szüléshez? Rossz az anyának és a magzatnak egyaránt, de az orvos ragaszkodhat hozzá, hiszen az ő munkáját megkönnyíti ez a testhelyzet. De álljunk csak meg egy pillanatra! Kinek a munkáját is kéne szülésnél megkönnyíteni?
Három nagyon fontos szereplő van ebben a helyzetben: a nő, aki vajúdik, fájdalmai vannak, keményen küzd, hogy egy új életet segítsen a világra, minden emberi és emberfeletti erejét megfeszítve nyom, hogy a babája keresztülhaladhasson a testén. De az ő kényelme miatt nem kell aggódni. Majd adunk neki valami szert, amitől kába lesz. Aztán ott van a baba is, aki lehet, hogy oxigénhiánytól szenved, ha az anya hanyatt fekszik, mivel a méh ilyenkor teljes súlyával rányomódik a gerinc melletti nagy érre, és gátolhatja a lepény oxigénellátását – ettől a baba esetleg magzati distressz állapotába kerül. De miatta sem érdemes izgulni. Majd újraélesztjük, ha már kinn van. Végül ott az orvos, akit azért fizetnek – igen jól –, hogy elkapja a babát. Tegyünk meg mindent, hogy az ő számára kényelmes legyen a szülés! Hát van ennek értelme?!
Tovább olvasom
