Marci érkezése

Házasságunk első évfordulója felé közeledtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy beköltözhetne közénk egy újabb családtag egy baba formájában. Fél év telt el türelmetlen várakozásban, mire megjelent az a bizonyos két csík a terhességi teszten. Az egész család nagyon örült, mindkét részről az első unoka hírét kapták. A várandósságom problémamentes volt – az enyhe terhességi diabéteszt leszámítva. A diétát nagyon komolyan vettem, ennek tudható be, hogy megkezdése után csakis fogytam, de a babánkkal minden rendben volt, így ez senkit nem aggasztott.

Tovább olvasom

Sára lányom születése

Sára 2006. július 20-án reggel született 3350 grammal és 52 cm hosszúsággal. A várandósság alatt gyakran mondogattam neki a pocin keresztül, hogy korán reggel kellene, hogy szülessen, mert a nővérét nem akarom sokáig magára hagyni. Július 19-én esete a nyákdugó megadta magát. Hívtam a szülésznőmet, aki csak annyit mondott, hogy figyeljem a jeleket. Ezúttal már tudtam, hogy mire kell figyeljek.

Tovább olvasom

Dóra születése

Apás szülésre készültünk. A várandósság elejétől kezdve fogadott orvosom volt, de mivel nyár a szabadságolások ideje, így benne volt a pakliban, hogy az orvosom nem lesz bent. Ez így is lett, és hogy mégis legyen mellettem egy olyan ember, akiben maximálisan megbízom, szülésznőt fogadtam.

Június 21-én este kerültem be a kórházba. Tapasztalatlan anyukaként fogalmam sem volt, hogy mik azok a jelek, amikre figyelni kell. Persze a kórházban elmondták, hogy mik azok a jelzések, amik arra utalnak, hogy beindult a szülés, de én mégsem voltam annyira biztos magamban. Szóltunk a szülésznőnek, aki bejött velünk a kórházba.

Tovább olvasom

Dúlás szülés: Hogyan született meg Peti?

Peti baba születésénél dúlaként jelen lehettem. Micsoda nagy öröm volt látni, hogy hogyan jön világra ez a kicsi fiúcska.

PetikeReggel az NST fájásokat mutatott, meglepődtem, alig éreztem. Rendszertelen volt, de határozottan ismétlődő. Nem éreztem igazán semmit, csak hogy keményedik a hasam. A szülésznő a szülőszobán megnézte a nagy gépen, ugyanaz. Hazaküldött fél 11-kor.

Apuval fél 1-kor vissza, várakozás közben Orsi is odaért. Apu el. A fájások rendszeresebbek, de csak továbbra is egy ujjnyira nyitva a méhszáj, semmit nem változott. Egy órát figyelnek, aztán fél 3-3 körül ismét hazaengednek, hátha sikerül pihennem, lazulnom, tágulnom.

Orsi hazavisz. Otthonlazítás, mászkálok, semmit nem érzek, nem tudok mit kezdeni magammal, semmi különösebb kívánságom nincs. Jó lenne, ha itt lenne a Kedvesem, most nagyon. Senki másra nem vágyom most, mégis tudom, egyedül kell lelkileg végigcsinálni, ő nem lesz itt.

Tovább olvasom