A kitolási szakaszban végre megszületik a kisbaba, és kezedben tarthatod az újszülött gyermekedet. A várandósság és a szülés során hosszú út vezet ugyan ehhez a boldog pillanathoz, de kellő információk birtokában csodálatos ez az utazás, nekem elhiheted!
Tapasztalt szülésfelkészítő dúlaként abban segítek neked, hogy minden szükséges tudást megszerezz, amire a várandósság, a szülés és a gyermekágyas időszak során szükséged lehet. Az anyaság útján kísérlek és támogatlak abban, hogy a legjobb anya lehess a születendő gyermeked számára. Ezúttal a szülés kitolási fázisáról fogok írni: arról az utolsó útszakaszról, ami a kisbabád érkezéséhez vezet.
Mi történik a vajúdás után?
A szülés és a méhszáj tágulását szolgáló vajúdás során mostanra minden bizonnyal eljutottál addig a pontig, amikor a több – időnként sok – órás összehúzódásokat követően teljesen kinyílt a méhszájad. Ezzel szabaddá vált az út a kisbabád megszületése előtt. Olyan ez, mintha egy kapu tárulna ki az érkező csecsemő számára, ami fényes ragyogással hívogatja őt, hogy áthaladjon rajta.
A célegyenesbe fordulva azonban sokszor előfordul, hogy szinte egészen leállnak az összehúzódások, és vele együtt átmenetileg a fájdalom-érzet is megszűnik. Ne lepődj meg, ez teljesen normális. Ilyenkor van kis időd szusszanni, ezért érdemes pihenéssel tölteni ezt az időszakot. Akár aludhatsz is egy picit, no meg a párod is, hiszen mostanra vélhetően ő is kellően elfáradt. A tested megpihen, energiát gyűjt és felkészül a kisbabád érkezése előtti utolsó nagy hajrára, a kitolásra.
Megváltozik a szülési fájdalom jellege
Sok kismama számol be arról, hogy a kitolási fázist sokkal könnyebben élték meg, mint a vajúdást. Mások azt mesélték, hogy ez a szakasz nehezebbnek tűnt és jobban próbára tette a türelmüket. Ahány szülés, annyiféle történet ugyebár…
Mindenesetre igaz, hogy ennek a szakasznak van egyfajta „végkifejlet” jellege, amikor már látod az alagút végét és érzed, hogy hamarosan a kezedben tarthatod az újszülött babádat.
A legtöbb szülő nő számára a módosult tudatállapot ellenére is jól érzékelhető, hogy a kitolás során a testi érzet megváltozik a vajúdáshoz képest. Több szempontból is mást fogsz tapasztalni:
Helyi érzés
Míg eddig a vajúdási fájás jellemzően az egész testet elöntő érzéssel borított el, mostantól leginkább a medencéd tájékán fogod érezni a fájdalmakat. Ahogy egyre nagyobb nyomás nehezedik a medencére, majd a gát környékére, ezt egyre inkább helyi fájdalomként fogod érzékelni. Ezzel segít téged a szervezeted, hogy a figyelmedet a tested mely tájékára érdemes irányítanod, és hogyan tudod támogatni a kisbabádat a megszületésben.
Látod az értelmét
Azáltal, hogy a kitolási fázisban az összehúzódások fájdalmainak már funkciója is van – hiszen egyértelműen segítenek téged a babád kitolásában –, egyúttal értelmet is nyernek. „Csinálni valamit” – nyomni – a kontrakciók során általában jobb és hatékonyabb érzés, mint „csupán” megélni és elszenvedni azokat.
Pihenőidő
A méhösszehúzódások sok esetben ritkábbá is válnak ebben a szakaszban. Ilyenkor több lehetőséged adódik a pihenésre, relaxálásra, vagy akár az alvásra is a kontrakciók között. Használd ki!
Az a bizonyos „nyomási inger”
„Honnan fogom tudni, hogy mikor kell nyomni?” – teszed fel magadban a kérdést, teljesen jogosan. A válasz pedig egyszerű: nincs más dolgod, minthogy akkor nyomj, amikor a tested nyomásra kényszerít. Tudom-tudom, ez nem tűnik túl hasznosnak, ha soha életedben nem toltál még ki egy kisbabát magadból. Mégis, én abban tudlak megerősíteni, hogy a nyomási inger egy ugyanolyan önkéntelen reflex, mint a tüsszentés, vagy a hányás: magától megtörténik, amikor jönnek a tolófájások.
Vissza lehet fogni a toló reflexet?
Mivel ez egy önkéntelen válasz a tested részéről, kimondottan nehéz visszatartani és nem-nyomni, amikor a tested tolni akar. Mert hogy előfordulhat olyan szituáció – például ha a méhszájvizsgálat során azt tapasztalja a szülést kísérő személyzet, hogy még nem történt meg a teljes kitágulás (10 cm) –, amikor arra kérhetnek, hogy próbáld meg visszatartani a kitolást. Na, ez nem egyszerű, amikor jön a nyomási inger…
Ilyenkor azt tudod tenni, hogy megpróbálod apró lihegésekkel vagy lassú levegő-kifújásokkal, sóhajtásokkal „átvészelni” a toló fájásokat, vagy akár pózt változtatni, és úgy csökkenteni a nyomási kényszert.
Mi van, ha nem jönnek a tolófájások?
A másik érdekes szituáció pedig éppen az, amikor már megtörtént a teljes – 10 cm-es – kitágulás, de nincs nyomási ingered. Mi történik ez esetben? Igazából semmi: ha minden rendben van és a baba is jól van (ezt általában a szívhang vizsgálatával lehet megállapítani), akkor nincs más dolgod, mint pihenni és várakozni. Ha pedig mindenképp szeretnéd, hogy történjen már valami és megérkezzenek a tolófájások, akkor bevethetsz néhány praktikát:
Változtass testhelyzetet (ha eddig feküdtél, akkor most ülj fel, vagy próbálj meg felállni), csinálj néhány guggolást, ülj be egy kád vízbe, vagy akár sétálhatsz és hullahoppozhatsz is. Kitűnő megoldás tud lenni ilyenkor a szülőlabda is, mert a gömb nyomásának hatására könnyedén megérkezik a nyomási inger.
Komplikációk és orvosi beavatkozások:
A csoportos szülésfelkészítő tanfolyamon – vagy akár az egyéni konzultációk során – sokat beszélgetünk a kitolási szakaszban előforduló potenciális orvosi beavatkozásokról is. Csak hogy a legismertebbet említsem közülük: a gátmetszésről. Érdemes tisztában lenned ezeknek a beavatkozásoknak a körülményeivel (mikor és miért merül fel, milyen praktikákkal tudod megelőzni, stb.).
Most lehet, hogy próbálod elhessegetni a gondolatot, de ezekkel a félelmekkel előbb-utóbb érdemes lesz szembenézned, hogy kezelni tudd őket. Sokat segít ebben, ha tájékozódsz, mert az információ és a tudás magabiztossá tesz és segít téged a helyes döntések meghozatalában.
Mennyi ideig tart a kitolás?
A szülés és születés csodája azon kevés dolgok közé tartozik a 21. században, amit továbbra is a természet irányít, és ez így van rendjén. Ha varázsló lennék, talán akkor se tudnám megmondani, hogy a te esetedben ez éppen mennyi időbe telik. Ugyanúgy, ahogy a vajúdás órái is hatalmas eltéréseket mutatnak egyik-másik anya és baba esetén, a kitolási fázis hossza is változó lehet.
Az először szülő nők esetében átlagosan (!) 1,5 órát szokott igénybe venni ez a folyamat, de néhány kismama esetében ez lényegesen lassabb, vagy akár gyorsabb is lehet.
Mindenesetre azzal számolj és arra hangolódj, hogy egy kisbaba kitolása természetszerűleg eltart egy jó darabig. Érdemes türelemmel viseltetned, mert a lassú kitolás akár a te érdekedet is szolgálhatja, hiszen a testednek (szöveteidnek, csontozatodnak) több ideje van alkalmazkodni és átengedni a babát a szülőcsatornán. A folyamatot ugyanakkor elő tudod segíteni azzal, ha – a háton fekvés helyett – megpróbálsz függőleges pozícióba helyezkedni.
Szülési póz megválasztása
Ha nem is olyan változatosak a lehetőségek, mint a Kámaszútrában, de azért megfontolásra javallott néhány testhelyzet kipróbálása a kitolási szakaszban. A tested tudja és jelezni fogja számodra, hogy melyik testhelyzet esne leginkább jól a kisbabád kitolása során.
Egyáltalán nem biztos, hogy mindvégig ugyanarra a pozícióra vágysz majd. Sőt, ahogy a kisbabád a forgó mozgás segítségével áthalad a szülőcsatornán, vélhetően neked is más és más testtartás válik majd komfortosabbá. Vagyis nagy eséllyel érdemes lesz időnként pózt váltanod.
Válaszd azt a pózt, ami jól esik!
A szabad szülési pozíció választás támogat téged és kisbabádat abban, hogy összehangolódva, egymás folyamatát kölcsönösen támogatva tudjátok teljesíteni ezt a közös feladatot.
A megfelelő légzési technikák természetesen továbbra is hatalmas segítségedre lehetnek. A legjobb ugyanakkor, ha a tested jelzéseit figyeled, és spontán, az igényeidnek megfelelően – semmiképp sem kapkodva – veszed a levegőt. Ez biztosítja a megfelelő mennyiségű oxigént a baba és mama számára is.
A szülés, mint lelki folyamat
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a szülés és születés eseményei életünk legmeghatározóbb élményei közé tartoznak. Emlékük és az általuk megélt élettapasztalat egy egész életen át elkísér. Életet adni, és világra jönni… Két olyan esemény, ahol te és a gyermeked kéz a kézben jártok, és aminek során életetek legnagyobb változásai és átalakulásai mennek végbe.
Világra jönni…
Kisbabaként megszületni egyúttal azt is jelenti, hogy a magzatból újszülött csecsemő lesz. Óriási változás ez! Gondolj csak bele: a kis embrió először magzattá fejlődik, szépen cseperedik a méhedben, megszokott közegben telnek a mindennapjai: hangok, színek, illatok, formák. Majd egyszer csak elindul egy különleges utazás, a megszokott környezet megváltozik, és bizonyosan érzi: útra kell kelnie.
Egy új és ismeretlen világ vár rá, teli csodával. Hívogatják a fények és a hangok, nő a nyomás, és gyermeked szépen halad az ismeretlen fényesség felé. Világra jönni nem más, minthogy áthalad az Élet kapuján az új világba, és megkezdi önálló földi létének első perceit.
Világra hozni…
Szülni – életet adni – pedig azt jelenti, hogy Nőből Anyává válsz. Felkészülést, elköteleződést, odaadást, elfogadást és türelmet kíván tőled ez az emberpróbáló folyamat. Az anyaságod kezdete és a saját anyai szereped megélése szempontjából ugyanakkor rendkívül fontos, hogy mindezt jó érzéssel és sikerélménnyel tudd megélni.
A jutalom pedig: hamarosan a karjaidban tarthatod az édes, finom illatú kisbabádat, aki apró szuszogással és gőgicséléssel adja tudtodra, hogy a világon a legjobb helyre érkezett. Hatalmas boldogságot kívánok nektek az első percek és az anyaóra felejthetetlen élményeihez, amiről egy következő cikkben szívesen mesélek.
Kísérőd az Anyaság útján
Több évtizede segítem a kismamákat és anyákat ezen az úton. Ha úgy érzed, hogy neked is szükséged van a támogatásra, értő figyelemre és válaszokra egy tapasztalt dúla segítségével, akkor a legjobb helyen jársz. Keress meg bátran az elérhetőségeimen és beszélgessünk, hogy mire van leginkább szükséged.
Nagyon sok sikert és boldogságot kívánok neked az anyaság útján!