Nagyon szeretem ezt a könyvet. Nem csak azért, mert egyik szerzője, Marshall H. Klaus a dúlaság szakavatott kutatója, hanem elsősorban azért, mert az újszülött kisbabákról alapvető tudást kínál, szebbnél szebb újszülött-fotó kíséretében. Megtudhatjuk belőle, hogyan működik a csecsemők érzékelése, hogyan változnak érzelmeik, és ezt hogyan tudják kifejezni. A babával kibővülő új család születésének külön fejezetet szenteltek a szerzők. Nagyon teszik ebben a részben, ahogyan az apákat szóra bírják: elmondják, mit éreznek és hogyan viselkednek kisbabájukkal kapcsolatosan. Másik kedvenc fejezetem a megszületés utáni „aranyóráról” szól. Ennek elolvasása után azt hiszem, senkit sem kell meggyőzni arról, milyen fontos a babával töltött első pár óra teljes háborítatlansága.
Az újszülött csodálatos képességeiről kevés szó esett mostanáig – pedig a baba már megszületése előtt is számos fontos cselekvésre képes: lélegző- és fogómozgást végez, mosolyog, szopja az ujját, megfogja a lábát, ásít… Az orvos-pszichoterapeuta szerzőpár svéd szülésznők tapasztalatait felhasználva az újszülöttel kapcsolatos legfrissebb megfigyeléseket adja közre ebben a könyvében.
Megszületése után fél órával a kisbaba, ha édesanyja hasára helyezik, már egyedül eltalál a mellbimbóig, és szopni kezd. Néhány naposan már kommunikál a környezetével és felfedezi a külvilágot. Különösen kedveli az emberi arcot és hangot, szemkontaktust tud kialakítani, s ezzel megkezdődhet az első párbeszéd szülő és gyermeke között.
M. H. Klaus- P. H. Klaus: A csodálatos újszülött, Jaffa kiadó, 2005. (Az idézet a könyv fülszövegéből való.)
Ha kíváncsi vagy az újszülöttekre, kattints ide, és olvass még többet róluk a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!