Dúlatáborban voltam. Évről évre, minden július végét úgy tervezem, hogy ott lehessek. Pihenős-tanulós-feltöltős-kikapcsolódós-mesélős csodaszép négy napom volt. Idén húsz dúla és egy „dúla tanonc”: Léna baba alkotta a csapatot. :-)
A programot jurta építéssel kezdtük. A jurta afféle közösségi térként szolgált: előbb előadások és beszélgetések zajlottak itt, majd minden este átváltozott alvóhellyé. Az utolsó napon pedig nagy szolgálatot tett az eső elleni védekezésben, és némi száraz terület fenntartásában is…
A legnagyobb élményt Petra dúlatársam labirintusa jelentette számomra. Ez egyfajta belső utazásra, elmélyülésre adott alkalmat. A labirintusban bolyongva, majd kilenc állomáson megpihenve és elmélkedve kerestük saját utunkat. Közben beesteledett, és sorra gyújtottuk az állomásokat jelző mécseseket és gyertyákat. Felejthetetlen, könnyes-szép éjszaka volt.
Egyik délután Singer Magdolna tartott interaktív előadást a vendégbabákról, a várandósság és szülés körüli gyász modern társadalmunkban oly méltatlan kezeléséről. Bár olvastam témába vágó könyveit, és ismerem honlapját is, mégis igazán elgondolkoztató és megrendítő volt a beszélgetés.
Aztán volt még szituációs gyakorlatsor, vízben (a strandon, kora reggel) szülésmodellezés, párban végzett önismereti munka és sok-sok kötetlen beszélgetés és együtt főzés.
Jó volt látni és megtapasztalni, hogy sokan vagyunk dúlák, sokfelől jövünk és sokfelé is tartunk, de a szülés-születés iránti mély elköteleződés és tisztelet összeköt bennünket.
Iratkozz fel a hírlevélre!
Hú, de nagyon jól hangzik! Jó heted volt! :) Remélem, egyszer én is résztvevő lehetek ebben a táborban!!!