Judit első kisbabájának, Tibinek a születése hosszas vajúdás után császármetszéssel végződött. Második várandóssága alatt természetes szülésre készül, és ezzel kapcsolatos gondolatait, érzéseit írta meg a Dúla blogba. Hosszú és nehéz út az, amit bejárt, és közben sok felismerésben volt része. Drága Judit, köszönöm, hogy mindezt megosztottad velünk!
Előzmény
Az első várandósságom alatt minden simán ment, jól éreztem magam, imádtam várandósnak lenni. A szülésre nem készültem különösebben, hiszen miért is ne menne? Egészségtudatosan éltem évek óta. Sokat jártam edzeni a megelőző években, így a kitartástól, fájdalomtól nem féltem.
A szülésre a férjemmel mentünk. Csak fogadott orvosom volt, ő is inkább a várandósgondozás miatt, mert így kényelmesen, közel, kulturált környezetben lehetett elmenni a vizsgálatokra, nem kellett betegszemléletű helyekre mennem. A fogadott orvosom aztán végül nem ért rá, így a szülésnél csak idegenekkel találkoztam. Jórészt magunkra hagytak minket, amit akkor éppen jónak is éreztem, csakhogy sajnos nem ment a szülés.