Május elején a Születés Hete szervezésében a Kheiron Központban jártam. Az előadások a születésünk életünkre gyakorolt hatásairól, és a baba megszületése utáni első időszak fontosságáról szóltak. Az „aranyóra” a szülést követő első pár óra, amikor a születés nehéz és fárasztó útját végigjáró kisbaba végre megpihenhet, ellazulhat édesanyja ölelő karjaiban. A szülés közben mind az anya, mind a baba szervezetében olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek különösen éberré és figyelmessé teszik őket, és nagyban segítik a kapcsolatfelvételt, az egymásra hangolódást és a kötődést.
Nagyon szeretem ezt a könyvet. Nem csak azért, mert egyik szerzője, Marshall H. Klaus a dúlaság szakavatott kutatója, hanem elsősorban azért, mert az újszülött kisbabákról alapvető tudást kínál, szebbnél szebb újszülött-fotó kíséretében. Megtudhatjuk belőle, hogyan működik a csecsemők érzékelése, hogyan változnak érzelmeik, és ezt hogyan tudják kifejezni. A babával kibővülő új család születésének külön fejezetet szenteltek a szerzők. Nagyon teszik ebben a részben, ahogyan az apákat szóra bírják: elmondják, mit éreznek és hogyan viselkednek kisbabájukkal kapcsolatosan. Másik kedvenc fejezetem a megszületés utáni „aranyóráról” szól. Ennek elolvasása után azt hiszem, senkit sem kell meggyőzni arról, milyen fontos a babával töltött első pár óra teljes háborítatlansága.
