Bábaportré: Bottyán Emese – 1. rész

Folytatódik a Dúla blogon a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Ez alkalommal Bottyán Emesét, a Szent Imre Kórházban dolgozó fiatal, háromgyermekes bábát mutatom be. Emese a Liliom Bábakonzultáció tagjaként tevékenykedik.

Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.

Nagyon érdekes az ember életében, hogy hogyan választ hivatást. Nálad hogy történt? Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?

Sem a szűk, sem a tág családi és baráti körben nem volt bába, illetve szülésznő. Nem tudom, hogyan és miért, de egész fiatal tini koromtól kezdve „tudtam”, hogy bába szeretnék lenni. Természetes és varázslatos volt számomra a gyermekvárás és a baba megérkezése. Valahogy mindig ezt szerettem volna csinálni: jelen lenni a várandósság és a szülés-születés idején. Saját élményeimre gondolva: sosem féltem a szüléstől! Számomra az olyan, mint a víz, vagy a levegő. Végzett szülésznőként szültem az első fiamat, akit medencevégű fekvés miatt a várt idő előtt császármetszéssel segítettek a világra. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, és a császármetszés nagy csalódás volt. Sokat dolgoztam rajta, és ma úgy gondolom, hogy semmi nem véletlen – ez sem. Kellett az utamhoz. Ezután ismertem meg olyan szülésznőket, orvosokat, akiknél szívesen szültem a következő gyermekeimet, és akik mind szakmailag, mind emberileg nagy segítségemre voltak  a várandósságaim és szüléseim során. A lányomat és a kisebbik fiamat teljesen természetesen és mindenfajta beavatkozások nélkül szülhettem meg – úgy, ahogy én gondoltam és éreztem. Volt választott szülésznőm a lányom és a kisebbik fiam születésénél is. Mindkét szülés nagy élmény volt. A saját szüléseim után, és által is változtam. Még erősebb lett a hitem az asszonyokban, és még inkább azt gondolom, látom, hiszem, tapasztalom: a várandósság és a szülés is „jól ki van találva”. Nekünk szakembereknek csak figyelni és segíteni kell, hogy annál a kevés, de jelentős helyzetben, ahol valóban segítségre van szükség, lépni tudjunk.

Szülésznőként számtalan kismamával találkozol. A várandósok különböző családokból jönnek, és egyéni kívánságokkal rendelkeznek a várandósgondozáskor és a szülőszobán. Hogyan lehet ezeknek az elvárásoknak megfelelni? Mik azok az elvek és értékek, amiket legfontosabbnak tartasz szülésznői munkád során?

Hiszek benne, hogy az anyák tudnak szülni, és a babák meg tudnak születni – csak nyugodt és békés légkört kell teremteni a számukra.  Emiatt lettem szülésznő, és ezt igyekszem képviselni a munkám során is. Az engem megkereső párok jó része azzal a kéréssel fordul hozzám, hogy ebben támogassam, segítsem őket. Fontos a bizalom, az egymás felé való őszinteség és nyitottság. Itt igaz igazán: partnerek és segítők vagyunk. Senkinél nincs ott a bölcsek köve, de az együtt gondolkodás, beszélgetés, készülődés segít megvilágítani a női test és lélek működését. Fontos számomra a család egysége és tiszteletben tartása is.  A szüléseknél mi vendégek vagyunk, akiket egy ünnepre hívtak, a család olyan bizalmas, intim helyzetébe kapunk bepillantást, ami keveseknek adatik meg, és amit utána a család minden évben megünnepel. Legfontosabb elveim? Talán, hogy az anya és a babája egy egység. Ők egy belső egységet alkotnak, amit jó esetben egy biztos, erős külső kör, az apa tart meg. Számomra az anya és gyermeke együttes segítése és támogatása a legfontosabb. Az édesanyának a babájára, a magzatnak, az újszülöttnek, és a gyermeknek az anyukájára és az apukájára van szüksége. Mindenki más csak külső támogató lehet. A munkám során persze nem minden ennyire egyszerű és finom. Rengeteg árnyalattal, sok „görönggyel” találkozom, ami eredhet a családokból, a kettőnk közötti kommunikációból és természetesen a külső környezet adta lehetőségekből. Azt hiszem, nem lehet mindenkinek mindenhol tökéletesen megfelelni, de azért érdemes törekedni rá, hogy valóban olyan segítők lehessünk, akikre bizalommal támaszkodnak a családok és a várandós és szülő asszonyok.

A szülés előtt álló kismamák hogyan találnak meg, és hogyan tudják felvenni veled a kapcsolatot? Mennyi idő alatt alakul ki közted és a téged felkereső szülőpár között a közös hang, amikor először találkoztok?

E-mailben, telefonon, közösségi oldalakon vagy ajánlással találnak rám a várandósok. Van, aki már a kezdet kezdetén, mások csak a szüléshez közeledve keresnek fel. Akárhogyan is jutnak hozzám: fontos az első benyomás és a kölcsönös szimpátia megléte. Hiszek a megérzésekben, és abban, hogy annál tudjuk „elengedni” magunkat, akinél ez a szimpátia vagy közvetlenség meg van. A szülő nő így érzi igazán biztonságban magát, és így fog tudni ellazulni, bizalommal fordulni a szülésznőjéhez. Ennek a bizalomnak és kölcsönös egymásra hangolódásnak az érzése sokszor már az első találkozáskor kialakul. Az első találkozás és beszélgetés más szempontból is nagy jelentőséggel bír. Jó már az elején tisztázni, mit szeretne a várandós kismama, körülbelül mit vár tőlem, mit gondol a várandósságról, szülésről, és miért éppen engem keresett meg? A beszélgetésből kiderül, valóban együtt tudunk e dolgozni, és ha igen, milyen formában. Mindenkinek javasolok egy pár nap gondolkodási időt, és kérem, hogy utána jelezzenek vissza, hogyan döntöttek – akkor is, ha egy másik kolléganőt választottak. A visszajelzés nagyon fontos, és egyáltalán nem bántó a számomra. Amennyiben úgy döntünk, szeretnénk együtt dolgozni, megbeszélünk egy következő találkozást. Szeretem az asszonyokat minél hamarabb megismerni, mert így én is végigkísérhetem a várandósságukat. Tudok az örömeikről, gondjaikról, kérdéseikről, és tudom mi volt könnyebb, mi nehezebb. Ha minden jól alakul, legalább 4-5 alkalommal találkozunk szülésig.

A személyes találkozások során hogyan és miben tudod segíteni a kismamákat a szülés közeledtével? Mit javasolsz ilyenkor, mire figyeljenek, és hogyan készüljenek a vajúdásra és szülésre?

Az asszonyok különböző igényekkel, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek. Van egy „várandóstámogató, szülésfelkészítő” tematikám, ami mentén haladhatunk. Ettől persze eltérhetünk a kérdések, az éppen aktuális gondok, felvetések és élethelyzetek felé. Sok kismama érdeklődik a várandósság és a szülés alatt használható természetes anyagokról, technikákról (homeopátia, illóolajok, masszázs). A szülésznői végzettségem mellett perinatális szaktanácsadó is vagyok, illetve készülök az IBCLC szoptatási tanácsadó vizsgára, így fontosnak tartom a várandósság és szülés alatti lelki történések, rezdülések jelenlétéről való beszélgetést. Sok szó esik a babavárásról, a szülésről, és felhívom a figyelmüket az utána következő időszak fontosságára. Szívesen beszélgetek a gyermekágyról, és fontosnak tartom a szoptatás jelentőségének megértését, illetve – ha már a baba megszületett -, a gyakorlatban való átültetését.

Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülés előtt a felkészülés során?

Vannak olyan könyvek, amiket gyakorlatilag mindenkinek szívesen javaslok – beleértve a leendő vagy gyakorló nagymamákat és férjeket is.  Itt is fontos, hogy a kismamának mire van igénye, mire fogékony és miben vár segítséget. Felsorolok egy pár könyvet, amiket jónak tartok: Ingeborg Stadelmann: a „Bába válaszol„-t,  Ina May Gaskin-től a „Spirituális bábaság„-ot illetve az „Útmutató szüléshez„-t. A baba fogadásához ajánlom Klaus Csodálatos újszülött című könyvét, Sears „Éjszakai gondoskodás„-át és a Kismama Magazin Szoptatás című könyvét. A hordozáshoz, testközelséghez Liedloff-tól „Az elveszett boldogság nyomában„-t,  szüléshez még Leboyer „Gyöngéd születés”-ét, illetve a „Gyöngéd szülés„-ét. Az érintésnek, az ölelésnek fontos szerepe van a mindennapjainkban, nem csak a gyermekeinkkel való, hanem az össze társas kapcsolatunkban. Ehhez ajánlom Nyitrai Erika Az érintés hatalma című kötetét.

Kattints ide, és olvasd el a beszélgetés második részét!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!