Május 5-e van, ami azt jelenti, hogy ma ünnepeljük a Nemzetközi Bábanapot. Szeretettel köszöntöm én is a bábákat és szülésznőket a következő bábaportréval. Bakóné Gottfried Anikó, a Szent István Kórház egykori szülésznője válaszolt kérdéseimre. Anikó jelenleg a Péterfy Sándor utcai kórház szülészetén dolgozik.
Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Nálad hogyan történt?
Egészen kiskoromban ismertem egy szülésznőt, aki a falunkban lakott. Mindig érdekes volt őt látni, amikor dolgozni ment. Izgatta a fantáziámat, milyen is lehet a munkája? Gyerekkoromban mondták is viccesen, hogy hosszú ujjaim vannak, épp szülésznőnek való ujjak. Azután egészségügyi szakközépiskolába jártam, és itt 17 évesen a szakmai gyakorlat részeként jelen lehettem egy szülésnél. Nem volt könnyű szülés, egy átlagembert talán elriasztott volna, engem mégis arra ösztönzött, hogy ezt a hivatást válasszam, a nőknek segítsek. Érdekes egyébként, hogy magam is ezen a szülőszobán születtem, ahol tanulmányaim során az első szülést láttam. Ezek után már célirányosan készültem, tanultam, majd felvételiztem, és fel is vettek a szülésznőképzésre.
Magam kétszer szültem, két kislányom van. Az első szülésem könnyű és gyors, de elég medikalizált volt: beöntés, borotválás, burokrepesztés és gátmetszés – ahogy azt akkoriban csinálták. A rutin beavatkozások mellett mégis nagyon szép emlékként él bennem Emma születése. Rá öt és fél évre Sára teljesen háborítatlan körülmények között született. Jól esett a kádban vajúdni, és a kisebbik lányom – ha nem is tervezetten – végül vízben született.
Mik azok az elvek és értékek, amiket legfontosabbnak tartasz szülésznői munkád során?
Talán azt gondolom a legfontosabbnak, hogy ne legyenek rutinszerű beavatkozások, amin minden kismamának egyaránt alá kell vetnie magát. Kerülöm a felesleges vizsgálatokat, csak akkor végzem ezeket, ha arra valóban szükség van. Igyekszem minden vajúdót egyéni módon kezelni, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos a szülő nő személyisége, és lényegesek a szüléssel kapcsolatos kérései, elképzelései – testi és lelki szempontból egyaránt.
Ha szülés előtt álló kismamák hogyan találnak meg, és hogyan tudják felvenni veled a kapcsolatot? Hogyan, milyen módon próbálod megismerni annak a kismamának a személyiségét a beszélgetés során, aki először keres fel téged?
A leggyakrabban ajánlás útján kerülnek kapcsolatba velem az édesanyák. Velem szült a barátnő, vagy vannak olyan orvos kollégák is, akik engem ajánlanak. Vannak azután olyanok, akik a következő baba születésekor újra engem kérnek föl bábájuknak.
Az első találkozás jó alkalom arra, hogy megismerjük egymást és beszélgessünk a szülésről. A végén mindig elmondom, hogy gondolja át a kismama, szimpatikus vagyok-e, én vagyok-e az ő embere: Mert hiába a barátnő vagy az orvos ajánlása, ha ő maga úgy érzi, hogy nem én vagyok az a segítő akire neki szüksége van. Ez az ő szülése, az ő döntése.
Általában a félidőig megkeresnek azok az édesanyák, akik velem tervezik a szülést. A többedszer velem szülők pedig még hamarabb szoktak jelentkeznek a jó hírrel. Azt gondolom, hogy mindenképp több találkozás szükséges, hogy jobban megismerjük egymást, és kialakuljon az a bizalmi légkör, ami szükséges az együttműködésünkhöz. Az első találkozás alkalmával én is bemutatkozom. Sokakat érdekel például, hogy én magam szültem-e, és ha igen, akkor milyen szülésélményeim vannak.
Az anyáknak nagyon fontos, hogy tudják és érezzék, hogy beszélgetés közben csak rájuk figyelek, a feléjük fordulok, szemükbe nézek. Ezek nagyon apró, de mégis kommunikációs módszerek.
A személyes találkozások során hogyan és miben tudod segíteni a kismamákat a szülés közeledtével? Mit javasolsz ilyenkor, mire figyeljenek, és hogyan készüljenek a vajúdásra és szülésre?
A találkozások alkalmával mindig megbeszéljük a felmerülő aktuális kérdéseket. Meg szoktam kérdezni, hogy milyen ismereteik vannak a szülésről, járnak-e valamilyen szülésfelkészítő tanfolyamra, alkalomra? Azt is megkérdem, hogy milyen igényeik vannak, mi az, amit szeretnének? Ennek a kérdésnek a keretében azok a tényezők is felszínre jönnek, amit viszonyt nagyon nem szeretne egy kismama. Ezeket is meghallom, fontosnak tartom, de a hangsúlyt mégis arra helyezzük amit szeretne. Van, aki kimondottan az illóolajok vagy gyógynövények segítségét venné inkább igénybe, más pedig a homeopátiát részesíti előnyben – ilyen irányú tapasztalataim is vannak.
A beszélgetések során nagyon sok minden elő szokott jönni: várt baba érkezik-e, az ő anyukája hogyan szülte őt, az anyukája tudta-e szoptatni (gyakran attól félnek, hogy akkor ők sem fognak tudni), esetleg valamilyen bántalmazás történt előzőleg az életében, és még annyi féle dolog ami meghatározza, hatással van a babavárás időszakára és a szülésre.
Abban is sokan kikérik a véleményemet, hogy járhatnak-e kismama tornára, jógára vagy hastáncra? Azt gondolom, hogy a várandósság alatti mozgás fontos, és ha orvosilag nem ellenjavallt, akkor a kismama csinálja, érezze jól magát. A szülésre készülve fontos a jó kondíció és hogy a kismama ismerje a saját testét, ebben is segítenek ezek a mozgásformák.
A 36. héttől azután sűrűbb a kapcsolatunk, több alkalommal találkozunk beszélgetünk. Folytatjuk vagy újra átbeszéljük a részleteket, hiszen az előző beszélgetésünk hatására is születnek olykor további kérdések. A CTG (magzati szívhang vizsgálat és fájásmérés) a 37-38. héttől kezdődik. Ezeket általában én végzem, ezek során is mindig megbeszéljük a felmerülő kérdéseket, és a szülésig igyekszünk mindent a helyére tenni.
Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülés előtt a felkészülés során?
Azt tapasztalom, hogy sokkal olvasottabbak a kismamák, mint régebben. Ami ebben nehézséget okozhat, hogy sok kötetet idegen nyelvről fordítottak le magyarra. Külföldön mások a szokások, protokollok, vagy nem egyszer otthonszülésekről íródtak ezek a könyvek. Az lenne a legjobb, hogy ha ezeket olvasva kérdések merülnek fel a várandósokban. Azután ezeket megbeszélnék orvosukkal vagy szülésznőjükkel. Pontosan ezért vannak a személyes találkozók, hogy minden kérdést tisztázzunk. Az utolsó hónapokban teljesen más témák kerülnek a várandósok érdeklődésébe, másrészt a szülés előtti hetek már némiképp módosult tudatállapotban is telnek.
Így én semmiképp nem ajánlom, hogy közvetlenül a szülés előtt „tanulmányozzák” a szüléssel kapcsolatos könyveket. Az internetes fórumokat sem igazán ajánlom. Tudjuk, hogy ezeket úgyis olvassák a kismamák, ezért felhívom a figyelmet rá, hogy a fórumok hozzászólásait nagyon komoly szűrőn keresztül ajánlatos csak olvasni. Lényegesnek tartom, hogy a kismamának legyenek ismeretei, de olykor azt is érzem, hogy ezért inkább már „fejben” szeretné végigcsinálni a vajúdást és a szülést. Pedig csupán bele kéne engedni magát a vajúdásba, a babájára és magára figyelve, és akkor annyira szépen megy a folyamat. Könyvek közül Ingeborg Stadelmann „A bába válaszol”-ját ajánlanám, illetve Ina May Gaskin : Útmutató a szüléshez című könyvét.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz?
Szeretem az apás szüléseket, de arra mindig figyelek, hogy a felkészülés ideje alatt a család véletlenül se érezze azt, hogy az apás szülés kötelező vagy elvárás lenne. Ebben a kérdésben is fontosnak tartom a rugalmasságot: ha az apa végül mégis úgy dönt, hogy nem szeretne bent lenni, akkor ez a lehetősége is meglegyen. Amikor a szülés előtt egy pár eljön hozzám, szívesen megmutatom, milyen módszerekkel tudja az apa segíteni, támogatni a párját majd a szülőszobán. Az a tapasztalatom, hogy az apák szeretnek „tenni” a szülésnél. Nehéz nekik csupán nézni a vajúdó párjukat. Így, ha az anyának jól esik, akkor gyakran megmutatom hol, hogyan érintse pl masszírozhatja a derekát, kezébe adom a megfelelő illóolajat. De bizony van olyan vajúdó is, aki nem, hogy nem igényli, de kifejezetten elutasítja az érintést. Ebben az esetben az apával megértetem, hogy csupán a jelenlétére, pszichés támogatására van szüksége. És valljuk be, ez is nagyon fontos.
„Természetesen szeretnék szülni!” – mondja a legtöbb várandós édesanya, és kívánságaikat sokan szülési tervben is rögzítik. Mit tanácsolsz nekik, írjanak-e, és ha igen, hogyan írjanak szülési tervet?
„Klasszikus” szülési tervnek azt hívjuk, amikor a várandós írásban is rögzíti a szüléssel kapcsolatos elgondolásait. Szülési terv ugyanakkor az is, amikor a szülésre való felkészülés során a párral átbeszéljük a kívánságaikat, vágyaikat – a szülési terv ebben az esetben szóban készül el. Átbeszélem velük, hogy az adott körülmények között mi az, ami reális, és mi az, ami nem? Az a tapasztalatom, hogy a szülők rugalmasak és nyitottak, és hogy általában mindig megtaláljuk a közös nevezőt. A legtöbb kérésre nyitott vagyok. Ugyanígy fontos a rugalmasság az anya részéről is, hiszen a szülés nem tervezhető előre, és a vajúdás bármilyen irányt vehet. Szükség lehet előre nem tervezett beavatkozásra (burokrepesztés vagy oxitocinos infúzió). Ezektől a beavatkozásoktól mindig nagyon félnek. Ennek leginkább az ismeretlentől való félelem vagy a téves információ lehet az oka. Ha valamelyik beavatkozásra szükség van, úgy igyekszem megfogalmazni, megértetni a párokkal, hogy „ a természet segítségre” szorul. Ez nem a mi merevségünket tükrözni, hanem a szülés folyamatát hivatott segíteni. Ezért is az egyik legfontosabb pillér a bizalom, hogy az édesanya a szülés során bizalommal fogadja el szülésznője, orvosa javaslatait. Tudva, hogy az nem siettetésről, medikalizált gondolkodásról tanúskodik, hanem az eddigi szakmai tudásunk és tapasztalatunkat alapul véve jelen esetben ez viszi előrébb a szülés folyamatát.
Országos szinten 30% fölött van a császármetszések aránya. Hogyan alakul ez a szám a ti szülészeteteken? Van-e lehetősége a császármetszésen átesett anyának a következő babát hüvelyi úton nálatok megszülni?
Jelenlegi munkahelyemen, a Szent István Kórházban az átlag alatt van a császármetszések aránya. A 2014-es évben ez 22-23 % volt. Ez annak köszönhető, hogy olyan vezetői vannak ennek a szülészetnek, akik hisznek a természetes szülésben, és amíg az anya és a baba egészsége biztonságban van, addig maximálisan támogatják a szülő nőt ebben. Nagyon jó együtt dolgozni azokkal az orvossal és szülésznőkkel, akik így gondolkodnak és dolgoznak. Érdekes egyébként, hogy a kismamák már olykor feladnák, és a család sürgetőleg léphet fel, hogy már miért nem végez császármetszést az orvos, hiszen jó néhány órája vajúdik már a kismama. De mint tudjuk, az teljesen természetes, hogy egy először szülő kismama akár 8-10 órán át is vajúdik mire magához ölelheti újszülöttjét. Ilyenkor van nagy jelnetősége a pszichés támogatásunknak, a pozitív kommunkiácónak, a jelenlétünknek. Utólag gyakran köszönik meg, hogy mi nem adtuk fel. ☺
Van lehetőség császár utáni hüvelyi szülésre (VABC/CSUSZ), de ehhez mindenkinek egyéni konzultációra van szüksége az orvosával. Nagyon lényeges szempont, hogy miért és mikor volt az előzetes császármetszés, illetve minden tényezőt át kell beszélni, ami az előző szülésre hatással volt. A kismamák gyakran összehasonlítgatják magukat a másokkal, hogy ő miért, én miért nem? Ezt ne tegyék, mert annyi lényeges tényező határozza meg, hogy sikerül-e egy előzetes császármetszés után természetesen szülni.
Engem is megtalálnak olyan kismamák, akiknek az előző várandósságuk valamilyen oknál fogva műtétel végződött. Amennyiben az orvosával átbeszélt kockázat becslés alacsony, és nagy az esélye a sikeres hüvelyi szülésnek, magam is szívesen támogatom az anyát a vajúdás és a szülés során. Ez a fajta szülés kísérés tőlünk is több türelmet és komolyabb szakmai felelősséget igényel.
Havonta, átlag hány kisbaba születésénél vagy jelen? Tartod-e a kapcsolatot azokkal a szülőkkel és kisbabákkal, akiknek jelen voltál a szülésénél? Hol tárolod, hova teszed annak a sok-sok kisbabának a fotóját, amiket emlékbe adnak neked a veled együtt szült nők, anyák?
…és egy vicces kérdés: Hány karácsonyi képeslapot szoktál kapni kisbabáktól?
Teljes állásban dolgozom a szülőszobán. Hogy havonta mennyi kisbaba érkezik a kezeim közé, az nagyon változó. Vannak azok a kismamák, akik megkeresnek és megkérnek , hogy velem készüljenek a szülésre, és én legyek a szüléskor is velük. Ez is változó, de nagyjából havonta 7-10 felkérést jelent. Lehet, hogy nem tűnik nagy számnak, de a kórházi beosztásom mellett ez bizony sok energiát, időt vesz igénybe. Átlagban összesen olyan 20 baba születik havonta a segítségemmel.
Vannak olyan kismamák és szülések, amikre évek távlatából is nagyon emlékszem. Leginkább azért, mert nagyon közel került a szívemhez valamiért egy anya, vagy mert olyan volt a szülése, hogy mély nyomott hagyott bennem. Több ilyen is van, mert iker babákat szült, vagy mert farral érkezett a baba, vagy mert a születés pillanata egyben szomorú búcsú is volt az ő életükben.
Őrzök sok levelet, képeslapot, melyen a szüléssel kapcsolatos gondolatikat, érzéseiket fogalmazták meg a kismamák. Gyakran kapok fényképeket is, amiket örömmel elteszek. Vannak tárgyak is, amiket a kismamáimtól kaptam, ezek leginkább saját készítésű emlékek. Tegnap egy horgolt brosst kaptam a kismamámtól búcsúzóul. Örömmel fogom viselni, hiszen tudom, hogy kifejezetten nekem készítette, és annak minden egyes szemében a köszönete, szeretete van.
Idén lesz 15 éve, hogy szülésznőként dolgozom, első „gyermekeim” 16-17 évesek. Nagyon sok, szép szülés emlékét őrzöm, és bízom benne, hogy még legalább ennyi tapasztalás vár rám.
Olvasd el a többi bábaportrét is!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!