Most tovább olvashatod Botond és édesanyja történetét. Legutóbb Dóri elmesélte, hogyan született meg a kisfia, most pedig az első 6 hónap történései, változásai következnek Dóri egyéni stílusában megírva.
Eltelt Botond fiunk születése óta 6 hónap. Elmondhatom, most határozottan több az öröm, mint az aggódás. Drága gyermekünk egészséges mosolygós, a többi hab a tortán. Azért, hogy ne szirupos habos, babos legyen az érzés, és az eddig írtakon felbuzdulva vállaljatok gyereket, megsúgom, hogy vannak pillanatok amikor nem mindig fenékig tejfel az anyává válás. A reklámokban látott rózsaszín, illatos babapopó igen sokszor szaros és szagos, aminek eltüntetése az utóbbi hetekben kész kínszenvedés, ugyanis gyermekünk kifordul, kifeszíti magát, kibújik a kötelezettsége alól.
Cseppnyi toleranciát sem mutatva kiröhög, ha ő kerül ki fondorlatos módon a pelusból. Számára ez játék, nekem küzdelem. Azon már túl vagyunk, és kellő elővigyázatossággal kezelem a pelusból való kibontásnál, hogy ne forduljon elő többet, hogy homlokon pisil, és/vagy a rizslámpát hugyozza ketté, esetleg a felfestett figurákat mossa le egy jól célzott sugárral a falról. Már egy ideje nem nyomott kakaós csigát a kezembe sem, igaz a pépes kajának köszönhetően mostanában arra kell figyelni, hogy szanaszéjjel ne guruljanak a csokigolyók a pelusból.
Azt is tudom már, amikor megkajál ne nagyon játsszak vele, főleg ne nevettessem, mert az input csúfondárosan tokától, bokáig outputban végzi. Az ördögűző hasonló jelenete kutyapöcse a való élethez képest. A fogzási időszak ami nálunk aktuális lehetővé teszi, hogy ha kedvem lenne akkor dögivel készíthetném az éjszakai és napfelkeltét ábrázoló fotókat, és az éjszakai ébrenlétből adódó szemem alatti karikákról bizton állítom, hogy a sminkem csúszott le. A hajnali keléseknél a pizsin keresztül kapaszkodik belém, és ilyenkor egy jól irányzott mozdulat után, a mellbimbóm sikítva menekülne a karmai közül. A babahajaimat kénytelen voltam levágni, hiszen ha véletlen is kikandikál egy hajszál azt mérnöki pontossággal kapja el, majd rángatja.
Amennyire vágytam arra, hogy fiunk bújós, anyás legyen, időnként annyira nehezen cipelem az immár 8 kiló 20 dekáját. A hátam fáj, és ha bekenjük a Ben-Gay kenőcstől olyan szagom van, mint egy öreg kínai patikusnak. Imám a bújásról meghallgatásra talált, ugyanis vélhetően a fogzás és a fantasztikus kiszámíthatatlan időjárásnak köszönhetően a nap nagy részében anyájának kicsi majma csüng rajtam, mint gyümölcs a fán. Vannak pillanatok, mikor alig várom, hogy lepasszolhassam egy kis időre anyáéknak, vagy átadhassam Békának.
Szó se róla eljátszik magában szépen ügyesen, de ha olyan a hangulata akkor csak anya, anya, anya van. Emiatt előfordult, hogy még a mosdóba sem tudtam úgy kimenni, hogy ne legyen üvöltés, ezért magammal vittem, és a fonott szennyesláda közepére ültettem velem szemben. Míg én végeztem a dolgom, addig ügyesen szétválogatta a fehéreket a színesektől. Szerencsére ezen alkalmak száma megállt az egynél.
Ami nem változott, a mai napig nem tudom, hogy mikor milyen nap van, a napszakokat az etetések számáról tudom beazonosítani. Botondunk pocakja percre pontosan működik, és hála mindennek a napi rutinja hetek óta kikezdhetetlen. A sírások száma egyenes arányban növekszik a fogak növekedésével, a gyámügyet szerencsére még mindig nem hívták ránk, pedig van hangja a gyereknek.
Összességében este kilenckor félájultan hullok az ágyba, és még véletlen sem tudom megmondani, hogy milyen filmen aludtam el. Ami viszont feledtet minden nyűgöt, fáradságot, az kicsi fiunk jókedve, kacagása, huncutsága, az, ahogy örül nekünk, és átölel, sőt adja magától a puszikat, amitől a fél fejem tiszta nyál, az hogy olyan könnyű még megnevettetni, hogy megtanít gondtalanul játszani, bohóckodni, ahogy a karomban pihen, és álmában nevet. Őszintén megmondom sokszor letojom, hogy nincs elmosogatva, inkább bemegyek hozzá és mesélek neki, vagy játszom vele, mondókázunk, vagy az ugráló hintája elé ülök és hinta-palintázunk. Akármilyen fáradt vagyok este mikor elaltatom, és lefektetjük hálát adok az égieknek, hogy adták őt nekünk.
Kattints ide, és olvass további cikkeket a gyermekágy történéseiről a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!