Zalán első babaként szép, nyugodt tempóban érkezett. Kati az alternatív szülőszobában vajúdott, ahol a kádat és a meleg víz fájdalomcsillapító hatását is élvezhette. A szülés későbbi szakaszában oxitocin infúziót kapott, ezért a baba – az ebben a kórházban érvényes protokoll szerint – a hagyományos szülőszobában jött világra.
Hajnali 1-2 óra: Szabi megérkezik az etyeki haverokkal való borozgatásból, ugyanis a Kezes-Lábos Fesztivál hétvégéjét írjuk. Én már ágyban vagyok, de ébren és van valami enyhe deréksajogásom így, 5 nappal a szülés kiírt időpontja előtt. Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget neki, bármi lehet, talán ráfeküdt valami idegre a kisma-zsola. Szabi elaludt, én még mindig ébren. Derékfájás nem múlik semmiféle pozícióváltásra. Hirtelen löketszerű folyást érzek lent, kiszaladok a WC-re, nem jelentős, olyan fél deci vízszerű dolog távozott belőlem és nicsak, valami rózsaszín maszat, gondolom ez a nyákdugónak nevezett képlet, ami a méhszájat fedte.Ekkor már izgatottá válok, mit is csináljak, várjak, ne várjak… végül visszafekszem. Több víz nem jön, viszont a derékfájás csak nem szűnik, sőt, mintha fokozódna és rendszeres sajdulássá válna…
Hajnali 4-6 óra: Döntöttem, felkelek és mérem. 4-től 5-ig mérek, rendszeres 5-6 perces fájásaim vannak. Megmosom a hajam, biztos, ami biztos, ha ma találkozom a kisfiammal, legalább ápolt legyek :-). Izgatottan felkeltem Szabit és közlöm, lehet nemsoká szülünk (oh, míly naív gondolat volt!)… alig bír magához térni a pár órával azelőtti tivornya után. Filózunk, mit tegyünk. Végül felhívom a szülésznőt (Gabit)… álmában érem. Azt tanácsolja, üljek be egy kád meleg vízbe és nézzem meg, mi lesz a hatása, elmúlik, vagy erősödik. És csörögjek, ha sűrűsödnek és hosszabbodnak a fájások. Nos, a fájások nem múlnak, sőt, erősödnek, olyan 4 percesek, kezdenek igazán kellemetlenné válni. Szabi is felpörög, szendvicseket gyárt, felöltözik, én bedobom az utolsó kellékeket a kórházi pakkomba, úgy döntünk, elindulunk a kórházba olyan 6.30-kor.
Reggel 7 óra: Útközben felhívom Gabit, hogy elindultunk és nagyon fáj. Az időzítés tökéletes, épp a kórház bejáratánál találkozunk, mert 7-kor kezdődik a műszakja. Felmegyünk a Szülészetre, Szabi becuccol nekem a vajúdóba, aztán kimegy a váróba, nekem át kell öltöznöm és Gabi megvizsgál. A méhszájam majd 1 ujjnyira van nyitva, bármikor jöhet a baba, ha szépen tágulok. Azt tanácsolja, beszéljek meg a babával egy időpontot, mikor bújjon ki. Zalánkának a delet célzom meg…
Déli 12 óra: Sajnos elég lassan tágulok, olyan kétóránként épphogy 1 ujjnyit, de Gabi szerint szépen haladunk, akár 16.00-re baba lehet belőle! Ez kicsit felvillanyoz, mert a délelőttöt 3-4 percesekkel nem igazán csíptem. A vajúdóban fekszem, 2 fájás közt olvasok, fájáskor felállok és egy mosdópultra dőlök, sóhajtozom, úgy érzem szétszakadok… így telnek az órák.
Délután: Gabi tanácsára veszek egy félórás-órás zuhanyt a nagy labdán ülve, széles terpeszben. A fájások alatt nagyon nehéz megtartanom magam, görcsösen kapaszkodom abba, amit érek, de a meleg víz jólesik a pocimnak és derekamnak. Egyre ritkábban megyek ki a váróba Szabihoz, nem bírok.
16.00 óra: Olyan 3 ujjnyira nyitott a méhszáj, Gabi felajánlja, hogy bemehetünk Szabival az épp kiürült alternatív szülőszobába. Persze, akarjuk, Szabinak is tömény volt eddig a nap kint nem tudva, mi történik bent. A szoba szép, akár egy hotelszoba, gyertyák égnek a polcokon és a sarokkád körül, de a fájásaim maradtak, szétszakadok egyre jobban. Órákig ülök a fitlabdán és Szabi masszírozza a derekam minden egyes fájásnál. Ez nagyon jó. Egyszer a hideg ráz, máskor a verejték csap ki és megsülök, érzem, hogy gyengülök. Gabi óránként jön ellenőrizni, elcsigázottan kérem, hogy nyugtasson meg, már nincs sok hátra. Megnyugtat, kicsit ettől mindig erőre kapok. Szabi zenét rak be, valami ottani babazene… A fájások meg csak jönnek, olyan 3 percenként.
18.00-19.00 óra: Gabi feltölti nekem a kádat, valami illóolajat is csepegtet bele, besegítenek ketten és belefekszem, Szabi a tussal spricceli a pocim (a fiát :-). A meleg víz jólesik, kicsit tompulnak a fájások, de így is nagyon feszítenek. Kb. egy órát töltök a vízben, miközben Kocsis doktornő is megérkezik. Ki kell szállnom, ketten segítenek a franciaágyra. Megvizsgál a doktornő, olyan 4-5 ujjnyinál tarthatok, a következő képem, hogy burkot repeszt. Érzem a meleg magzatvizet elfolyni, a fájások iszonyatosak, soha életemben nem éreztem még ennyire kínzót. Anyukámat, és Istenem-et emlegetem, hogy segítsenek. Kicsit úgy is érzem minden egyes fájás alatt, hogy meghalok, azt hiszem, ennek hangot is adok. Gabi buzdít, hogy ne tartsam bent a levegőt és a szót. Nagyon kész vagyok, jártányi erőm sincs.
19.00-20.00 óra: Át kell mennünk a rendes szülőszobára, kapok oxitocin infúziót. Nem tudok menni, feszít alul rettentően, Szabi és Gabi segítenek. Új szoba, rendes szülőágy és orvosi műszerek. Innentől minden nagyon fáj, csepp energiám sincs, nehéz koncentrálnom arra, hogy nyomjak, a végén már kiabálnak velem, hogy tartsam a lábam, mély levegő be, bent tart, lefelé nyomjak, lazítsak, megint nyomjak… Nem tudom az erőtlenségtől már a szemem sem kinyitni, nem tudom, nem vagyok teljesen magamnál, magam ura meg végképp nem.
21.00- 21.30 -23.00 óra: A tolófájások orbitális erővel jönnek, nincs mit tenni ellenük, nyomni kell, „pisi-kaki”-mondja Gabi és tényleg úgy érzem, mintha életem legfájdalmasabb kakilását élném át. Azt még hallom, hogy a doktornő telefonon egy mekóniumos gyerekorvost hívat, ezek szerint belekakilt a magzatvízbe a kicsim, jut el a tudatomig. Csak nyomom-nyomom és még nyomom és már valami nagyobb erő uralja a testemet, nem én… és lassan kint van a feje és még nyomjak, a szemem zárva…és megvan, kicsusszant a kis teste… ki tudom már nyitni a szemem és ott fekszik a fehér lepedőn egy vörös kis nedves test, hárman ügyködnek kapkodva felette: köldökzsinór letekerve, orr-száj csővel kitisztítva és akkor felsír A MI KISFIÚNK, ZALÁN!
Szabi zokog… a két férfi, apa és fia a szülőszobán az öt nő (Kocsis doktornő, Gabi, a mekóniumos gyerekorvos, a csecsemősnővér és én) társaságában szívből sír, micsoda különleges és megismételhetetlen csoda! Gyönyörű hajas baba, tökéletesen szabályos kis arcocska, aprócska védtelen testecske, azonnal a mellkasomra kapom, még összeköt minket a köldökzsinór, lüktet az éltető oxigén benne. Szabi vághatja el a zsinórt, nagyon kemény, másodjára sikerül. Csak csodáljuk, a csecsemős előttünk fürdeti, méri és felöltözteti. Szabi fényképezi.
Nekem ki kell nyomnom a méhlepényt, ez már semmi fájdalom. 2 öltés erejéig varrnak valahol belül, megkérdezem, hogy volt-e gátmetszés (a fájásoktól már semmit nem éreztem, Szabi látta, hogy egy hatalmas tűvel kaptam fájáscsillapító szurit oda). Nem kellett metszeni! Gabi megdicsér a gátmasszázs miatt! Duplán boldog és végtelenül megkönnyebbült vagyok, úgy érzem, ha 5 perccel ezelőtt a pokolban jártam, most ez itt a mennyország. Szabi a kezébe kapja a mi kis csomagunkat, tisztára apja, gyönyörű idill, csak nézik egymást, már nem sír, éber és figyel, talán a hangunkat – amit eddig is hallott bentről – köti össze az arcokkal.
Még pár órát hármasban hagynak minket, Zalán megtalálja a cicim, már szopik és csak figyel a hatalmas mandulavágású szemeivel!!!
Köszönöm, Szabi!!!
Ez a nap mindörökké a tiéd, Kisfiam!
Kati második kisfiának, Vincének a megszületéséről itt olvashatsz.
Olvass további szüléstörténeteket a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!