A dúla keresése és kiválasztása – Vera története

Mindig örömmel hallgatom, amikor édesanyák, édesapák arról mesélnek, miért is volt nekik dúla segítségét igénybe venni a várandósság hónapjaiban, a szüléskor vagy pedig a gyermekágy első heteiben? A Verával történt beszélgetés is ide tartozik, amiből megtudhatod, hogyan és milyen okokból választott dúlát maga mellé. Köszönöm kedves Vera, hogy megosztottad velünk mindezt. :-)

Honnan hallottál a dúlákról?

Vera és Vince baba a szülőszobánNagyon érdekesnek tartom, hogy napjainkban a nők azt tartják természetesnek, hogy kizárólag kórházi körülmények között, orvos segítségével hozzák világra a kisbabájukat. Teljesen normálisnak számít, hogy protokollszerűen végeznek el rajtuk beavatkozásokat, amik pedig sok esetben elkerülhetőek lettek volna. Természetesen én is ezt tartottam elfogadható példának, és erre készültem. 2014 februárjában tudtam meg, hogy babát várok, szerettem volna a legjobbat magunknak a szüléssel kapcsolatban. Az egyik barátnőmtől hallottam először a dúlákról, illetve arról, hogy a mi városunkban Kecskeméten, nagyon konzervatív a szülészet, ami miatt ők egy bababarát, alternatív szülésmódokat támogató kórházat, a budapesti Szent István Kórházatválasztották. Ahogy közeledett a szülés kiírt időpontja (október 29.), egyre több kérdésem lett, és mivel az első gyermekemet vártam, semmilyen elképzelésem nem volt, hogy milyen egy szülés.

Mikor és hogyan vetted igénybe a dúla segítségét?

Végül az internet keresőjébe beírtam Kecskemétet és a dúla szót, és meglepetésemre kiadta az egyik családi ismerősünk nevét. Nagyon megörültem ennek, hiszen adúlaság egy nagyon bizalmas hivatás, és mégis könnyebben megnyílok egy ismerősöm előtt. Először elolvastam a honlapját, és utánajártam, hogy mi a pontos feladata egy dúlának. Nagyon tetszett minden, amit olvastam, és megbeszéltem egy találkozót vele, hogy kiderítsem, tényleg szükségünk van-e rá?

Miben és hogyan segített a dúla?

Mielőtt felkértük volna őt, részt vettünk egy szülésfelkészítő tanfolyamon, amit ő tartott. Amíg nem hallottunk a dúlás szülésről, a férjem nagyon idegenkedett attól, hogy bejöjjön a szülőszobára, nem tudta elképzelni, hogy neki bármilyen szerepe lenne ebben. A tanfolyamon számos példát láttunk arra, hogy az apa miben és hogyan tud segíteni a szülés során, és a férjemben megerősítette azt, hogy igenis fontos az ő jelenléte. Ezek után kértük fel hivatalosan is a dúlánkat, akire a terhességem további részében is számíthattunk.

Többször ellátogatott hozzánk, megbeszéltük a felmerülő kérdéseinket, és segített több szülési tervet is kidolgozni, illetve összeállítani a kórházi csomagjaimat is. Úgy döntöttünk, hogy mi is a Szent István Kórházban fogunk szülni. Azt a tanácsot kaptuk, hogy érdemes a dúla mellett szülésznőt is fogadni. Ellátogattunk Budapestre, hogy megnézzük a szülőszobákat és sikerült felkérnünk Polonkai Évát szülésznőnknek.

A szülés nem éppen úgy alakult, ahogy készültünk rá, 38+5 hetesen indult meg a magzatvíz elfolyásával. A dúlám pedig éppen Budapesten volt egy vajúdó kismamánál a szülőszobán, így az elején távolról tudott csak tanácsokat adni. A megfigyelt tünetek alapján úgy ítéltük meg, hogy nem várunk tovább, hanem indulunk. Szerencsére sikerült nyugodtnak maradnunk, szépen elkészültünk, és amilyen gyorsan csak lehetett felutaztunk Budapestre.

Nagy megnyugvást jelentett számomra, amikor éjjel 1:30 körül megérkeztünk a kórházba, mert izgultam, hogy ne legyen semmilyen bonyodalom az utazás során. Felszabadultabb lettem, mikor végre találkoztam a dúlámmal, és a feszültséget próbáltuk humorral oldani. A szülésznőm miután megvizsgált, kiderült, hogy elég előrehaladt már a szülés, így a szociális fázist elég hamar az aktív fázis követte, és nagyon begyorsultak az események.

Jól jött ki az is, hogy a dúlám végig mellettem tudott maradni, mert a másik kismama vajúdása nagyon elhúzódott. A férjem és a dúla együtt segítettek engem végig a szülés alatt. Igazából én elképzeltem mindenféle testhelyzetet a vajúdás és szülés során, lett is volna lehetőség alternatív módszerekre is, de úgy alakult, hogy a szülőágyon fekvő, hagyományos pozíciót választottam elviselhetetlen csípőfájdalmaim miatt.

Tetszett a kórházban az is, hogy engedtek bizonyos dolgokat enni és inni a szülés során:a dúlám a szülés elején csokoládéval kínált, hogy a baba szívhangja rendben legyen, a szülés során vízzel itatott felváltva a férjemmel, és szőlőcukrot is kaptam energia pótlásként. Nagyon jól esett, mikor a kitolási szakaszban nedves ruhával törölgették a homlokomat és az arcomat. Maga a szülés viszonylag gyors és heves volt, igazából nem tudtam elviselni semmilyen testi kontaktust, így a masszírozás és egyéb segítő módszerek nálam nem szerepelhettek. A dúlám sok fényképet készített rólunk, így bármikor visszanézhetem az egyes pillanatokat, melyekre a megváltozott tudatállapot miatt szinte alig emlékszem. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert semmilyen beavatkozást nem végeztek rajtam a szülés során. Ez köszönhető a dúlámnak és a szülésznőm munkájának.

Összességében nagyon meg voltunk elégedve a dúlánk munkájával, annak ellenére, hogy egyszerre két kismamája szült egyszerre, nagyon jól megoldotta a helyzetet. A következő terhessége(i)mnél is igénybe vesszük a segítségét.

Hogyan találtál rá a dúládra?

Ismerősöm ajánlásán keresztül, majd a dúlám honlapját olvasva döntöttünk a dúla felkeresése mellett.

Milyen szempontok szerint választottad éppen ezt a dúlát?

Megkerestem, hogy Kecskeméten ki foglalkozik ezzel, és Őt találtam. Mivel ismerősünk, így könnyebben meg tudtunk nyílni előtte.

Úgy érzed, jól választottál?

Igen, nagyon jól döntöttünk. Nagyszerű csapatot alkottunk a szülőszobán vele, a férjemmel és a szülésznőmmel. Sokkal bensőségesebben éltük meg ezt a nagyszerű eseményt, akármi és akárhogy is történt, pozitív élmény maradt számunkra.

Olvad el a dúla emlékkönyvét, amiben édesanyák írnak arról, hogyan segítettem nekik a várandósság és a szülés idején!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelérehogy minél hamarabb értesülhess az új cikkekről, játékokról!

Hozzászólások

ÍRJ NEKEM!