A hétvégét elvonulva a Pilisben, Pilisszentlászlón töltöttem. Egyfajta belső utazáson vettem részt, és feltöltődve, új feladatokkal és tervekkel jöttem haza. Végiggondoltam az elmúlt évemet, hogy milyen fontos és maradandó emlékeket, érzéseket és gondolatokat hozott, és milyen ajándékokat és megoldandó feladatokat adott. Sorra vettem a családom tagjait, és hálás voltam értük, hogy ők vannak nekem: a férjem, a gyerekeim, a szüleim és testvéreim, és a többiek is. Mögöttem állnak, támogatnak és szeretnek.
Ezután a munkámra, dúlaságomra gondoltam, és megint csak öröm volt a szívemben. Jó volt visszaemlékezni a kisbabákra és szüleikre, akik életük nagy és fontos történését megosztották velem, és akiktől én is sokat kaptam és tanultam. Nincs olyan nap, hogy valamelyikük eszembe ne jutna. :-) A dúlaságnak köszönhetek sok kedves ismerőst és igaz barátokat, akikkel más körülmények között talán nem is találkozhattam volna. A dúlakörünk, a dúla-társak, az együtt eltöltött idő, a közös tanulás, a nagy beszélgetések, mind-mind mosolyt csalnak az arcomra. Azt érzem: ez az, amit mindig is csinálni szerettem volna. Nagyon jó dúlának lenni!