Betöltöttem a 28. terhességi hetemet, és igen! Végre sikerült megszervezni, hogy eljussak kismamajógára! Két nagy ment Apácskával úszásra, Palkó otthon maradt anyukámmal, én pedig jógára mentem. Azt az élményt! Nagyon-nagyon jó volt! Igaz, hogy minden résztvevő és az oktató is idegen volt, de közvetlenek, barátságosak, és hát ugyanabban a cipőben jártunk, ugyanarra a nagy eseményre készültünk. A félhomályban, a halk zenével hamar sikerült kettesben maradni a Picimmel, no és a gondolataimmal. Ilyen még nem volt! Aki csak teheti, járjon el jógára (ha kismama, ha nem)! Amellett, hogy megmozgatta minden porcikámat, még az is jó érzéssel töltött el, hogy először voltam igazán büszke arra, hogy nekivágtunk negyedszer is a kilenc hónapos útnak. Bemutatkozáskor derült ki, hogy legtöbben első vagy második babájukat várják, így megszólalásomkor minden tekintet rám szegeződött. Pedig lehetne máshogy is, lehetne az a fura, a ritka, ha valaki egy gyermeket nevel. Ma már nem így van.
Tovább olvasom
