Sára 2006. július 20-án reggel született 3350 grammal és 52 cm hosszúsággal. A várandósság alatt gyakran mondogattam neki a pocin keresztül, hogy korán reggel kellene, hogy szülessen, mert a nővérét nem akarom sokáig magára hagyni. Július 19-én esete a nyákdugó megadta magát. Hívtam a szülésznőmet, aki csak annyit mondott, hogy figyeljem a jeleket. Ezúttal már tudtam, hogy mire kell figyeljek.
Lefeküdtünk aludni, majd hajnalban erős fájásokra ébredtem. Felébresztettem a férjem, és megkértem, hogy kezdje el írni a fájások időtartamát és hosszát. Viszonylag hamar eljutottam a 10 perces fájásokig. 5 óra körül ismét felhívtam a szülésznőt. Azt mondta, induljunk a kórházba. A történethez hozzátartozik, hogy a kórház 5 percnyi gyaloglásra van tőlünk. Mivel azonban sűrűsödő fájásaim voltak, a gyalogút 15 percesre nyúlt. A férjem tanácsára indultunk el gyalog. Azt mondta, hogy felesleges autózni, hiszen ha nincs nyitva a méhszáj, úgyis sétálnom kell, mint az első gyereknél.
Beértünk a kórházba, és megvizsgáltak. A méhszáj ekkor már 3 ujjnyira volt nyitva. 6 órakor mondtam a szülésznőmnek, hogy én már 7h-ra gyereket szeretnék. Azt mondta, hogy szerinte meglesz. A második szülésemnél a fájások már sokkal erősebbek voltak és új élményekkel lettem gazdagabb. Ami kimaradt az elsőnél azt most megtapasztaltam. A labdán vajúdva most például éreztem, hogyan csúszik lefelé a baba feje. Ezúttal sem folyt el a magzatvíz, hanem az ügyeletes orvos burkot repesztett.
Míg az első szülésnél jólesett, hogy a férjem a derekamat masszírozza, és nem akartam megfogni a kezét (nehogy túl erősen szorítsam), ezúttal nem tudtam elviselni, ha hozzám ért, miközben úgy markoltam a kezét, hogy alig tudta kiszabadítani magát a szorításból. Sára gátvédelemmel az ötödik tolófájásra bújt ki. Őt is azonnal mellre raktam és ő olyan ösztönnel kezdett el szopizni, amit előtte az első kislányommal nem tapasztaltam.
Mindössze három napot töltöttünk a kórházban. A súlya nem esett, sokat aludt, kb. 5 óránkét evett és 5 naponként kakilt. Nem volt sírós baba. Éjjelenként csak azért nem aludtam el, hogy csodáljam: ilyen jó gyerek is létezik.
Amikor a férjem behozta Dórát hozzánk a kórházba, attól tartottam, hogy majd sírni fog utánam. Nem így történt: Sárát, a kishúgát nem akarta otthagyni. Azóta is különleges kapcsolat van közöttük, amilyet másoknál még soha nem tapasztaltam.
Mindkét szülésemnél befelé, a babára koncentrálva, hang nélkül tettem, amit tenni kellett. Nagyon büszke vagyok a lányaimra, és elmondhatatlanul szeretem őket. Sok energia és türelem kell gyerekneveléshez, de annál nagyobb boldogságot is nyújt.
A weboldal cookie-kat (sütiket) használ a felhasználói élmény növelése és statisztikai célokból. A weboldal által használt cookie-k személyes adatgyűjtéséhez hozzájárulok. További információt az Adatkezelési Tájékoztatóban talál.
Funkcionális Always active
Működéshez szükséges sütik
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztika
Az oldal látogatottságának elemzését segítő sütik (anonimizált).The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
