Brigi első kisbabája császármetszéssel született. Másodjára már sokkal tudatosabban, a lelki szempontokat is figyelembe véve készült a szülésre. Nagy volt az öröm, amikor az egész napos otthoni vajúdást követően pár órás szülőszobai tartózkodás után a kicsi Bori baba hüvelyi úton megszületett.
Ez a szüléstörténet második gyermekem, Bori születéséről szól. A történet akkor teljes, ha az „előzményekkel” kezdem: az elsőszülött Marci a 40. héten született császármetszéssel. Ennek oka a köldökzsinór többszöri körbetekeredése volt. A szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődött, kórházba mentünk, nemsokára fájások is lettek. A vajúdás közben a babának nem volt megfelelő a szívhangja, így szinte végig feküdnöm kellett, mert a ctg-t folyamatosan figyelték. 6 óra múlva már úgy éreztem, szünet nélkül fájt, ekkor a doki a császármetszés mellett döntött, ami akkor engem hideg zuhanyként ért, erre a verzióra egyáltalán nem készültem. Marci teljesen egészségesen született, én is jól voltam a körülményekhez képest, megpróbáltam elfogadni, hogy ennek így kellett történnie, de hiányzott a szülés élménye.
Nem telt el sok idő, a gólya újra kopogtatott, kevesebb mint 1,5 év van a kicsi és a pici között. Nagyon szerettem volna természetes úton szülni, de sokan csak legyintettek, mert állítólag ilyen kevés idő alatt nem tud regenerálódni a császár után a méh, és különben is, akit egyszer császároztak, az már nem szülhet hüvelyi úton és punktum. Szerencsére volt olyan is körülöttem, aki bátorított. Andi perinatális szaktanácsadó, segített feldolgozni az előző szülés élményét, jót tett, hogy beszélhettem róla. Olyan dolgokra is felhívta a figyelmemet, amik eszembe se jutottak volna magamtól. Szerettem volna minden tőlem telhetőt megtenni a hüvelyi szülés érdekében, legfőképp a szülés közbeni körülményeket befolyásolni, előkészíteni, de még az orvosváltás is megfordult a fejemben. Bár az orvosom azt mondta, semmi akadálya a szülésnek, ha amúgy minden problémamentesen zajlik, nem tudhattam, hogy ő meddig megy el ilyen téren, azaz hogy vajon az első császár tényleg indokolt volt e, és hogy a második szülésnél vajon mi számít majd problémának? De azért bíztam a dokiban a szívem mélyén.
Míg az első várandósság alatt inkább fizikai, egészségügyi szempontból készültem a szülésre, a másodiknál a lelki tényezőkön volt a hangsúly. Rendszeres találkozókat tartottunk olyan kismamákkal, akik hasonlóan gondolkodnak, ezek a beszélgetések sokat segítettek, hogy megfogalmazzam mit és hogyan szeretnék, hogy a feszültségeket kiadjam, hogy a kétségeimre megerősítő válaszokat kapjak. Az interneten is olvasgattam pozitív történeteket császár utáni hüvelyi szülésekről, ezek mindig belelkesítettek.
Bori is megvárta a 40. hetet, egy pénteki reggelen fájásokkal ébredtem, amik fél óránként ismétlődtek. Nem voltam biztos benne, hogy ez már AZ, de azért megkértem apukát, hogy ne induljon el dolgozni, ki tudja mi lesz. A fájások rendszeresek voltak, de délig nem sűrűsödtek, aztán mikor Marcit megebédeltettem és lefektettem aludni, 15 percenként jöttek. Gondoltam, felhívom az Andit, ha van kedve és tud, jöjjön át. Ő tudna segíteni abban, hogy vajon el kéne e már indulni a kórházba, vagy lesz e ebből szülés aznap egyáltalán? De az Andi megelőzött, más ok miatt ő hívott fel, mintha megérezte volna. Fél óra múlva már ott volt, a fájások kitartóan 15 percesek voltak egészen 3-ig, amikor is elmentünk sétálni, ez megtette a hatását, 8-10 percesekre gyorsult. Akkor Marcitól elbúcsúztam, ment a nagyszülőkhöz, apuka pedig indulásra készenlétben állt. De nem akartam túl korán kórházba menni, nehogy megint odaszögezzenek az ágyhoz egy ctg-vel. Úgy voltam vele, ha csak a kitolásra érek be, nem lesz idejük szívhangot nézni, és a vajúdást lassító, esetleg megakasztó zavaró körülmény is kevesebb otthon. Andi bába-teát készített nekem, ami egy gyömbéres, fahéjas, szegfűszeges tea, ez is segítheti a szülést. Majd 5 óra körül befeküdtem a kádba, és vártam hogy ennek milyen hatása lesz, lelassítja vagy felgyorsítja e vajon a vajúdást. Amikor kiszálltam a kádból, kiderült: 4-5 percenként jöttek a fájások, és erősödtek is. Ez volt az a pont, amikor felhívtam a dokit és a szülésznőt. Összekészülődtem, de még halogattam kicsit az indulást, mert Andi forró vizes ruhát szorított a pocakomra minden fájásnál, és ez annyira jól esett. Aztán csak elindultunk apukával, az autóban végig 4 percesek voltak, a parkolótól a kórház bejáratáig már 10 perc alatt tettem meg azt a 100 métert. Ezen jót nevettünk, és otthon is az egész napos vajúdás alatt nagyon jó volt a hangulat, apuka egész nap poénkodott, én nyugodt voltam és boldog, tudtam, hogy minden rendben lesz.
A szülőszobára érve a vizsgálóba küldtek, ez fél 7-kor volt. Abban a pillanatban ahogy levettem a nadrágomat, elfolyt a magzatvíz. Az ügyeletes orvos megvizsgált, 2 ujjnyira voltam tágulva, a doki és a szülésznő még nem érkeztek meg, én a vajúdó szobába kerültem. Orsi, a választott dúlám bejöhetett velem. 1 órát töltöttem ott, elég sokan voltak rajtam kívül, nagy volt a jövés-menés, az ügyeletes szülésznő goromba volt, de igazából nem zavart, mert már annyira fájt, hogy mással nem tudtam foglalkozni mint azzal, hogy kapaszkodjak az ágyba. Mivel már olyan hangokat adtam ki, ami gyanús volt, az ügyeletes orvos megvizsgált és azonnal felhívta a dokimat, hogy siessen, engem pedig a szülőszobába küldött. Mire oda átértem, a választott szülésznőm is megérkezett, és a doki is befutott nemsokára, bár átöltözni már nem volt ideje, mert Borinak már kint volt a haja. A kitolás során négyszer is visszacsúszott a feje, így kaptam egy gátmetszést, amit akkor nem éreztem. Aztán már pillanatok alatt ki is csusszant a kislányom, ez az érzés felejthetetlen!
Mielőtt a méhlepény kijött volna, meg kellett vizsgálni kézi betapintással, hogy a császáros heg nem sérült-e meg. Ettől a vizsgálattól tartottam egy kicsit, mert állítólag sok helyen altatásban végzik ezt a fájdalom miatt. Az én dokim azt mondta nem altat el, hogy a babával lehessek utána, cserébe én vállaltam a fájdalmat. Ami végül nem volt, nem fájt, a gátseb varrása viszont annál inkább. De aztán megkaptam a pici lányt a karomba, együtt voltunk, apuka is bejöhetett, szoptathattam, és nagyon boldog voltam!
Összesen másfél órát töltöttem a kórházban a babám születéséig, aki este 8-kor született. Nagyon szép nap volt, ilyen szülésélményről álmodtam.
Olvass további sikeres VBAC szüléstörténeteket a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!