Beléptem a negyedik hónapba, egész pontosan 14 hetesek vagyunk. A genetikai ultrahangon mindent rendben talált az orvos, ez megnyugtató. Nem mintha nagyon izgulnék. Nyugodt vagyok, nem tudom, miért, de jó így. A legközelebbi ultrahangon talán már az is kiderül, hogy fiú vagy lány lesz-e, bár Lili anno annyira szégyenlős volt, hogy sokáig nem mutatta magát. Már nevekről is beszéltünk párommal. Csak úgy spontán jött, pár név szóba került, és azóta is a fülemben cseng az a két név – egy lány és egy fiú név – ami tetszett mindkettőnknek, és amiről úgy éreztem, hogy pont ez illene a babánkhoz. Mint ahogy Lili is egészen egyértelműen Lili. :) Emlékszem, első várandósságomnál sokkal görcsösebben álltam hozzá ehhez a kérdéshez, mint ahogy egyébként szinte mindenhez a terhesség kapcsán. Mindent igyekeztem tökéletesen csinálni – mostanra ez szerencsére sokat javult.
A várandósság hónapjai sokféle változást hoznak egy nő életében. A testi történéseket a lélek változásai szövik át, így készítve föl az édesanyát a kisbaba fogadására. Mostantól hónapról hónapra Vali gondolatait és érzéseit olvashatjátok a benne növekvő kis élettel kapcsolatosan:
Ismét várandós vagyok. Kicsit több, mint 2 évvel ezelőtt született kislányom, Lili, és most eljött az ideje, hogy kistesó érkezzen a családba. Lilire majd 1 évet vártunk, sok sikertelen próbálkozás után már alig akartam elhinni, amikor összejött. Sokszor hallottam, hogy a második baba már általában könnyebben, gyorsabban jön, így hát reméltem, ez nálunk is így lesz. Nem így lett. Most azt az érzést kellett megélnem, amikor egyből megfogan a baba, aztán elmegy, nem marad velem. Sokszor egymás után… Rájöttem, hogy ez még rosszabb, mint mikor egyszerűen „csak” nem jön össze. De mint mindennek, ennek is volt értelme. Elindultam egy olyan önismereti úton, ami teljesebbé tette és teszi az életemet, és rengeteg szeretetet hozott a kis családom életébe.
Beléptem a negyedik hónapba, egész pontosan 14 hetesek vagyunk. A genetikai ultrahangon mindent rendben talált az orvos, ez megnyugtató. Nem mintha nagyon izgulnék. Nyugodt vagyok, nem tudom, miért, de jó így. A legközelebbi ultrahangon talán már az is kiderül, hogy fiú vagy lány lesz-e, bár Lili anno annyira szégyenlős volt, hogy sokáig nem mutatta magát. Már nevekről is beszéltünk párommal. Csak úgy spontán jött, pár név szóba került, és azóta is a fülemben cseng az a két név – egy lány és egy fiú név – ami tetszett mindkettőnknek, és amiről úgy éreztem, hogy pont ez illene a babánkhoz. Mint ahogy Lili is egészen egyértelműen Lili. :) Emlékszem, első várandósságomnál sokkal görcsösebben álltam hozzá ehhez a kérdéshez, mint ahogy egyébként szinte mindenhez a terhesség kapcsán. Mindent igyekeztem tökéletesen csinálni – mostanra ez szerencsére sokat javult.
Ismét várandós vagyok. Kicsit több, mint 2 évvel ezelőtt született kislányom, Lili, és most eljött az ideje, hogy kistesó érkezzen a családba. Lilire majd 1 évet vártunk, sok sikertelen próbálkozás után már alig akartam elhinni, amikor összejött. Sokszor hallottam, hogy a második baba már általában könnyebben, gyorsabban jön, így hát reméltem, ez nálunk is így lesz. Nem így lett. Most azt az érzést kellett megélnem, amikor egyből megfogan a baba, aztán elmegy, nem marad velem. Sokszor egymás után… Rájöttem, hogy ez még rosszabb, mint mikor egyszerűen „csak” nem jön össze. De mint mindennek, ennek is volt értelme. Elindultam egy olyan önismereti úton, ami teljesebbé tette és teszi az életemet, és rengeteg szeretetet hozott a kis családom életébe.
