A Dúla blog Bábaportrék sorozatában nagy örömömre most egy olyan szülésznőt mutathatok be nektek, aki Egerben a Markoth Ferenc Kórházban és Budapesten a Róbert Károly Magánkórházban is dolgozik. A szülésznői munka mellett IBCLC laktációs tanácsadóként is tevékenykedik mind Egerben, mind a Róbert Károly Magánkórház szoptatási ambulanciáján.
Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Kiskoromban, 3 évesen gyermekorvos szerettem volna lenni – gondolom azért, mert annyira féltem tőlük, hogy szívesen cseréltem volna velük helyet… Aztán fiatalkoromban, a pályaválasztás idején anyukám postaforgalmi szakközépiskolába szeretett volna íratni, de engem inkább az egészségügy vonzott. Az egri Kossuth Zsuzsa Egészségügyi szakközépiskolába jártam. Az ápolástan szakoktató tanárnőm, Marosvölgyi Györgyné, Kati néni eredeti hivatása szülésznő volt, és olyan nagy lelkesedéssel beszélt a szülésről-születésről, hogy én is beleszerettem. Már 15–16 éves koromban eldőlt, hogy szülésznő leszek, anélkül, hogy egyetlen kisbabát is láttam volna megszületni.
Példaképem a jelenben kettő is van, mert mindkettőjükben azt érzem, hogy kellő mélységű útmutatással szolgálnak a szakmai életvezetésemben, ami természetesen kihat a mindennapjaimra is. Ők: dr. Varga Katalin, az ELTE Affektív pszichológia tanszékének központvezetője, hipnoterapeuta és Orosz Katalin, Klinikai szakpszichológus, transzperszonális pszichoterapeuta.
Hogyan élted meg a fiad születését?
A szülésem története elég rövid. A várandósságom 38. hetében az egri OTP–ben ügyintézés közepette elfolyt a magzatvizem. 1992 február 05-ét írtunk ekkor. A kezdeti riadalom után a férjemmel taxiba ültünk és hazavitettük magunkat. Összecsomagoltam, tettem-vettem, majd újból egy taxi és kb. 10 óra körül bekerültem az egri kórház szülészetére. Vártunk még egy kis időt, de nem voltak kellő erősségű méhösszehúzódásaim, így kb. 12 órakor bekötötték az oxitocin infúziót. Bábaválasztás akkoriban még nem volt Egerben, de olyan szerencsém volt, hogy pont az a szülésznő volt aznap műszakban, akire a bábaságom gyakorlati vezetőjeként tekintek, Bodnár Tiborné, Ani.
Az oxitocinos infúzió bekötése után szinte minden cseppel, egyre viharosabb fájások lettek. Nem tudtam megélni a szülésem szakaszait a gyorsaság miatt, legalább is így emlékszem vissza most, 21 év távlatból. Feküdtem végig a hátamon, mert az oldalra fordulás nem volt engedélyezett. Lélegeztem, ahogy csak tudtam tartani ezt a tempót, de az volt az érzésem, hogy egybefolynak a fájások és szünet pedig szinte nincs is. A derekamat keresztcsont-tájékon éreztem fájdalmasnak. Jó lett volna kicsit felkelni, megmozgatni a csontjaimat, de sajnos nem volt rá lehetőségem, mert azt nem tette lehetővé az akkori szülészeti gyakorlat. Hamarosan meg is lett az eredménye eme szélsebes előrehaladásnak, mert 14 óra 10-kor megszületett Roland fiam. Az akkori protokoll szerint jártak el a segítőim. Rolandot kb. 2 percre a mellkasomra tették, majd bekerült az inkubátorba és hamarosan jött is érte az újszülöttes nővérke, majd elvitte.
Féltél-e a szüléstől, amikor még nem élted át a folyamatot?
Féltem-e valaha a szüléstől? A fizikai kimeneteltől nem emlékszem, hogy lett volna bennem félelem. („Meg tud-e születni?” – ez nem volt kérdés.) Magammal kapcsolatban viszont annál inkább. Féltem attól, hogy ismeretlen helyzetnek hogyan tudok megfelelni, féltem a kiszolgáltatottságtól, féltem a kitárulkozástól testileg-lelkileg, féltem a kontroll elvesztésétől, féltem a szégyentől, féltem a bűntudat érzésének megtapasztalásától. Arra a kérdésre, hogy mindezektől miért is féltem, igen hosszadalmas lenne a válasz, azt viszont jó tudni, hogy mivel ennyire testközelbe kerültem a félelmeimmel, a szülésem után pár évvel megindult bennem az önismeretei munka utáni vágy és ez tart azóta is.
Mik azok az elvek és értékek, amiket legfontosabbnak tartasz szülésznői munkád során?
Talán a be nem avatkozás egy élettani folyamatba, ha az szakmailag nem indokolt, ez az, amit leginkább fontosnak tartok. Tapasztalom a szülőszobán, hogy mindenki másképp szül, másképp érez, másképp adja ki a hangokat és sorolhatnám. A folyamat , ami a szülő nő sajátja, ez az amit igyekszem teljes mértékben tiszteletben tartani.
A szülés előtt álló kismamák hogyan találnak meg, és hogyan tudják felvenni veled a kapcsolatot? Hogyan, milyen módon próbálod megismerni annak a kismamának a személyiségét a beszélgetés során, aki először keres fel téged?
Általában telefonon keresnek meg a várandós anyukák – elég korán, 6-8 hetesen. Talán azért van ez így, mert már elterjedt rólam, hogy csak 2-3 kismamát vállalok egy hónapban. Akik felkeresnek, több lehetőséget is megragadhatnak, hogy találkozzunk. Kórházon kívül havonta egyszer a Pocaklakó találkozón vagy a szülésre-szoptatásra készülés alatt, vagy a szülőszobai látogatás alkalmával. Felhívhatnak telefonon, és az e-mailes lehetőség is nyitott számukra. Azután vannak bizonyos közösségi internetes portálok, ahol jelen vagyok, és feltehetik kérdéseiket. Az évek során mintha kialakult volna, hogy a várandós édesanyák milyen igényekkel jönnek hozzám. Olyat például még nem kértek tőlem, hogy programozott császármetszéshez asszisztáljak.
A személyiségét megismerni… Nem is tudom, hogy azt hogy kell, nem vagyok pszichológus, és számomra nem ez a fontos, hanem az elfogadás. Akármilyen is a kismama személyisége, a szülőszobán leginkább az van, amit az élet hoz. A jelen helyzetből a tőlünk telhető lehető legjobbat kihozni, ez a legfontosabb. Azért beszélek többes számban, mert a szülőszobán nem az én igényeim teljesülnek, hanem egy összefonódott csapatmunka történik, aminek többen is részesei vagyunk. Azt feltételezem, hogy a jelenlévők (anya, apa, születendő kisbaba, más szülésznők, szülészorvos, ha kell gyermekorvos) is hasonlóképpen működnek. Az elfogadás az, ami segít nekem a jelenben maradni, és úgy kísérni a folyamatot, hogy azt éppen csak egy „leheletnyinek” lehessen érzékelni.
A folytatásért kattints ide!
Hasilló Anit a +36 70 257-0515 telefonszámon éred el.
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!