Otthonszüléstől a háborítatlan császármetszésig

Magasságok és mélységek – ezeket kellett Lindának bejárnia második várandóssága alatt. Otthonszülést szeretett volna, teljes háborítatlanságot – helyette egészen másfelé kanyarodott az útja. Mást kapott, de ez a másfajta út is gazdagította őt. Olvasd el, hogyan!

Két kislányom van. Az első természetes úton született, kórházban; traumatizálódtam a szüléskor. Ő már 4 éves lesz december végén.

A második alkalommal, mikor várandós lettem, eldöntöttem, hogy most kezembe veszem az irányítást. Nem hagyom, hogy megegyen az egészségügy gépszalagja, személytelensége, lekezelése, döntésképtelenné tevése, félelme… És még sorolhatnám, miféle nyomokat hagyott bennem az első szülésem élménye.

Már a várandósságom előtt tudtam, otthonszülést szeretnék.

Háborítatlant, vízben vajúdással, szüléssel. Gyertyafény, füstölő, csodás bábák, dúlák, nők, női energiák és a csodás férjem kíséretében.

A 7. héten véreztem az első ultrahang után. Majd pár nap múlva újra. Teljes rémület, táppénz, szigorú fekvés. Januártól kezdve semmi munka, semmi megterhelés, pihenés, babára vigyázás. Néhány nap múlva rájöttem, ez a legvarázslatosabb dolog, ami csak történhetett velem, velünk. Indult a teljes és háborítatlan befelé figyelés naphosszat.

Faltam a könyveket a témában. Ina May Gaskin, Lelki köldökzsinór stb. stb. stb. Tavasszal eldöntöttem, részt veszek egy dúlaképzésen. Jött hát az utazgatás Budapestre a 220 km-re fekvő kisvárosból, ahol élünk. Imádok utazni. :-)

Fantasztikus volt.

Bepillantást nyerhettem a kórházi és kórházon kívüli szülés- , születés-, illetve szüléskísérési élményekbe olyan mélységekben, amiről nem is álmodtam. Emellett szülésfelkészítőre jártam Geréb Ágneshez, bábát találtam, majd mivel nem éreztem minden megfelelőnek bábát váltottam.

Közben jártam a szükséges vizsgálatokra, immáron a megfelelő információk birtokában tudtam szelektálni mi az ami fontos, mi az ami nem, legyen itt szó vizsgálatkoról, vitaminokról, táplálkozásról és még sorolhatnám. Fantasztikus védőnőnk van, az orvosomban is maximálisan megbíztam, és a kórházi hátteret is kiépítettem az otthonszülésemhez, ha esetleg mégis be kellene mennünk közben. Mindenki fantasztikusan készséges volt, úgy éreztem, értenek engem, támogatnak mindenben.

Végül meglettek a bábák is.

Csodálatos nők, érzelmileg, szakmailag, mindenhogy a helyükön éreztem őket és mellettük magamat is. A férjem mindenben az égvilágon támogatott, segített. Ahová csak kellett, jött velem, megoldottunk minden utazást, a nagyobbik lányom felügyeletét, ha kellett. Soha életemben nem éreztem még ennyire a helyemen magamat. Tudtam mi a dolgom, mit kell tennem, merre kell mennem. Tökéletes volt minden. Szépen kerekedtem, Bodzus egészséges volt, én szintén, semmi komplikáció. A bizalom köre teljes és rendíthetetlen volt.

Ajjaj, ez bizony faros fekvésű…

– hangzott el a 30. heti ultrahangon. Ilyenkor már nincs helyük megfordulni, ez bizony császár… Első mondat. A legelső a vizsgálat során… És a 36. héten – még mindig faros. Beszélek az orvossal. Hát akkor ez eldőlni látszik, mondja. (Faros babát nem lehet otthon a világra hozni hivatalosan.)

Beindultam. Márpedig ez a baba be fog fordulni. Beszéltem vele nap mint nap. A férjem szintén. A 20. héttől jártam magzatkommunikációra minden héten. Menni fog ez, kétség nem fér hozzá.

A bábákkal és a dúlákkal mondhatni napi kapcsolatban voltam. Taktikák, praktikák, tornák, pózok, úszni jártam, homeopátia, a férjem hintát szerelt fel a kertben, mert az is segíthet, azt mondják… Mindent megtettünk.

Faros-faros-faros…

Az orvosom egy szép hétfői napon azt mondja, semmi gond, beleenged minket a természetes szülésbe, nem lesz feltétlenül császármetszés. Boldog vagyok. Nagy a baba, bpd (azaz a feje) túl nagy, nem engedhetnek mégsem bele. Császár…

3 nap múlva újabb találkozó az orvosommal. Nagyon sajnálja, de neki el kell mennie szabadságra, átad valaki másnak. Higgyem el, nagyon jó szakember. (Ez egy kis város, tudtam ki ő, nem volt szimpatikus soha sem, de adtunk neki esélyt.) A 37. hét végén jártunk. Ment a huzavona, szüljünk Pesten, a bábák tudnak jó orvost. Fordíttassuk be manuálisan orvossal. Ezt nem akartam.

Találkozó az új, helyi orvossal. Átment rajtam, mint az úthenger. 2 nap múlva be kell indítani a szülést, mert ha otthon indul be, a baba meghal, míg beérek. (A kórház 2-3 percre van.) 38. héten elutasítottam az orvos ajánlatát, pontosabban magát az orvos személyét.

Ott álltunk a 38. héten egy várhatóan nagy babával, farosan, orvos nélkül.

Otthon már nem szülhettünk, orvosunk nem volt. A mi városunk kiesett, mert nem volt olyan orvos, aki szóba jöhetett volna. Szétnéztünk előszőr a környéken, hátha akad valaki, aki vállalna minket természetes úton, de nem volt senki. Jött az infó, hogy Jászberényben van egy faros szülés ” specialista”. Felhívtuk, elindultunk konzultációra kedden.  Csípőkörző, ultrahang vizsgálat. Túl kockázatos lenne természetes úton, tényleg nagynak tűnik a kis buksi.

Programcsászár csütörtökön.

Haza sem mentünk, beköltöztünk a családi szobába mindhárman, és vártuk a csütörtököt. Sírtunk, hogy végre vége. Nincs több hajcihő, nincs több utazgatás, nincs több orvoscsere. Végre jött egy orvos, aki emberszámba vett, kommunikált velünk, elmondta a mit miérteket. Végre megnyugodtunk. Vártunk. Csütörtök reggel 8:30-ra voltunk beütemezve.

Szerdán pontban éjfélkor Bodza elindult kifelé.

Burok megrepedt, víz elfolyt, kontrakciók 5 majd 2 percenként. Fantasztikus szülésznő volt épp az ügyeletes. Megkérdeztem, megnézhetném-e a lepényt szülés után. Megbeszélte a műtős „fiúval” és megmutatta utána. Másfél órát vajúdtam. Megadatott. :-) Elindult kifelé a kislányunk akkor, amikor ő szeretett volna.

Nem lett hát programcsászár.

A műtőben mindenki, de mindenki nagyon kedves volt a lehetetlen időpont ellenére. Elmondhatom, hogy császármetszés ide vagy oda, ez a lehető legháborítatlanabb szülés volt az adott körülmények között.

Örökké hálás leszek a műtős fiúnak, a szülésznőnek és a csecsemős nővérnek, aki amint lehetett mellre tette a babámat, ott maradhatott velünk, nem vitték el csak vizitekre. Az orvosunk pedig… Szavakat sem találok rá. Fantasztikus.

Otthonszülésre készültünk a maga összes alternatív mivoltával. Ehhez képest lett egy programnak indult császárunk, de az összes sebem, amit a traumatizált első szülésem okozott, begyógyult.

Köszönöm a kislányomnak azt a temérdek tanítást, amit a várandósságom és a szülésem alatt kaptam tőle. És még csak most jön a java. :-)

Kattints ide, és olvass további császármetszéses szüléstörténetet!