Egy csodaszép és meglepetéseket tartogató szüléstörténetet hoztam mára a Vajdaságból, Szabadkáról. Köszönöm kedves Tilda, hogy megírtad és elküldted a Dúla blog számára. :-)
Mivel az első gyermekünk fogantatására tizenhat hónapot vártunk, szülés után nem volt elég tejem, és csak három hónapig szoptattam, úgy döntöttünk, hogy gyorsan vállalunk még egy babát. Kilenc hónappal az első szülésem után meg is fogant második kislányom, akinek a nem mindennapi születését szeretném most leírni. A szabadkai általános nőgyógyászati rendelőbe jártam vizsgálatokra. 2012.szeptember 18-án volt a szülés várható időpontja, de az én pici lányom nem sietett. Onnantól fogva 2-3 naponta a kórházba kellett járnom CTG-re. Az ottani orvosom nem aggódott, mivel az első szülésem spontán indult egy hetet késve.
Vártak most is, hátha beindul a szülés magától. Szeptember 26-án kellett vinnem a nagyobb lányomat védőoltásra. Reggel 8kor ott is voltunk egy ismerőssel, Dórával, aki eljött segíteni, majd egyenest mentünk a kórházba CTG-re.Várnom kellett az orvosra, hogy megnézze az eredményt. Dóra nem tudott várni, 10:30-kor hazavitte a kislányomat – addigra nálunk volt már az anyósom. Fél óra múlva jött az orvosom, és egy kis hümmögés után megkérdezte, hogy vannak-e fájásaim?
Nekem egy ezred másodperc alatt végig futott az agyamban, hogy bár akármennyire is szeretnék még hazamenni, de be kellett vallanom, pár napja éreztem apró, pici zsibogást a hasamban. Pont olyant, mint az első szülésem beindulásakor.
Az orvos erre közölte, hogy felvesz a szülészetre.
Kimentem az autóba a táskámért. Közben megírtam minden családtagnak, hogy maradok a kórházban. Átöltöztem a sürgősségi osztályon, majd felkísért egy ápoló a közös vajúdó szobába. Onnan a szülésznők felhívták az orvost, hogy mit csináljanak velem?
Azt a „parancsot” adta,hogy egy órán keresztül kapjak oxitocin infúziót. Meglátja, hogy hogyan reagál a szervezetem rá, és aztán a napokban indítja a szülést. 12:15-kor kapcsolták rám, folyamatosan ment a CTG, és azon figyelték a fájásaimat. Az addig enyhe bizsergés pillanatok alatt átment szülési fájásokba. Nem voltak erős fájások, de fél óra múlva már kezdtem mélyen lélegezni, nehogy hányjak.
12:45 körül gondoltam, megkérdezem már a szülésznőt, hogy meddig fog szerinte még tartani? Jó nagyot nevetett, és mondta, hogy ma még biztos nem születik meg a baba. 13-kor jött a doki, és megnézte a CTG-t, majd megvizsgált. Megjegyzem, a doki ekkor vizsgált meg először. Elégedetten és teljes nyugodtsággal, mosolyogva közölte, hogy azonnal szülök: 9 centire volt kinyílva a méhszáj.
Hát még most is könnyes a szemem, amikor eszembe jutnak azok a percek!
Hirtelen arra gondoltam, senki sem tudja, hogy éppen szülök… Két órával előtte még csak annyit írtam SMS-ben, hogy bent maradok a szülészeten. Az orvos gyorsan előkerítette a szülésznőket. Az egyik ijedt arccal, kapkodva kitöltötte a szükséges papírokat, a másik elfakasztotta a magzatburkot, levette rólam az infúziót, majd sürgettek, hogy fussak át a szülőszobába.
Ott felpattantam a korszerű szülőágyra, és három nyomásra 13:20-kor már kint is volt az én 3700 grammos és 50 centis babócám.
Belül lett egy pici repedésem, ami vérzett, ezért kaptam egy öltést, majd tíz perc múlva már hívhattam is a férjem – aki éppen dolgozott. A háttérben hallatszódott a pici sírása. Csak annyit kérdeztem tőle: Hallod? Nem kell, hogy mondjam, mennyire meglepődött… Szüret volt, aznap sajnos nem tudott bejönni hozzánk, de a nővérem hozott enni, inni.
Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a könnyű szülést, de minden nap hálát adok Istennek, hogy átélhettem, és a kezemben tarthatom az én kis drága Tamarámat, akit apa munkahelyén csak Szüreti babának hívnak. Kívánok minden kismamának az enyémhez hasonló könnyű szülést.
Olvass még csodaszép szüléstörténeteket a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!