Az első menstruáció. Erre azt hiszem, mindannyian emlékszünk, akármilyen körülmények között történt is. Vajon elmondta-e előtte édesanyád, hogy mit is jelent a vérzés és mire is számíthatsz ezentúl minden hónapban? Vagy a barátnőidtől hallottál csak az egészről, esetleg a “Gólya hozza?” című könyvben olvastál róla? Fájt, amikor az első “megjött”, vagy csak egy kis pecsételést vettél észre a fehérneműdön? Hogyan érezted magad, amikor számodra is kiderült: nagylány lettél, mert menstruálsz? Érdemes visszaemlékezni erre a napra, és átgondolni, mit is kaptál örökül édesanyádtól és rajta keresztül női felmenőidtől? És aztán fontos arra is gondolni, hogy Te majd, ha eljön az ideje, hogyan fogod saját lányodnak elmondani, hogy mi történik a testében és a lelkében, amikor menstruál?
E. Davis nagyszerű könyvében, “A női szexualitás”-ban egész fejezetet szentel a női szexualitás ébredésének. Részletesen leírja különböző népek első vérzéses beavatási szertartásait, külön hangsúlyozva a menstruáló nő és “a menstruációs vér szent hatalma iránt érzett tiszteletet” (55. oldal). Modern világunkban a természettől és a természetes folyamatok ilyen pozitív szemléletű megélésétől sajnos már igen távol szakadtunk. Mégis milyen fontos lenne, hogy az édesanyák lányuk első vérzését vele egyetértésben és neki tetsző módon megünnepeljék. Egy közösen elköltött vacsora, egy jó hangulatú séta és beszélgetés vagy egy régi családi ékszer átadása is helyettesítheti a régiek beavató szertartásait. A legfontosabb, hogy ez az első nap szép és egész életre szóló élmény legyen az “újszülött nő” számára.
Az apacs indiánok első vérzéses beavatás szertartása végén a hangzik fel a következő dal:
Most belépsz a világba,
Felelősségteljes felnőtt leszel…
Járj méltósággal és tisztelettel!
Légy erős!
Mert te vagy népünk anyja,
Mert te egy nemzet anyja leszel.
Nekem nem monda el az anyukám. Legalább is nem emlékszem rá, hogy volt egy olyan leülős elbeszélgetős pillanat. Tudtam, hogy majd egyszer menstruálni fogok és nagyon féltem tőle. Azt kívántam magamban, hogy de jó lenne, ha választani lehetne a napban, mert akkor 19-ét választanám (akkoriban 13 évesen talán az volt a szerencseszámom). És láss csodát 19-én jött meg először, én pedig hosszú ideig meg sem mondtam az anyukámnak. Pár hónapra rá, az egyik barátnőmtől tudta meg anyu.
Én egészen biztosan másként kezelem majd a dolgot a lányaimmal, akik már most (6, 4) tudják, a nőknél minden hónapban van egy időszak, amit másként élünk meg. Sőt a nagy már azt is tudja, hogy amikor baba van a pociban, nincs menstruáció.
Üdvözlettel
Scotty
Köszönöm, hogy megírtad a történetedet! :)
Azt hiszem, elég általános a korosztályunkra nézve… Sajnos nekem sem mondott a menstruációval kapcsolatosan túl sokat az édesanyám, és amikor az első havi vérzés jeleit felfedeztem magamon, a szomszédban lakó barátnőm anyukája látott el vattával és információval.
Milyen jó, hogy a lányaid már ennyit tudnak a női test működéséről! Azt gondolom, hogy minden korosztálynak (és nemnek) a maga kérdéseihez és szintjéhez mérten lehet beszélni a menstruációról (is). Az én fiaim is kérdeztek már ezt-azt ezzel kapcsolatban.
Kedves Orsi!
Én csak gratulálni szeretnék az oldalhoz, nagyon szép, tartalmas! Örülök, hogy ilyen fontos kérdésekkel mások is foglalkoznak!
lelkisegitseg.blogspot.com