Az első menstruáció. Erre azt hiszem, mindannyian emlékszünk, akármilyen körülmények között történt is. Vajon elmondta-e előtte édesanyád, hogy mit is jelent a vérzés és mire is számíthatsz ezentúl minden hónapban? Vagy a barátnőidtől hallottál csak az egészről, esetleg a “Gólya hozza?” című könyvben olvastál róla? Fájt, amikor az első “megjött”, vagy csak egy kis pecsételést vettél észre a fehérneműdön? Hogyan érezted magad, amikor számodra is kiderült: nagylány lettél, mert menstruálsz? Érdemes visszaemlékezni erre a napra, és átgondolni, mit is kaptál örökül édesanyádtól  és rajta keresztül női felmenőidtől? És aztán  fontos arra is gondolni, hogy Te majd, ha eljön az ideje, hogyan fogod saját lányodnak elmondani, hogy mi történik a testében és a lelkében, amikor menstruál?

E. Davis nagyszerű könyvében, “A női szexualitás”-ban egész fejezetet szentel a női szexualitás ébredésének. Részletesen leírja különböző népek első vérzéses beavatási szertartásait, külön hangsúlyozva a menstruáló nő és “a menstruációs vér szent hatalma iránt érzett tiszteletet” (55. oldal). Modern világunkban a természettől és a természetes folyamatok  ilyen pozitív  szemléletű megélésétől sajnos már igen távol szakadtunk. Mégis milyen fontos lenne, hogy az édesanyák lányuk első vérzését vele egyetértésben és neki tetsző módon megünnepeljék. Egy közösen elköltött vacsora, egy jó  hangulatú séta és beszélgetés vagy egy régi családi ékszer átadása is helyettesítheti a régiek beavató szertartásait. A legfontosabb, hogy ez az első nap szép és egész életre szóló élmény legyen az “újszülött nő” számára.

Az apacs indiánok első vérzéses beavatás szertartása végén a hangzik fel a következő dal:

Most belépsz a világba,

Felelősségteljes felnőtt leszel…

Járj méltósággal és tisztelettel!

Légy erős!

Mert te vagy népünk anyja,

Mert te egy nemzet anyja leszel.