Újszülöttfotózás

Régóta nézegetem Szakál Szilvi képeit. Családokat, kisgyerekeket, várandós anyákat és egészen picurka babákat fényképez. Legjobban ezeket, a pihe-puha, induri-pinduri újszülöttekről készült fotókat szeretem. Bájosan pihegnek, alszanak, és Szilvinek néha sikerül egy-egy álombeli mosolyt is lencsevégre kapnia.

Megkértem Szilvit, hogy írja meg, hogyan is készülnek ezek a csodás, meghitt hangulatú fényképek.

Ha új élet születik, a boldog szülők egyik legelemibb késztetése, hogy az új jövevényről és fejlődéséről emlékképeket készítsenek. Maguknak, rokonoknak, barátoknak. A mai világban az első digitális fotó sokszor már a szülészet folyosójáról kiröppen a világba, az ismerősök telefonjára, postafiókjába. Aztán pár nap után a család hazamegy, elkezdődnek az összeszokós hétköznapok, hetek. Aki a saját maga által készített emlékképek mellett szeretne profi fotókat is gyermekéről és a családról, az legtöbbször egy-két hónap múlva gondolkodik el a dolgon.

Közben pedig elmúlt egy csodálatos időszak, az egy-két hetes csecsemőkor, amikor a baba születéstől megfáradt vonásai kisimulnak, a bőrén még nem jönnek ki a tejpöttyök és a nap nagy részében édes álomba merülve szokja a kinti világot. Olyan szépen meg lehet örökíteni ezt a puha babaálmot! Nem is kell hozzá sok minden, elég egy jó világos és meleg szoba, egy nagy párna, egy szép lepel és egy fényképezőgép, mögötte egy olyan fotóssal, akiben megbízunk és aki szívből teszi a dolgát.

Sokakban még él a „hat hétig nem engedünk senkit az újszülött közelébe”-szabály. Mások amiatt aggódnak, hogy nincs rendben a lakás és ők maguk sem „kameraképesek” még. Pedig aki rászánja azt az egy-két órát és félreteszi aggodalmait, csodálatos emlékekkel gazdagíthatja magát és gyermekét.

Judithoz a délelőtti órákban érkeztem, akkor van a legtöbb fény a lakások nagy részében. A fotózáshoz magammal vitt kellékek egy kezemben elfértek, vállamon a fényképezőgép egy nagy fényerejű objektívvel. Vakut nem vittem, az újszülöttfotók általában természetes fénynél készülnek. Judit levetkőztette Orsit, majd karjába vette, betakarta egy puha babatakaróval és megszoptatta. A meleg és a tele pocak megtette hatását, kis idő múlva a kilenc napos baba mély álomba merült. Egy nagy fotelt közelebb húztunk az ablakhoz, belekerült egy szoptatós párna és az egészet letakartam egy fehér lepellel. Kis fészket alakítottam ki az újszülöttnek, akit hasra fektetve tettünk le, karjait a feje alá helyezve. Judit a biztonság kedvéért végig ott volt közvetlenül mellette. Ha úgy érzem, elég mélyen alszik a baba, akkor lehet pózt váltani, illetve egy-két kelléket használni: kötött kis babagubókat, aranyos babasapkákat, horgolt takarókat…

Összesen két órát töltöttem náluk és számomra is nagyon kedves képek születtek. A fotózás élményén kívül számomra az jelent még sokat, ha érzem a szülők örömét, amikor megkapják az elkészült képeket. Vagy ha viszontlátom egy-egy fotómat lakások falán. Vagy ha a családi blogba feltett újszülöttfotóról valaki azt hiszi, hogy csak a világhálóról leszedett illusztráció. Pedig nem. Ő a család újszülött kincse. Méltón megörökítve…

Szakál Szilvia
www.szilvifoto.hu

Végezetül és ráadásként az én kedvencem, a huncut-mosolygós kicsi medvebocs: