Kata írta meg és küldte el szüléstörténetét a Dúla blog számára. Hanga a magzatvíz elfolyását követő következő napon, 36 óra elteltével született meg. A vajúdás küzdelmes, ugyanakkor szép volt az édesanyja számára. Köszönöm, hogy megírtad és megosztottad velünk!
Az egyik kedvenc filmemből van ez az idézet: „A szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni”. A szülésemmel kapcsolatban is hasonló érzések kavarognak bennem: fájdalom, remény, öröm és boldogság forgataga, melyet leírni szinte lehetetlen, átélni pedig felejthetetlen.
Nem mindenre úgy emlékszem pontosan, ahogy valójában történt, ezt a párom elnéző mosolya szokta jelezni felém, mikor a baráti társaságból valaki a szülés részleteiről faggat. Hiába ez egy egészen mély tudatállapot.
2011 július 22-ére voltam kiírva a lányommal, jó meleg nyár volt, a 36 fokban bikiniben vasaltam a babaruhákat, hogy az érkezésére minden készen legyen. Az ultrahangok alapján nagy babának tippelték, így július közepétől a – bármelyik pillanatban megindulhat a szülés – gondolata áthatotta a mindennapjaimat. A kórházi pakkom teljesen összekészítve már a sarokban állt. Eljött a kiírt dátum, ám a babám nagyon jól érezte magát odabent, semmi jelét nem mutatta, hogy kíváncsi lenne ránk. 22-e után elég lassan teltek a napok, naponta jártam a kórházba vizsgálatokra, a méhszáj zárt volt, fájásnak semmi jele, az orvos szerint „még egy darabig nem szülünk”.
27-én egy szép meleg szerdai napon barátnőm épp szabadságon volt, így elmentünk csatangolni egyet a belvárosba, fagyiztunk, ebédeltünk, nézelődtünk, és kb. 10 kilométert sétáltunk. Éjjel hajnali fél 2kor arra keltem, hogy valami folyik. Nem volt olyan sok, és fájások is csak enyhék voltak, és 6 percesek, amíg fekve számoltam őket, szépen vissza is aludtam.
Reggel a kórházban jelenésem volt újabb vizsgálatra, így mondtam az orvosomnak, hogy szerintem elfolyt a magzatvizem. Az előző napi vizsgálat alapján ezt szinte lehetetlennek tartotta. Vizsgálat közben mondta, hogy már 1 ujjnyira ki vagyok tágulva, és a baba feje teljesen a méhszájhoz simul. Feljebb tolta a fejét, és ömlött belőlem a magzatvíz.
Nagyon lelkes voltam, tényleg hamarosan szülök!
Az orvosom, aki egész éjjel ügyelt, mondta, hogy most elmegy aludni, holnap reggel visszatérünk rám, ha addig bármi történne, úgyis azonnal hívják. A párom pedig nyugodtan menjen dolgozni.
Így is történt, hosszútávra berendezkedtem a vajúdóba, kismamák jöttek-mentek, két fájás között mindenkivel megbeszéltük, hogy hányadik baba, mikorra várjuk, kislány vagy kisfiú lesz-e, majd a legtöbben el is mentek szülni. Este 9 körül kezdtek erősödni a fájásaim, fekve már nagyon nem volt jó, sétálgattam, ücsörögtem. Az orvosomat behívták egy másik kismamához, utána engem is megvizsgált. Mivel továbbra is 1 ujjnyira voltam csak nyitva, így meleg zuhanyt írt elő. Az éjszaka nagy részét a fürdőszobában töltöttem, ültem a labdán, és folyattam magamra a meleg vizet. Időnként kimentem megkérdezni, hogy szeretné-e valaki használni a fürdőszobát, és időről-időre új arcokkal találkoztam a vajúdóban. Ez így ment reggelig.
9 körül újra megvizsgált, végre hívhattam a páromat, már 2 ujjnyira nyitva voltam. Ő nagyon jót aludt az éjszaka, frissen, kipihenten, és nagyon boldogan érkezett, hiszen tudta, hogy hamarosan találkozhat a lányával.
Átmentünk a szülőszobába, kaptam oxitocint és EDA-t is, és 6 óránként antibiotikumot. A fájdalmaim enyhültek, így egy órát tudtam aludni is.
Egy óra után újra jöttek a fájások, itt már leginkább befelé figyeltem. Nem egyenletesen tágultam, oldalirányban még nem volt meg a 4 ujjnyi, így 3 fájásonként forognom kellett jobbra-balra. A szülésznő mondta, hogy a gátvédelem sajnos esélytelen, mindenképp gátmetszés kell.
Nem tudom, mennyi lehetett az idő, amikor éreztem, hogy nyomnom kell. Nem tudom azt sem, hányadik tolásra bújt ki lent a feje búbja, csak Rá koncentráltam, és arra, hogy segítsem az útját. Elképzeltem, ahogy centimétereket halad a szülőcsatornában, és próbáltam koncentrálni a megfelelő légzésre is. A doki megfogta a kezem, és megsimogatta vele a babám haját. Egy utolsó nagy koncentrációval minden erőmet összeszedve kilőttem Őt a szülőágy végéig, de a szülésznőnek szerencsére sikerült elkapnia. Én meg nevettem, hogy végre nem fáj, hogy sikerült, hogy végre itt van!
36 órával a magzatvíz elfolyása után 3960 grammal és 56 cmvel megszületett a kislányunk Hanga.
Maszatosan rátették a mellkasomra, betakartak minket, én meg csak csodáltam a pici lábujjait, hogy milyen barna, hogy milyen nagy, és hogy hogy a manóban fért el bennem. Nagyon hamar megnyugodott, kis szemével hunyorgott a világra, és próbált szopizni is egy picit. Lemosdatták, és odaadták apukájának, amíg engem összevarrtak, majd otthagytak minket, hogy az első óránkat nyugodtan töltsük együtt.
Köszönöm a szülésznőmnek, aki a háttérben tette a dolgát, készségesen, csendben, hogy nehogy megzavarjon. Nagyon hálás vagyok az orvosomnak is, aki hagyta, hogy a „kisasszony a maga komótos tempójában megszülessen”, és így átélhettem a természetes szülés csodálatos folyamatát.
Ide kattintva még több szüléstörténetet olvashatsz.
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!