Milyen gazdag a magyar nyelv! A terhesség / várandósság 9 hónapjában lévő édesanya állapota sokféleképpen kifejezhető: terhes, várandós, állapotos, terhes, áldott állapotú, anyai örömök elé néz, vagy akár viselős. A köznyelv a terhes szót használja leginkább, míg dúlaként jobban szeretem a várandós kifejezést.
Épp ezért nagy érdeklődéssel olvastam C. Molnár Emmának, a Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika pszichológusának írását a terhes szóval kapcsolatosan oldalának vendégkönyvében:
Kedves Kismamák!
Sajnálom, hogy nem ismerik a terhes szó jelentését. Ez a szó ugyanis nem terhet jelent. Sokkal szebb az eredete. Kazinczy nyelvújítása a tereh ősi magyar szónak, melynek jelentése: térben-időben kiterjedő gyönyörűség pl: „még nézni is tereh..”. Így a terhes nő jelentése: térben-időben kiteljesedő gyönyörűségben lévő.
Üdvözlettel: Dr. C. Molnár Emma
Terhes vagy várandós egy édesanya?
Nagyon szép gondolatok, de továbbra is úgy vélem, hogy a nyelvérzékünk a terhes szót másképp észleli. És hát saját tapasztalatomból tudom, hogy az utolsó harmad, az időnként bizony terhes is tud lenni… Azt hiszem, mindezt összegezve maradok a várandós és várandósság szavaknál.
Ebben erősít meg Ranschburg Jenő gyermekpszichológus írása, amit a Szülők könyve című kötetében találtam:
A gyermeket váró asszony jelölésére a magyar nyelv legalább öt – lényegében azonos értékű, konnotációiban (felhangjaiban, „mellékzöngéiben”) egymástól mégis eltérő – kifejezést alkalmaz. „Terhes” – mondjuk, amikor az önmaga számára is idegen, megduzzadt testével nehezen lépegető asszonyt látjuk, de a népies jellegű „viselős” szó lényegében ugyanezt jelenti. A teherre utal (lehet „édes” teher, de mindenképpen nehezíti a mozgást), amit a nőnek hónapokon át cipelnie, „viselnie” kell, míg az „állapotos” jelző a „más”-állapotot ragadja meg: a gyermeket váró nő szokatlan, saját fizikai és lelki konstitúciójától eltérő állapotát. A gyermek világra hozatalának testi és lelki várakozását érzékelteti a „várandós”, kissé talán szintén népies kifejezés, a legszebb azonban az „áldott állapot”, amely egyszerre jelzi azt a csodát, ami a terhes nő testében végbemegy és az új életet, amely a szüléskor megérkezik.
Köszönöm Ranschburg Tanár Úr! :-)
Olvass további cikkeket várandósságról a Dúla blogon!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére még ma!
Van itt egy idézet dr. C. Molnár Emmától. Én nyelvészeti szakirányban diplomáztam. Sajnos a doktornő az érzelmeire hallgatott a tények helyett, és még hozzá is költött aszerint. Ezért álljon itt az egyik etimológiai szótárunk szócikke.
teher [1348 tn., 1416 u.]
Vitatott eredetű.
1. Valószínűleg német jövevényszó, vö. középfelnémet trehte, korai újfelnémet trecht: ’teher, terhesség’. Ez a német tragen ’visz, hord’ családjába tartozó főnév. A magyarban a szó eredeti formája tereh lehetett, mely a szókezdő mássalhangzó-torlódás feloldásával, és a tárgyragnak érzett szóvégi t hang elhagyásával alakult. A ma használatos teher alak hangátvetés eredménye.
2. Belső fejlemény. A nyelvjárási tér ’elfér, belefér’ ige (vö. még a terít, terjed igéket és tér főnevünket) melléknévi igenevének (tereh ~ térő) főnevesült alakja.
A szó német eredete tűnik valószínűbbnek, mivel a melléknévi igenév eredeti h hangja korán vokalizálódott, így szavunkban való kései jelentkezése nem világos, továbbá a ’kiterjedt ’ > ’nehéz dolog, teher’ jelentésváltozás sem általános.
Köszönjük Áron a javítást, pontosítást. Azt is gondolom, az a lényeg, hogy hogyan érzi magát a nő a gyerekvárás időszakában. A fenti kitételek mind igazak lehetnek. Akár egy várandósság alatt is lehet valaki áldott állapotban, lehet várandós, viselős és terhes is. Azt hiszem, nem a szavak, hanem az érzetek, érzések, megélések az igazán fontosak.