A cikk második része is további érveket hoz a függőleges testhelyzet mellett. Sorra veszi az anya, a baba és az orvos szempontjait. Talán így könnyebb lesz számodra a döntés: vajon hogyan is akarsz majd vajúdni és szülni?
S hogy meddig maradhatsz talpon? Ha akarod, állva is megszülheted a babát, vagy leguggolhatsz, amikor érzed a kitolási ingert. Nem kell ahhoz lefeküdni, hogy egy gyerek megszülessen… Meglepődtél?
Tudtad, hogy a hátadon feküdni, felhúzott lábaiddal egy kengyelben a lehető legrosszabb testhelyzet a szüléshez? Rossz az anyának és a magzatnak egyaránt, de az orvos ragaszkodhat hozzá, hiszen az ő munkáját megkönnyíti ez a testhelyzet. De álljunk csak meg egy pillanatra! Kinek a munkáját is kéne szülésnél megkönnyíteni?
Három nagyon fontos szereplő van ebben a helyzetben: a nő, aki vajúdik, fájdalmai vannak, keményen küzd, hogy egy új életet segítsen a világra, minden emberi és emberfeletti erejét megfeszítve nyom, hogy a babája keresztülhaladhasson a testén. De az ő kényelme miatt nem kell aggódni. Majd adunk neki valami szert, amitől kába lesz. Aztán ott van a baba is, aki lehet, hogy oxigénhiánytól szenved, ha az anya hanyatt fekszik, mivel a méh ilyenkor teljes súlyával rányomódik a gerinc melletti nagy érre, és gátolhatja a lepény oxigénellátását – ettől a baba esetleg magzati distressz állapotába kerül. De miatta sem érdemes izgulni. Majd újraélesztjük, ha már kinn van. Végül ott az orvos, akit azért fizetnek – igen jól –, hogy elkapja a babát. Tegyünk meg mindent, hogy az ő számára kényelmes legyen a szülés! Hát van ennek értelme?!Talpon maradni és sétálni nemcsak fiziológiai szempontból okos dolog – hiszen így együtt dolgozunk a gravitációval, nem pedig ellene –, hanem szintén fontos szempont, hogy a függőleges testhelyzet azt is befolyásolja, hogyan érzi magát az ember a bőrében. Az az egyszerű tény, hogy nem fekszel ágyban, sokkal erősebbé, magabiztosabbá, és a kihívással szembenézni készebbé tehet. Az ágyban fekvéstől gyengének, betegnek kezdi magát érezni az ember lánya, mint kislány korában, amikor még másoktól függött, akik nagyok, okosak, és jobban tudják, mi kell egy gyereknek… Pedig ehelyett éppen felnőtt nőként teszed a legasszonyibb dolgot, amit csak a föld kerekén tehetsz.
Akármelyik szülésről szóló könyvet veszed is kézbe, ha kinyitod annál a résznél, amely a baba útját mutatja a testedben, az anyát szinte mindig háton fekvő helyzetben ábrázolják. Fordítsd oldalra a könyvet, és vess egy pillantást annak az útnak az ívére, amit a baba megtesz a testedben, amíg meglátja a napvilágot, ha függőleges helyzetben vagy! Nos, melyik tűnik könnyebbnek?
Az orvosok jobban szeretik, ha az anya hanyatt fekszik, hiszen így könnyebb a számukra:
- Gátmetszést végezni – amelyre szükség sem lenne, ha függőleges helyzetben szülnél, mivel a baba súlya ilyenkor nem nehezedik a gátra, s így nem növeli a repedés kockázatát.
- Fogót használni, hogy kihúzzák a babát – amelyre szintén nincs szükség, ha függőleges testhelyzetben vagy, hiszen sokkal hatékonyabban tudsz nyomni, ha a gravitáció is segít.
- Gyorsabban kiszedni a babát – amelyre azért nem lesz szükség, mert a baba nem lesz rossz állapotban egy hanyattfekvéskor fellépő esetleges oxigénhiány miatt.
- Szoros ellenőrzés alatt tartani az anyai vérnyomás alakulását – amely mindjárt nem olyan fontos tényező, ha az anya függőleges helyzetben van, maga kontrollálja a kitolást, és nem merül ki a hatástalan, irányított nyomatásban, vagy szédül el attól, hogy a méh súlya ránehezedik a nagy vérerekre, akadályozva az oxigénellátást.
Talán nem tűnik nagy különbségnek egy kissé felfelé tartó irányba nyomni a babát a gravitáció ellenében, hanyatt fekvő kitoláskor, de gondoljunk csak bele, még egyszerű esetekben is milyen nehéz a gravitáció ellen dolgozni! Tegnap a plafonba kellett bevernem egy szöget a fejem fölé, és bizony igen keményen megdolgoztam azzal a pár dekás kalapáccsal is, amint fölfelé ütögettem vele – sokkal jobban elfáradtam, mintha a padlót szögeltem volna.
Végső soron… Tulajdonképpen, ha az orvosod úgy véli, nem nagy különbség a gravitáció ellenében nyomni, akár egyet is érthetsz vele. De akkor dolgozzon ő „ellenszélben”, és kapja el a babát úgy, hogy ő várja alul, míg te kényelmesen leguggolsz vagy lehajolsz, és megtámaszkodsz pl. egy szék támlájában…
Forrás: Sheila Stubbs: Birthing The Easy Way
Olvass még többet a vajúdásról a Dúla blogon!
Ez mind nagyon szép és jó! Szerintem is szüljön mindenki úgy, ahogy neki kényelmes! Velem például az történt, hogy fekve éreztem magam legkényelmesebben. A légzőgyakorlatra ugyanis úgy tudtam jobban koncentrálni, sétálgatva nehézkesebb lett volna. A (tényleg) kedves szülésznő a négyórás szülésem vége felé felajánlotta, ha most felállnék, hamar kinn lenne a baba. Én kedvesen visszautasítottam, hogy inkább „lassan” szülök, de inkább fekve maradok, hogy ne érezzek még nagyobb fájdalmat.
Elnézést az ellen-véleményemért.
Kedves Krisztina!
Teljesen egyetértek Veled: Mindenki úgy szüljön, ahogy neki jó! Természetesen a vajúdó maga tudja és érzi a legjobban, hogy mi a legjobb testhelyzet számára. Te is így tettél, amikor a szülésznőnek elmondtad saját igényeidet. :)
Azt gondolom, hogy a fenti cikk sokkal inkább az általános és hagyományosan hátra fektető gyakorlat ellen emel szót.
A labdán vajúdás nagyon sokat segített, de a fekve kitolásnál ketten támasztották a lábam – a férjem és a szülésznő. Utólag visszagondolva talán egyszerűbb lett volna nekik is, ha pl. térdelek – nekem akkor eszembe se jutott, pedig Ina May Gaskin könyvét szinte kívülről tudtam már.
Szeptemberre várjuk a második gyerekünket, lehet, hogy szembe megyek majd a János Kórház rutinjával…