Várandósság és szülés Németországban

A szép nagy családba még egy kisfiú érkezett. Szilvi írta meg németországi történetét: várandósságát és szülését, illetve a kórházban töltött időszak történéseit. Köszönöm neki! :-)

Várandósság és szülés Németországban

A szülés csodálatos illetve maga a csoda. Ötödik gyermekemmel lettem várandós – nem tervezett baba volt. Természetesen ugyanakkora örömmel fogadtuk a hírt, mint a többieknél. Az orvos azt mondta, van rá esély, hogy nem időre fog születni, hisz ötödik gyermek. A 35. héttől ezért minden pillanatban vártuk…

Betöltöttem a 40. hetet… Semmi gond, majd jön ha akar… Az egész család csak várt. Aztán eljött a nap, amikor a kislányom 3. szülinapját ünnepeltük, tortáztunk. Este 19:18-tól 10 perces fájások jöttek, csorgott kevés magzatvíz is, és egy kevés vér. Amennyire vártam, annyira meg is ijedtem. Még a szülőszobán is azt kérdeztem, nem lehetne-e császárral szülni? Persze lehetett volna választani, de az orvos azt mondta, nem lesz nehéz. Ha négyet megszültem, tuti meg tudom az ötödiket is. :-)

Hát fél kilenckor rettegve elindultunk a kórházba, ami 14 km-re volt. Elköszöntem a kicsiktől, mondtam nekik, hogy megyünk apaval ma az Öcsiért. A kórházat itt Németországban szülés előtt 1 hónappal ki kell választani, és bejelentkezni oda szülésre. Minden papírt elkészítenek előre, és ha a kismama szülni megy, akkor már CSAK az a feladata. Beérkeztünk, majd név alapján előkeresték a dossziém. NST vizsgálat, semmi fájás… Abbamaradt… 41+1 hetesen…

Az orvos megvizsgált: az ultrahang szerint a babával minden rendben.

Mivel kevés vér jött, helyben kenetből vizsgálatot végeztek, majd infúzióban antibiotikumot kaptam, nehogy baja legyen a kicsinek. Maradnom kellett, apa hazamehet. Ha reggelig nem szülünk, 8-kor megindítják, nehogy gond legyen.

23 óra van, a szobába kísérnek, egyedül vagyok… A babaágy az ágyam mellett, pelenkák, ruhák előkészítve… Lefekszem, nem jó. Felülök, nem jó. Sétálok. 00:04 -kor egy hatalmas fájás, aztán 2 percenként jön. Csak vánszorgok, felegyenesedni nem tudok. De győztem, elsétáltam a szülőszobáig egyedül. Mikor megláttak, már hívták apát a kórházi telefonról: gyorsan jöjjön, mindjárt itt a baba. A szülőszobába érve a fájdalmaim kibírhatatlanok. 1:08-kor lefektettek, de nem tudtam feküdni. Csak a sólámpa világít, csodaszép. Fürdőkád és egy ágy a szülőszoba felszerelése, műszerek sehol…

A doktor és apa jön. A Hebamme (szülésznő és védőnő egyben) végig velem marad. Együtt vesszük a levegőt, és simogatja kezem, arcom, biztat: mindjárt kész vagyunk. És eljön a pillanat, amitől féltem… nyomnom kell… Sírva szólok, tolnom kell. Ő kedvesen rám néz, mosolyog, leül az ágyamra, jó lesz, hajrá! Csak hárman vagyunk. Senki nem csinál semmit. Apa és a szülésznő ülnek és biztatnak: nyomás, ügyes….

És egyszer csak hatalmas megkönnyebbülés, egy halk sírás és egy kicsi élet a hasamon kívül.

A kibújás után egyből rám tették. Köldökzsinórt fél óra múlva vágta el apa. Az orvos megnézett engem és a babát is, gratulált, és ott hagytak minket, a kicsi családot hármasban. Sem fürdetés, sem leszívás, sem szemcseppentés. Fél óra múlva a szülésznő átadta apának a kicsit, amíg engem átöltöztetett. Ezután újra hármasban maradtunk, babám betakarva a mellkasomon. Szülés után egy órával az orvos megmérte és megvizsgálta a kisfiamat. Születése óta ki sem vették a kezemből.

Egy csoda volt a szülés! Az én csodám, aki 2016.02.08-án 02:08 – kor megszületett.: Mattheus.

Miután az első órát a szülőszobán töltöttünk, áttoltak minket egy kellemes megfigyelőszobába, ahol franciaàgy-szerű fekhelyek voltak a hozzátartozóknak. Szülés után 5 órával már a saját szobánkban lehettünk, természetesen együtt. Ez annyira érdekes: nem hogy nincs külön a baba, de sem csecsemőosztály, sem személyzet nincs, aki a babákkal lenne. A vizsgálatok (vérvétel, hallásvizsgálat, mérések) ott a szobában történnek, az orvos vagy a Hebamme végzi.

A kórházi ellátásról is csak jókat írhatok. Mindhárom étkezésnél ötféle menüből választhattam. A folyosón kávé- és teaautomata, persze ingyenesen, és mindennap kaptam egy üveg ásványvizet is. Látogatók 8-21-ig jöhetnek a szobába. Ez gond nélkül lehetséges, mert 1 vagy 2 ágyasak a szobák. Szülés utáni este ultrahang és orvosi vizsgálat következett, a következő nap reggel a baba vizsgálata és meg is kaptuk a zárójelentést. 48 óra elteltével pedig mehetünk is haza. A kórházba csak törülközőt, tusfürdőt, fogkefét, fésűt kellett vinnem. Hálóing nem kell, csupán saját kényelmes ruha a szüléshez. A babaápoláshoz szükséges dolgokat, betétet, wc-papírt, mindent adtak.

Olvass további szüléstörténeteket a Dúla blogon!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

3 hozzászólás

  1. Marakis 2016. június 6. hétfő at 21:53 - Reply

    Hát igen, ez a különbség nyugat és kelet között, soha nem érjük el azt a szintet. Ha valaha igen akkor ők már ujra tovább lépnek, számunkra utólérhetetlenül. Mindig 50 évvel előttünk.

  2. Geringer Zsófia 2016. június 7. kedd at 09:40 - Reply

    Azért ez nem minden tartomány, minden kórházában így van, illetve függ a betegbíztósitásodtól is, lehetsz privát vagy normál. A kórház lehet állami – városi, egyházi illetve privát fenntartású.

  3. Szilvia 2016. június 7. kedd at 22:29 - Reply

    Igen biztosan így van, biztosítás mindenkinek van, de sehol nem kellett fizetni. Ez beletartozott az alap társadalombiztositasba.

Hozzászólások

ÍRJ NEKEM!