Egy nagyon szép kis filmet találtam a neten barangolva. Az én szívemnek azért is különösen kedvesek a képsorok, mert Eliza pont azon a napon született, amikor Zsuzsi baba. Érdekes elképzelni, hogy a világ egy másik, igen távoli pontján ugyanabban az időben egy másik édesanya éppúgy vajúdik, mint Zsuzsi mamája, majd nagyjából egy időben megszületnek a kislányok! :-)
Tegnap éjjel megszületett Zsuzsi baba. Születését hosszú vajúdás előzte meg: már pénteken küldte jelzéseit, hogy eljött az ő ideje. A vajúdás során a szülőszobán töltött órák újra megerősítettek a nőiség és szülés elsöprő, mindent legyőző erejébe vetett hitemben: csodálattal néztem a bátor és kitartó édesanyát, ahogy fáradhatatlanul, újra és újra erőt gyűjtve világra hozta kisbabáját.
Vali kisfia, Ádám július 3-án délután 5-kor világra jött. A fiatalúr 3.770 grammal és 53 cm hosszal látta meg a napvilágot. Isten éltessen Ádám, nőjél nagyra, legyél nagy és erős fiú!
Május elején a Születés Hete szervezésében a Kheiron Központban jártam. Az előadások a születésünk életünkre gyakorolt hatásairól, és a baba megszületése utáni első időszak fontosságáról szóltak. Az “aranyóra” a szülést követő első pár óra, amikor a születés nehéz és fárasztó útját végigjáró kisbaba végre megpihenhet, ellazulhat édesanyja ölelő karjaiban. A szülés közben mind az anya, mind a baba szervezetében olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek különösen éberré és figyelmessé teszik őket, és nagyban segítik a kapcsolatfelvételt, az egymásra hangolódást és a kötődést.
Vannak olyan témák, amelyek újra és újra “szembejönnek”, kínálják magukat, hogy írjak róluk. Ilyen a gyermekágy tematikája is. Legutóbb a Dúlaműhelyen került szóba, előtte pedig a Vadaskert Alapítvány képzésén Molnár Judit pszichológus előadásán voltam, aki szintén érintette ennek a fontos időszaknak a lelki történéseit.
A magyar népi hagyomány a szülést követő időszakot boldogasszony ágyának nevezte. Milyen kifejező név! A frissen szült anyának 6 héten keresztül teljes kiszolgálás járt: főztek rá, és vezették a háztartást helyette. Az ágyát lefüggönyözték, és szigorúan megszabták, ki gondozhatja és látogathatja őt és kisbabáját. Ennek az volt a célja, hogy védjék őket megigézéstől, a szemmelveréstől és a betegségektől, az édesanyát pedig a tej elapadásától.
Régóta nézegetem Szakál Szilvi képeit. Családokat, kisgyerekeket, várandós anyákat és egészen picurka babákat fényképez. Legjobban ezeket, a pihe-puha, induri-pinduri újszülöttekről készült fotókat szeretem. Bájosan pihegnek, alszanak, és Szilvinek néha sikerül egy-egy álombeli mosolyt is lencsevégre kapnia.
Megkértem Szilvit, hogy írja meg, hogyan is készülnek ezek a csodás, meghitt hangulatú fényképek.
Esküvő után két évvel a férjemmel már nagyon úgy éreztük itt az ideje családot alapítani. Hamarosan, pár hónap próbálkozás után gazdagabbak is lettünk egy kétcsíkos teszttel. Hittük is, és nem is, sokszor nevettünk örömünkben és volt, hogy kétségbeestünk. Nagyon szép, problémamentes 9 hónap volt. A baba nőtt, és én jól éreztem magam. Nem is igazán akartam elengedni manónkat, szívem szerint életem végéig is képes lettem volna a pocakomban hordani. De tudtam, fel kell készülni a szülésre. Már korábban is felmerült bennem, hogy a férjem mellé a szülőszobán jól jönne egy másik segítség is. Egy asszonyé, aki már szült, akinek van tapasztalata, aki lelki támogatást tud nyújtani számomra és férjem számára is. Így találtam rá a neten egy dúlára, Orsira. E-mailen kerestem meg, hogy szeretném, ha kislányom születését ő is segítené. Személyes találkozás után, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot e-mailen.
