Csodaszép szülések: Köszönöm Dúláim!

Gondolatok, érzések sok-sok verssel – egy egészen különös szüléstörténetet olvashatunk ez alkalommal a Dúla blog Szép szüléstörténet pályázatára érkezett írások közül. Köszönöm Fruzsina, hogy megírtad és megosztod velünk otthonszülésed történetét!

Fruzsina babája otthon született, dúla segítségévelElső gyerekem várása, szülése, nevelése az ösztönök, hozott minták és az anyává válásom egyediségének tisztulatlan formája.  Második gyerekünk a családdá válásunk, hozott mintáink csiszolása beengedve új mentalitást, elengedve sokat a hozottakból. Harmadik vállalásunk, várásunk tudatosan kanyarodni vissza a természeteshez. Sokrétű munka, segítségek kérésével, elfogadásával úgy fizikai, mint lelki, mentális és spirituális szinten is. Már érdekeltek jelek, nem csak láttam, de értettem is őket, nyitottá váltam. Egyformán volt fontos a nagymamám lepedőjét szülésemhez beszerezni, mint hinni a magzatom álmomban küldött üzenetében; előző szülésélményeim feldolgozása; érzéseim kirajzolása, varrása; látni gyökereim tisztulását; gyerekeket felkészíteni; körülményekre támasztóimmal felkészülni; információkat gyűjteni jogi keretekről, lehetőségekről. (tovább…)

Kriszti kismamanaplója – 34-42. hét

A kismamanapló utolsó része következik. Hamarosan Kriszti szüléstörténetét is olvashatod a Dúla blogon.

Hamarosan megszületik a kisbabaA negyedik terhességem (így a végén már tényleg az volt…) vége felé jártam. Hatalmas pocak, nagy fordulások, mozgások, türelmetlen várakozás. Mindez úgy, hogy legutóbb szigorú pihenésre intett a szülésznőm, nyíló méhszáj miatt antibiotikumot kaptam a szülészorvosomtól. Vártam a 34. heti vizsgálatát, vajon, hogyan áll most a méhszáj. Nagyon ideges voltam a váróban, mi lesz, ha tovább nyílt, mi lesz, ha ott kell hagynom a családomat és kórházban kell töltenem a következő napokat… heteket??? És mi lett? Semmi, a méhszáj változatlan. Örültem, de mellette bosszankodtam is. Hogy csak rám ijesztettek, teljesen világosan láttam, hogy a méhszáj nem bacik miatt nyílt, hanem egyszerűen csak negyedik baba, teljesen normális állapot, akár 30 hetesen is. Bosszantott, hogy elnyomódott az ösztön bennem, a bizalom a testem felé, a hit Istenben. Ez a felismerés kicsit visszafordított magam felé, hogy higgyek magamban, és újult erővel kezdtem az utolsó heteket. (tovább…)

Kategóriák: Hónapról hónapra, Várandósság|Címkék: , , , , , |

“A lélek éneke” – érzések a várandósság, a szülés és a gyermekágy idején

Talán ismered Jack Kornfield A lélek éneke című gyönyörű írását:

“Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.

Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.

A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.”

Fruzsina, kedves erdélyi dúlatársam ezeket a sorokat olvasva küldte el gondolatait várandósságról, szülésről, születésről:

Már a várandósság 9 hónapja alatt jöttek bennem olyan érzések, amiket nem tudtam hová tenni. A második várandósságom idején jöttem csak rá, hogy saját magzati koromból származnak ezek az érzések. Nem sokat tudok erről az időszakról, és mivel homály fedi anyukám akkori családi állapotát, anyagi helyzetét, vannak sejtéseim… Sajnálattal gondolok az akkori Fruzsinára.

Saját várandósságom idején megtapasztaltam, hogy hormonháztartásom és a környezetem is nagy befolyással bír a kedélyállapotomra. Első magzatomhoz nem tudtam hangosan beszélni, de kommunikáltam vele álmomban, gondolataimban és naplóíráson keresztül. A dal, amit az első várandóságom alatt dúdoltam a “Hey Jude” volt John Lennon-tól illetve a “Hogyha volna kis csizmám…” kezdetű karácsonyi ének. Hát így kezdődött az anyáskodásom… (tovább…)

Kriszti kismamanaplója – 20-24. hét

Kriszti kismamanaplójának 4. része következik. Ha eddig esetleg lemaradtál róla, olvasd el a korábbi részeket is!

A 20. héttel az eddigi leggondtalanabb hónapom kezdődött e pocakosságom során. Persze szépítette az egészet az adventi várakozás is, közeledett karácsony ünnepe. Hangolódtunk, készülődtünk a kis Jézus születésére, és úgy, hogy én is babát várok, valahogy még szebb volt az egész adventi időszak.

Kriszti és babóca 24 hetesenA pocakom ezalatt az idő alatt kezdett valódi kismama-pocak formát ölteni. Ennek nagyon örültem! Ezt a karácsonyra kapott kismama-szabású kardigánom még inkább kiemelte! :-) A 21. héten pedig félig fekvő helyzetben a periférikus látóteremben láttam, hogy megmozdul a hasam – mozdult egy nagyot a baba! Másnap Apácska is el tudott kapni egy babamozgást a kezével! Harmadnap ezen fellelkesedve a gyerekeket is hívtam kistesó-érzőbe. Nagy élmény volt nekik és nekem is. Így, hogy már 7 és fél éves Marci, Julcsi meg 6, teljesen más babát várni, kistestvért szülni nekik. Palkóval meg ugyanazt élem meg, amit a két naggyal anno. Mondom neki, hogy baba van a pocakomban, az ő kistestvére, erre mondja ő is, hogy neki is van, és mosolyog, de arról fogalma sincs, mit is fog az jelenteni, hogy ha majd fizikai valójában itt lesz. Majd ha már ténylegesen készülődünk, babakocsival, babaruhával, pelenkákkal és autósüléssel, no akkor már talán más lesz neki. (tovább…)

Kategóriák: Hónapról hónapra, Várandósság|Címkék: , , , , |

Kriszti kismamanaplója: 12-16. hét

Mostanra biztos és a gyerekekkel is megosztható a nagy hír: új családtag érkezik! Kriszti kismamanaplójában arról is beszámol, hogyan múltak el a várandósság elejét oly nagyon megkeserítő rosszullétek. Tapasztalt édesanyaként ráadásul már a 12. héten érezte a kicsi babája mocorgását! :-)

A három "nagytesó"Elmúlt 11 hetes a pici a pocakban és már úgy vártam, hogy a tüneteken kívül orvos, ultrahang is megerősítse, hogy igen, létezik Ő, él és jól van. El is jött a nap, örültem: valóban férfiökölnyi volt már a méhem. Másnap ultrahangra mentem, sokat kellett várni, nem tudtam semmivel sem lekötni magamat. Nagyon aggódtam, mi van, ha nem dobog a szíve, mi van, ha a tarkóredő vastagsága nem megfelelő. Furcsa, de eddig a három nagytesójánál nem éreztem ekkora aggodalmat. Az elsőnél egyáltalán nem, aztán minél többedik baba, annál több aggodalom. Amúgy is rosszul voltam, ülni is nehezemre esett, egy ágyat kívántam magam alá. Aztán végre az én sorszámomat írták ki a képernyőre. A saját orvosomhoz kerültem szerencsére, ő szervezte így. Nagyon bízom benne és a jelenléte is már megnyugtatott. Hát még az, hogy láttam dobogni a pici szívét, egyáltalán láttam Őt, most negyedszer is elvarázsolt az egész, hogy két pici sejtből pár hét alatt egy kész ember lett minden szervével, épp csak nőnie kell. És ráadásul az egész csodából eddig mást nem éreztem, csak a rosszulléteket, a hányingert, az energia szinte teljes hiányát. (tovább…)

Kategóriák: Hónapról hónapra, Várandósság|Címkék: , , , |

Kriszti kismamanaplója – az első 12 hét

Mostantól új kismamanaplót olvashatsz a Dúla blogon: Kriszti fog beszámolni várandós heteiről-hónapjairól. Érdekes lesz olvasni egy nagycsaládos édesanya írásait: a három gyerkőc mellé hamarosan egy negyedik érkezik. Köszönöm, drága Kriszti, hogy megosztod velünk családod történéseit és a benned zajló testi-lelki változásokat!

A család Julcsi 5. szülinapjánHáromgyermekes család vagyunk. Amikor az első született, persze, akartuk, de még fogalmunk sem volt, pontosan mit is akarunk. A közelünkben nem volt se barátnál, se rokonnál gyermek. Talán mert már „elég régi” volt a kapcsolatunk, össze is házasodtunk, ezért vágytunk gyerekre. Persze hogy nagyon szerettük Őt, az első gyermekünk, család lettünk, az első unoka a családban, nagy figyelmet, szeretetet kapott. Egy év múlva megfogant a Második, mert hát kell egy testvér, kell ez a legnagyobb ajándék az Elsőnek. Furán hangzik, de egyre jobb volt anyának lenni, úgy értem, hogy egyre teljesebbé vált az életem, életünk. Szeretni őket, nevelni, formálni őket, látni felnőni – a világ legszebb dolga. Eddigre már több nagycsalád vett körbe minket, vagy épp olyan családok, akik nem egy vagy két gyermekkel képzelték el a jövőjüket, sokkal inkább 3-4-5-tel. Vágytunk egy harmadikra, terveztük, és teljes egy év telt el, mire kétcsíkos teszt volt a kezemben. Nagy volt az örömünk! (tovább…)

Kategóriák: Hónapról hónapra, Várandósság|Címkék: , , , |

Gabi kismamanaplója – 8. hónap

Gabi kismamaságának 8. hónapjába lépettMegkezdtük közös szimbiózisunk 8. hónapját. Nyögvenyelősen indult, egy rossz mozdulat következtében becsípődött a keresztcsontom, így sem állni, sem lehajolni, de még mozdulni sem bírtam. A problémát szakemberre bízva orvosoltuk, de mivel már eléggé lent van Zsigu feje, a csontjaim meg elkezdtek szétcsúszni, ezzel is készülve a szülésre, ez bármikor újra előfordulhat.

Az utolsó orvos látogatásunkat is megejtettük, még mindig menetirányban van a kicsi, most már remélem, így is marad. Tökéletes méretekkel rendelkezik, súlybecslés alapján, alig lesz nagyobb a születési súlya, mint a testvérei esetében. Nem tudom, hogyan csinálja, de a pocakom alakja és elhelyezkedése szinte naponta változik, ennek megfelelően, hol a gyomorsav emészt, hol azt érzem, ez a gyerek menten kibukkan. Vagy legalábbis kiinteget. (tovább…)

Gabi kismamanaplója – 2. trimeszter

Kismamanapló: Gabi és MinkaAz első trimeszter végét szinte napra pontosan megéreztem: varázsütésre elmúltak a rosszullétek és vele együtt a mindennapjaimra bélyeget nyomó ólmos fáradtság is. Föllélegeztem, kivirultam, testemben-lelkemben egyaránt, most úgy érzem, bármire képes vagyok, nincsenek akadályok előttem. Túlestünk a kötelező AFP- vérvételen, valamint a 20. heti ultrahangon is minden rendben találtatott, kicsikénk szíve erősen zakatolt, és még a neméről is egyértelműen megbizonyosodhattunk. A lelkem mélyén, az összes várandósságom közül most először éreztem biztosan, hogy kisfiam lesz. (tovább…)

Gabi kismamanaplója – 1. trimeszter

Egy kétgyerekes édesanya kismamanaplóját követheted ezentúl a Dúla blogon. A két kicsi mellé most újabb pinduri érkezik, és Gabi az ezzel kapcsolatos élményeit és gondolatait osztja meg velünk. Ha kíváncsi vagy életük további részleteire is, kukkants be hozzájuk: Hunor&Minka&Zsigu.

Gabi Minkával és HunorralKismama vagyok. Újra. Van már egy 3 és fél éves mindenre nyitott nagyfiam és egy másfél éves Pöttöm Pannám. Annyira flottul működtünk így négy keréken, hogy viszonylag hamar eldöntöttük, nem számolgatunk, nem tervezünk-rásegítünk, mint az előző kettőnknél, hanem lazán hátradőlünk és érkezhet is a Harmadik gyöngyszemünk, amikor ő csak szeretne. A ciklusom rendszertelen volt, hiszen még mindig szoptattam a kislányomat, így újraélve mézesheteinket, minden lehetőséget kihasználtunk. A döntést követő első hónapban megfogantam, és azonnal érkeztek a tünetek is, az étvágytalanság, az ólmos fáradtság. A tesztelés okozta halovány kétcsíkos örömét nem sokáig élvezhettem, elveszítettük a picit még mielőtt igazán fölfoghattuk volna, hogy érkezik hozzánk egy igazi forró nyári-baba. (tovább…)

Kategóriák: Hónapról hónapra, Várandósság|Címkék: , , , |

Csodaszép szülések: Sebestyén, aki a második kincsünk

A húsvéti készülődés miatt egy pár napot késett a legújabb csodaszép szüléstörténet a Dúla blogon, de azt hiszem, hogy megérte várni. :-)

Veronika szülése ez alkalommal is gyönyörű szép történet: a kicsi Sebestyén gyorsan és minden gond nélkül született. (Kincső lánya születését pedig itt olvashatod).

A második várandósság villámként csapódott ránk. :-) A lányunk nagy örömmel fogadta a hírt, hogy kistestvére érkezik, mi azonban kissé megijedtünk. Pár nap után felváltotta ezt az érzést az öröm és a várakozás. :-) Minden nap beszélgettünk Róla, a babáról, mert Kincső nagyon sokat kérdezgetett. Plusz 17 kg-nál jártam, és hetekkel a kiírt időpont előtt olyan jósló fájásaim voltak, mint első szülésemnél, csak nem voltak rendszeresek. Emiatt próbáltam többször befelé fordulni, hátha amiatt nem indul, mert szinte sose voltunk kettesben. (tovább…)