Az “aranyóra”

2010. május 30.

Május elején a Születés Hete  szervezésében a Kheiron Központban jártam.  Az előadások a születésünk életünkre gyakorolt hatásairól, és a baba megszületése utáni első időszak fontosságáról szóltak. Az “aranyóra” a szülést követő első pár óra, amikor a születés nehéz és fárasztó útját végigjáró kisbaba végre megpihenhet, ellazulhat édesanyja ölelő karjaiban. A szülés közben mind az anya, mind a baba szervezetében olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek különösen éberré és figyelmessé teszik őket, és nagyban segítik a kapcsolatfelvételt, az egymásra hangolódást és a kötődést.

Az újszülött baba éberen nézelődik

Tovább olvasom: Az “aranyóra”

Kisfiú született!

2010. május 11.

Bence baba

Tegnap este megszületett Bence. Édesanyjával már nagyon készültünk az érkezésére – jó egy héttel megvárakoztatott bennünket.

Tovább olvasom: Kisfiú született!

Dúlás szülés: Nóri baba születése

2010. február 26.

Esküvő után két évvel a férjemmel már nagyon úgy éreztük itt az ideje családot alapítani. Hamarosan, pár hónap próbálkozás után gazdagabbak is lettünk egy kétcsíkos teszttel. Hittük is, és nem is, sokszor nevettünk örömünkben és volt, hogy kétségbeestünk. Nagyon szép, problémamentes 9 hónap volt. A baba nőtt, és én jól éreztem magam. Nem is igazán akartam elengedni manónkat, szívem szerint életem végéig is képes lettem volna a pocakomban hordani. De tudtam, fel kell készülni a szülésre. Már korábban is felmerült bennem, hogy a férjem mellé a szülőszobán jól jönne egy másik segítség is. Egy asszonyé, aki már szült, akinek van tapasztalata, aki lelki támogatást tud nyújtani számomra és férjem számára is. Így találtam rá a neten egy dúlára, Orsira. E-mailen kerestem meg, hogy szeretném, ha kislányom születését ő is segítené. Személyes találkozás után, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot e-mailen.

Tovább olvasom: Dúlás szülés: Nóri baba születése

Az élet apró pillanatai

2010. február 21.

Hogy jól kezdődjön a hétfő reggel és az egész hét…  Nekem nagyon tetszettek ezek az életből ellesett apró mozzanatok. :-)

Tovább olvasom: Az élet apró pillanatai

Nórika megszületett

2010. február 08.

Egy aranyos-drága, picike leány született ma, nem sokkal éjfél után. Kicsi Nóri, Isten hozott!

Nóri baba

Tovább olvasom: Nórika megszületett

Apaszemmel: Fiaim születése

2009. december 28.

Az első fiunk tizenegy évvel ezelőtti születésére kevéssé emlékszem. Arra azért igen, hogy Peti az első perctől nagyon szép gyerek volt, és én nem erre számítottam. Amíg Orsit ellátta az orvos a szülés után, addig mi kettesben voltunk egy másik helyiségben. Ő csak hunyorgott, én meg csendesen beszéltem hozzá, hogy örülök az érkezésének, meg nagyon fogom szeretni, ilyenek. Mikor kijöttem a szülőszobából, Orsi mamája várt a folyosón, és nagyon meg volt hatva. A szülést követő napokban nagyon zavarodott voltam, és bizonytalan, hogy mit is jelent majd ez a változás az életemben. Gőzöm nem volt arról, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.

Tovább olvasom: Apaszemmel: Fiaim születése

A kötődésről

2009. november 16.

A neten barangolva újabb nagyon érdekes és tartalmas honlapra akadtam. Csóka Szilvia oldala teljes egészében a kötődésről, a kötődő nevelésről szól, és biztos iránytűként szolgál a gyereknevelés “információ-tengerén”. Hiszen annyi könyv, internetes olvasnivaló, újságcikk és elmélet szól arról, hogy hagyjuk-e az éjjel felébredő babánkat sírni, vagy inkább vegyük magunk mellé az ágyba és szoptassuk meg. Egy másik, gyakran felmerülő kérdés,  hogy hány hónapos  korától bízhatjuk a kisbabát más felügyeletére. Az ilyen kérdések átgondolásához és eldöntéséhez ad támpontokat ez az oldal, mert ha tisztában vagyunk kisbabánk természetével és kötődésre való igényével, akkor sokkal jobban megértjük őt.

Tovább olvasom: A kötődésről

Julcsi születése

2009. november 09.

Marci első születésnapjára készülődtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy akár születhetne kistestvére. Mivel bátyjára, Marcira fél évet kellett várni, hatalmas meglepetés volt, hogy második babánk már az első próbálkozásra megfogant!

Kriszti Julcsival a pocakbanA terhesség elején rettentő fáradtság gyötört. Ahogy ez elmúlt, jött a boldog, gondtalan második trimeszter. Csak attól féltem kissé, hogy vajon mikor kezdődnek el a Marci-terhesség során tapasztalt epegörcseim. De mivel minden terhesség más, akkor hiába „vártam” azokat. Helyette az addig nem ismert csípőfájdalmak voltak nagyon erősek, alig vártam, hogy idekint legyen a babánk. Az első várandósságomhoz hasonlóan is magas lett kissé a cukorszintem, viszont most nem bírtam ellenállni az édességnek, fehér kenyérnek, így a fogyás immár elmaradt. Szerencsére baj nem származott a rosszalkodásomból, az önfegyelem hiányából.

Tovább olvasom: Julcsi születése

Marci érkezése

2009. október 28.

Házasságunk első évfordulója felé közeledtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy beköltözhetne közénk egy újabb családtag egy baba formájában. Fél év telt el türelmetlen várakozásban, mire megjelent az a bizonyos két csík a terhességi teszten. Az egész család nagyon örült, mindkét részről az első unoka hírét kapták. A várandósságom problémamentes volt – az enyhe terhességi diabéteszt leszámítva. A diétát nagyon komolyan vettem, ennek tudható be, hogy megkezdése után csakis fogytam, de a babánkkal minden rendben volt, így ez senkit nem aggasztott.

Tovább olvasom: Marci érkezése

Sára lányom születése

2009. október 10.

Sára 2006. július 20-án reggel született 3350 grammal és 52 cm hosszúsággal. A várandósság alatt gyakran mondogattam neki a pocin keresztül, hogy korán reggel kellene, hogy szülessen, mert a nővérét nem akarom sokáig magára hagyni. Július 19-én esete a nyákdugó megadta magát. Hívtam a szülésznőmet, aki csak annyit mondott, hogy figyeljem a jeleket. Ezúttal már tudtam, hogy mire kell figyeljek.

Tovább olvasom: Sára lányom születése