Tegnap éjjel megszületett Zsuzsi baba. Születését hosszú vajúdás előzte meg: már pénteken küldte jelzéseit, hogy eljött az ő ideje. A vajúdás során a szülőszobán töltött órák újra megerősítettek a nőiség és szülés elsöprő, mindent legyőző erejébe vetett hitemben: csodálattal néztem a bátor és kitartó édesanyát, ahogy fáradhatatlanul, újra és újra erőt gyűjtve világra hozta kisbabáját.
Szakál Szilvi képeit már megcsodálhattátok itt a Dúla blogon. Most újra nagyszerű dologra akadtam az oldalán. Fényképezőgéppel kísérte Tina vajúdását, majd a kicsi Lizi baba megszületését. Azt hiszem, nincs szükség túl sok szóra…
Ha Te is szeretnél hasonló képsorozatot, keresd Szilvit az oldalán található elérhetőségeken.
Május elején a Születés Hete szervezésében a Kheiron Központban jártam. Az előadások a születésünk életünkre gyakorolt hatásairól, és a baba megszületése utáni első időszak fontosságáról szóltak. Az “aranyóra” a szülést követő első pár óra, amikor a születés nehéz és fárasztó útját végigjáró kisbaba végre megpihenhet, ellazulhat édesanyja ölelő karjaiban. A szülés közben mind az anya, mind a baba szervezetében olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek különösen éberré és figyelmessé teszik őket, és nagyban segítik a kapcsolatfelvételt, az egymásra hangolódást és a kötődést.
Esküvő után két évvel a férjemmel már nagyon úgy éreztük itt az ideje családot alapítani. Hamarosan, pár hónap próbálkozás után gazdagabbak is lettünk egy kétcsíkos teszttel. Hittük is, és nem is, sokszor nevettünk örömünkben és volt, hogy kétségbeestünk. Nagyon szép, problémamentes 9 hónap volt. A baba nőtt, és én jól éreztem magam. Nem is igazán akartam elengedni manónkat, szívem szerint életem végéig is képes lettem volna a pocakomban hordani. De tudtam, fel kell készülni a szülésre. Már korábban is felmerült bennem, hogy a férjem mellé a szülőszobán jól jönne egy másik segítség is. Egy asszonyé, aki már szült, akinek van tapasztalata, aki lelki támogatást tud nyújtani számomra és férjem számára is. Így találtam rá a neten egy dúlára, Orsira. E-mailen kerestem meg, hogy szeretném, ha kislányom születését ő is segítené. Személyes találkozás után, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot e-mailen.
Az első fiunk tizenegy évvel ezelőtti születésére kevéssé emlékszem. Arra azért igen, hogy Peti az első perctől nagyon szép gyerek volt, és én nem erre számítottam. Amíg Orsit ellátta az orvos a szülés után, addig mi kettesben voltunk egy másik helyiségben. Ő csak hunyorgott, én meg csendesen beszéltem hozzá, hogy örülök az érkezésének, meg nagyon fogom szeretni, ilyenek. Mikor kijöttem a szülőszobából, Orsi mamája várt a folyosón, és nagyon meg volt hatva. A szülést követő napokban nagyon zavarodott voltam, és bizonytalan, hogy mit is jelent majd ez a változás az életemben. Gőzöm nem volt arról, hogy mit is kell ilyenkor csinálni.
A neten barangolva újabb nagyon érdekes és tartalmas honlapra akadtam. Csóka Szilvia oldala teljes egészében a kötődésről, a kötődő nevelésről szól, és biztos iránytűként szolgál a gyereknevelés “információ-tengerén”. Hiszen annyi könyv, internetes olvasnivaló, újságcikk és elmélet szól arról, hogy hagyjuk-e az éjjel felébredő babánkat sírni, vagy inkább vegyük magunk mellé az ágyba és szoptassuk meg. Egy másik, gyakran felmerülő kérdés, hogy hány hónapos korától bízhatjuk a kisbabát más felügyeletére. Az ilyen kérdések átgondolásához és eldöntéséhez ad támpontokat ez az oldal, mert ha tisztában vagyunk kisbabánk természetével és kötődésre való igényével, akkor sokkal jobban megértjük őt.
Marci első születésnapjára készülődtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy akár születhetne kistestvére. Mivel bátyjára, Marcira fél évet kellett várni, hatalmas meglepetés volt, hogy második babánk már az első próbálkozásra megfogant!
A terhesség elején rettentő fáradtság gyötört. Ahogy ez elmúlt, jött a boldog, gondtalan második trimeszter. Csak attól féltem kissé, hogy vajon mikor kezdődnek el a Marci-terhesség során tapasztalt epegörcseim. De mivel minden terhesség más, akkor hiába „vártam” azokat. Helyette az addig nem ismert csípőfájdalmak voltak nagyon erősek, alig vártam, hogy idekint legyen a babánk. Az első várandósságomhoz hasonlóan is magas lett kissé a cukorszintem, viszont most nem bírtam ellenállni az édességnek, fehér kenyérnek, így a fogyás immár elmaradt. Szerencsére baj nem származott a rosszalkodásomból, az önfegyelem hiányából.
A terhesség elején rettentő fáradtság gyötört. Ahogy ez elmúlt, jött a boldog, gondtalan második trimeszter. Csak attól féltem kissé, hogy vajon mikor kezdődnek el a Marci-terhesség során tapasztalt epegörcseim. De mivel minden terhesség más, akkor hiába „vártam” azokat. Helyette az addig nem ismert csípőfájdalmak voltak nagyon erősek, alig vártam, hogy idekint legyen a babánk. Az első várandósságomhoz hasonlóan is magas lett kissé a cukorszintem, viszont most nem bírtam ellenállni az édességnek, fehér kenyérnek, így a fogyás immár elmaradt. Szerencsére baj nem származott a rosszalkodásomból, az önfegyelem hiányából.