A madárfióka
Ez a bejegyzés úgy tűnhet, nem kapcsolódik szorosan a dúlai munkámhoz – de azt hiszem, mégis…
Pár nappal ezelőtt a tetőnkbe szorulva kicsi, magatehetetlen fiókát találtunk. A férjem gyorsan létrát kerített, és kiszabadította szegénykét. Egy pár napja bújhatott ki a tojásból, mert nyitva volt a szeme, és vézna kis testét már tollpihe fedte. Olyan védtelen és pihe-puha volt, hangosan csipogva kereste a mamáját, és tátogatta apró csőrét – az eleséget várva.
Újévi gondolatok
A hétvégét elvonulva a Pilisben, Pilisszentlászlón töltöttem. Egyfajta belső utazáson vettem részt, és feltöltődve, új feladatokkal és tervekkel jöttem haza. Végiggondoltam az elmúlt évemet, hogy milyen fontos és maradandó emlékeket, érzéseket és gondolatokat hozott, és milyen ajándékokat és megoldandó feladatokat adott. Sorra vettem a családom tagjait, és hálás voltam értük, hogy ők vannak nekem: a férjem, a gyerekeim, a szüleim és testvéreim, és a többiek is. Mögöttem állnak, támogatnak és szeretnek.
Tovább olvasom: Újévi gondolatok
Hogyan lettem tulipános dúla?
Az oldalam készítésekor, a grafikai tervezés fázisában eszembe jutottak a dúla képzés idején az Élet-körben látott képek, amelyeket Lehoczky Krisztina festett. Krisztinát személyesen ismerem, hiszen szüleink jó barátok. Amikor felkerestem, és a képeket nézegettük, rögtön tudtam és éreztem, hogy a tulipánosakat szeretném! A kedvenc színeim, a kedvenc virágom – ami ráadásul a születésnapom idején nyílik. (Mindig ebből kérek egy nagy csokorral az ünnepre.) Így hát nem volt bennem egy csöppnyi kétség sem a választást illetően.

Lehoczky Krisztina: Tulp
Tovább olvasom: Hogyan lettem tulipános dúla?
Gyerekszáj
Istvánnal autózom hazafelé. Beszélgetünk mindenféléről: autókról, markolókról, kutyákról. Szentendrén egy piros lámpa miatt megállunk, és mutatom neki az út melletti ágyás szebbnél szebb virágait.
-Nézd, István, milyen gyönyörű sárga virágok!
-Neked adnám a születésnapodra! – válaszol.
(És láss csodát, mikor hazaérünk, a mellettünk lévő üres telken barna közepű sárga virágok nyílnak. Gyorsan le is szedi őket, nekem adja, majd elénekeli az “Amennyi fűszál van…”-t, amit minden születésnapi köszöntéskor szoktunk.)

A gavallérom
Szülés-dal
A Szentendrei Tavaszi Fesztiválon Palya Bea koncerten voltam. Előadott egy “dal-kezdeményt”, a dallamát szinte mindenki vele dúdolta, de a szövege nem volt teljesen kész. Nekem rögtön a szívembe lopta magát – a dal, és Palya Bea is.
Mostanra elkészült, és mindig nagy-nagy örömmel hallgatom! Remélem, Nektek is tetszik!
Iratkozz fel a hírlevélre!


