A madárfióka

2010. június 30.

A madárfiókánkEz a bejegyzés úgy tűnhet, nem kapcsolódik szorosan a dúlai munkámhoz – de azt hiszem, mégis…

Pár nappal ezelőtt a tetőnkbe szorulva kicsi, magatehetetlen fiókát találtunk. A férjem gyorsan létrát kerített, és kiszabadította szegénykét. Egy pár napja bújhatott ki a tojásból, mert nyitva volt a szeme, és vézna kis testét már tollpihe  fedte.  Olyan védtelen és pihe-puha volt, hangosan csipogva kereste a mamáját, és tátogatta apró csőrét – az eleséget várva.

Tovább olvasom: A madárfióka

Újévi gondolatok

2010. január 05.

A hétvégét elvonulva a Pilisben, Pilisszentlászlón töltöttem. Egyfajta belső utazáson vettem részt, és feltöltődve, új feladatokkal és tervekkel jöttem haza. Végiggondoltam az elmúlt évemet, hogy milyen fontos és maradandó emlékeket, érzéseket és gondolatokat hozott, és milyen ajándékokat és megoldandó feladatokat adott. Sorra vettem a családom tagjait, és hálás voltam értük, hogy ők vannak nekem: a férjem, a gyerekeim, a szüleim és  testvéreim, és a többiek is. Mögöttem állnak, támogatnak és szeretnek.

Tovább olvasom: Újévi gondolatok

Hogyan lettem tulipános dúla?

2009. augusztus 20.

Az oldalam készítésekor, a grafikai tervezés fázisában eszembe jutottak a dúla képzés idején az Élet-körben látott képek, amelyeket Lehoczky Krisztina festett. Krisztinát személyesen ismerem, hiszen szüleink jó barátok. Amikor felkerestem, és a képeket nézegettük, rögtön tudtam és éreztem, hogy a tulipánosakat szeretném! A kedvenc színeim, a kedvenc virágom – ami ráadásul a születésnapom idején nyílik. (Mindig ebből kérek egy nagy csokorral az ünnepre.) Így hát nem volt bennem egy csöppnyi kétség sem a választást illetően.

Lehoczky Krisztina: Tulp

Lehoczky Krisztina: Tulp

Tovább olvasom: Hogyan lettem tulipános dúla?

Gyerekszáj

2009. július 13.

Istvánnal autózom hazafelé. Beszélgetünk mindenféléről: autókról, markolókról, kutyákról. Szentendrén egy piros lámpa miatt megállunk, és mutatom neki az út melletti ágyás szebbnél szebb virágait.

-Nézd, István, milyen gyönyörű sárga virágok!

-Neked adnám a születésnapodra! – válaszol.

(És láss csodát, mikor hazaérünk, a mellettünk lévő üres telken barna közepű sárga virágok nyílnak. Gyorsan le is szedi őket, nekem adja, majd elénekeli az “Amennyi fűszál van…”-t, amit minden születésnapi köszöntéskor szoktunk.)

A gavallérom

A gavallérom

Tovább olvasom: Gyerekszáj

Szülés-dal

2009. július 06.

A Szentendrei Tavaszi Fesztiválon Palya Bea koncerten voltam. Előadott egy “dal-kezdeményt”, a dallamát szinte mindenki vele dúdolta, de a szövege nem volt teljesen kész.  Nekem rögtön a szívembe lopta magát – a dal, és Palya Bea is.

Mostanra elkészült, és mindig nagy-nagy örömmel hallgatom! Remélem, Nektek is tetszik!

Iratkozz fel a hírlevélre!

Tovább olvasom: Szülés-dal