Régóta tartozom ezzel a beszámolóval és a fényképekkel. Lassan három hónapja, hogy hazatértem Sanghajból, és most végre hozzájutottam, hogy megírjam, hogyan is láttam magyar anya-szemmel a kínai gyerekeket. :-)
Tovább olvasom: Kínában a gyerekek…
A légtérzár miatt egy hetes késéssel érkeztem haza Kínából. Szép volt, és jól éreztem magam, sokat láttam és fényképeztem, de a végén már nagyon hiányoztak a kisfiaim! Hamarosan tervezek egy kínai nőkről és gyerekekről szóló bejegyzést - ahogy én láttam őket.
A bejegyzések most két hétig szünetelnek, mert nagy utazás előtt állok: Kínába megyek! Igyekszem női és dúla-szemmel is szétnézni és fényképezni. A pekingi és sanghaji élményeimet szeretném majd Veletek itt, az oldalon megosztani. Olyan érdekes, hogy tőlünk távoli kultúrákban mennyire más, és mégis mennyire hasonló nőnek és anyának lenni…
Tovább olvasom: Húsvét és utazás!
Egy édesanyával levelezem, aki férjével a szigetországban él. Ott várják első kisbabájuk érkezését, így módja van az ír egészségügyet, azon belül is a várandós-gondozást rendszerét kiismerni. Leírása alapján nekem nagyon szimpatikus az ottani hozzáállás, és kíváncsian várom a szülésről szóló beszámolót. :-)
Írországban is lehet szépen, nyugodt körülmények között szülni, sőt. Bár abban különbözik a rendszer, hogy a 12. hétig rám sem néztek. Semmiféle vizsgálat nincs, se ultrahang, sem egyéb. Legfeljebb a háziorvost látogatja meg az ember, aki vért illetve vizeletmintát vesz, majd felveszi a kapcsolatot a kórházzal. Ezután az ember lánya megkapja levélben a kórházi értesítőt az első időpontról, amikor is meg kell jelenni a terhes-gondozáson. Igazából a 20. hétig csupán szülésznőkkel találkoztam, akik szinten vért, vizeletmintát vesznek minden alkalommal, és megmérik az ember súlyát és vérnyomását, illetve meggyőződnek róla, hogy rendben van-e a vércukor - és vasszint.
Tovább olvasom: Várandósan - Írországban
