Így lettünk egyik pillanatról a másikra trikres nagycsalád

Heni története nem mindennapi… Ő is, a párja is nagyon vágyott már kisbabára, de a fogantatás váratott magára. Azután kiderült, hogy inzulinrezisztencia (IR) terén érintett, talán emiatt késik a baba. Sok orvost megjárt, míg talált egy olyan szakembert, aki biztatta, és a gyógyszeres kezelést nem hormonkészítménnyel kezdte. A siker hamar meg is érkezett: Heni másfél hónap után várandós lett … rögtön három babával!

Hármas ikrek születése

Csodaszép szülések: Kislányaim születése

Anita ikerbabáinak sikeres szoptatásáról már olvashattál a Dúla blogon. Az édesanyát  előzőleg császárral is riogatták, de időközben megérkezett tengerentúli útjáról saját választott orvosa, és a kislányok a 40. héten természetes úton és problémamentesen megszülettek.

Emese és Réka baba természetes úton születettA 11. héten tudtam meg, hogy két kisbabám lesz. A vizsgálat közben az orvosom nagyokat hallgatott, pedig beszédes, jó kedélyű ember. Elkezdtem aggódni, hogy miért nem mond semmit. Kérdeztem tőle: – “Doktor úr, a baba jól van?” Erre ő: – “Persze. A babák jól vannak.” Így tudtam meg, hogy ikreket várok. Nagy öröm volt ez számunkra, mindig is sok gyermekre vágytam. Ekkor a kisfiam 1 éves volt. Még szoptattam. Szerencsére az orvosom nem beszélt le róla, később magától hagyta el. Egyedül a sportot tiltotta meg, pedig az első állapotosságom alatt majdnem szülésig jártam úszni és tornáztam is. Azt mondta, hogy most nem lehet, mert ikreket várok. (tovább…)

2017-03-08T20:34:04+00:00 Kategóriák: Szüléstörténetek|Cimkék: , , , , |

Csodaszép szülések: Egyből ketten

Olyan sok érzés van Adrienn történetében. Feszült várakozás, aztán az akarás elengedése és a megfoganás öröme. A zavartalan várandósság könnyedsége után a szülés felfoghatatlansága, majd a gyermekágy nehéz érzései. Végül a beteljesült kétszeres anyaság mindent elsöprő ereje. Kedves Adri, köszönöm az őszinteségedet.

Ikerlányaim története ott kezdődik, hogy 6 éve vagyunk házasok a 19 éves ismeretségből, de tavaly márciusig nem sikerült bővítenünk a családunkat. Igaz, soha nem is szántuk el rá magunkat igazán, mindig volt kifogás: most karrier, most nincs elég pénz, most lakást veszünk, most autót… Majd rájöttünk, hogy kifutunk az időből, és elindítottunk egy örökbefogadást. 2010. április 27-én meg is született a határozat, hogy alkalmasak vagyunk, és elindulhat a folyamat. Elmentem a legjobb barátnőmmel, aki egyben a sógornőm, megünnepelni a nagy eseményt, és az ünneplés kellős közepén rosszul lettem. Ágó jelezte, hogy vegyünk egy tesztet, mert ő már egy ideje érzékel rajtam határozott jeleket: ájulás, fáradtság, ingerlékenység. Így megvettük életem első terhességi tesztjét, amely halvány második csíkkal kecsegtetett arról a lehetőségről, hogy talán új családtag várható. (tovább…)

Biztatás leendő kismamáknak…

Lehet-e iker babákat a természetes úton szülni, miközben manapság a legtöbb ikres várandósság császármetszéssel végződik? Sikerülhet-e a kizárólagos szoptatás, amikor két kisbabát egyidejűleg kell ellátni – ráadásul a másfél éves bátyus is igényli az anyai figyelmet? Anita megírta a történetét, ami igazán sikertörténet. Gratulálok neki! :-)

Két dolgot akartam nagyon: természetesen szülni úgy, hogy a férjem is jelen van, és a kisbabáimat szoptatni. Másra nem is tudtam gondolni, nehezen fogadtam volna el, ha nem így alakul. 2007 novemberében megszületett a kisfiam Dunaújvárosban, 4100 grammos súllyal. Öt napot túlhordtam. Burokrepesztés, 10 óra vajúdás, erős fájdalmak, de mégis gyönyörű volt. Szép nagy baba volt, de nem akart szopni. Nagyon nehéz dolgom volt vele, pláne, hogy első baba, ilyenkor az embernek amúgy sincsen könnyű dolga. Aztán be is sárgult, ami nehezítette a dolgomat, mert állandóan elaludt. A csecsemős nővérekről csak jót tudok írni, mert mindenki segített. Mutatták hogyan csináljam, noszogatták a babát, de hiába. Két hétig fejtem szinte egész nap és itattam cumis üvegből a kisfiamat. Tudtam ez nem megoldás, mert ez így nem mehet sokáig. A legkényelmesebb, de hangsúlyozom a legrosszabb megoldás az lett volna, ha elkezdem tápszerrel etetni. Végül a védőnőm ajánlotta, hogy vásároljak bimbóvédőt és próbáljam meg azzal. A szoptatás így megoldódott, mert a kisfiam elfogadta a mellem. Később többen biztattak, hogy próbáljam elhagyni a bimbóvédőt, de sajnos nem sikerült. Szerencsére így is elég volt a tejem, mert 6 hónapig kizárólag anyatejjel tápláltam, és a kicsi nagyon szépen fejlődött. A hozzátáplálással sem siettem, sokáig csak ismerkedett az ízekkel és az anyatej maradt az első számú táplálék. Végül 12 és fél hónapig szopott, majd magától szokott le, mert már a pocakomban növekedtek az ikerlányaim.

(tovább…)

2017-03-08T20:34:14+00:00 Kategóriák: Szoptatás, Szülés, Szülés után, Szüléstörténetek|Cimkék: , , |
ÍRJ NEKEM!