Gyerekszáj
Istvánnal autózom hazafelé. Beszélgetünk mindenféléről: autókról, markolókról, kutyákról. Szentendrén egy piros lámpa miatt megállunk, és mutatom neki az út melletti ágyás szebbnél szebb virágait.
-Nézd, István, milyen gyönyörű sárga virágok!
-Neked adnám a születésnapodra! - válaszol.
(És láss csodát, mikor hazaérünk, a mellettünk lévő üres telken barna közepű sárga virágok nyílnak. Gyorsan le is szedi őket, nekem adja, majd elénekeli az “Amennyi fűszál van…”-t, amit minden születésnapi köszöntéskor szoktunk.)

A gavallérom
Még nincs hozzászólás
Témák: Gondolatok


