A szülés közeledtére utaló jelek
Szeretünk előre tervezni. Bár tisztában vagyunk vele, hogy a jövő nagyrészt kiszámíthatatlan, a határidőnaplónk mégis némi biztonságérzetet ad, és azt az illúziót, hogy magunk irányíthatjuk az életünk eseményeit. Hiszen megterveztem, hogy ekkor és ekkor, ez és ez fog történni. Ezt a napot ezzel fogom tölteni, azt a napot pedig amarra szánom rá. Ez kis dolgokban működik, de persze az igazán nagy dolgokat nem lehet előre megtervezni. Ilyen a gyermek születése is. Hogy melyik lesz a nagy nap, azt nem lehet előre megmondani – de bizonyos jelek utalhatnak a szülés közeledtére.
Mennyire bízhatunk a szülés kiírt időpontjában? Egyáltalán hogyan számolják ezt ki?
A kiírt terminus csak hozzávetőlegesen tájékoztat arról, hogy mikor várható a szülés megindulása. A kisbabák nagy része ugyanis nem azon a napon születik meg, ami a várandós kiskönyvben áll. Alapvetően az utolsó menstruáció első napjához képest határozzák meg a szülés várható időpontját (utolsó menstruáció első napja +7 nap, -3 hónap), majd a korai ultrahangfelvételek ismeretében ezt módosítják is.
Mikor beszélünk koraszülésről? Milyen jelei lehetnek a koraszülésnek, mire kell odafigyelniük a kismamáknak és mi a teendő, ha ilyen jeleket észlelnek?
A betöltött 37. hét előtt született babák esetében beszélünk koraszülésről. Ilyenkor a vajúdás hasonlóan indul, mint más szüléseknél: burokrepedéssel vagy fájásokkal, esetleg vérzéssel. Ha a kismama ezeket a tüneteket idő előtt (betöltött 37. hét előtt) tapasztalja, sürgősen vegye fel a kapcsolatot a várandósgondozást végző orvosával, választott szülésznőjével vagy a kórházzal.
Tovább olvasom: A szülés közeledtére utaló jelek
Még nincs hozzászólás
Témák: Szülés
Gabi kismamanaplója – 8. hónap
Megkezdtük közös szimbiózisunk 8. hónapját. Nyögvenyelősen indult, egy rossz mozdulat következtében becsípődött a keresztcsontom, így sem állni, sem lehajolni, de még mozdulni sem bírtam. A problémát szakemberre bízva orvosoltuk, de mivel már eléggé lent van Zsigu feje, a csontjaim meg elkezdtek szétcsúszni, ezzel is készülve a szülésre, ez bármikor újra előfordulhat.
Az utolsó orvos látogatásunkat is megejtettük, még mindig menetirányban van a kicsi, most már remélem, így is marad. Tökéletes méretekkel rendelkezik, súlybecslés alapján, alig lesz nagyobb a születési súlya, mint a testvérei esetében. Nem tudom, hogyan csinálja, de a pocakom alakja és elhelyezkedése szinte naponta változik, ennek megfelelően, hol a gyomorsav emészt, hol azt érzem, ez a gyerek menten kibukkan. Vagy legalábbis kiinteget.
Tovább olvasom: Gabi kismamanaplója – 8. hónap
Hallgass a belső hangra! – 2. rész
Az Andrek Andrea pszichológussal készült interjú második részéből megtudhatod, milyen is az “elég jó szülő”, és azt is, hogy kihez fordulj lelki támogatásért és jó tanácsért, ha elbizonytalanodsz a várandósság, a szülés és a gyermekágy körüli időszakban.
Mi van az “ellentáborral”, amelynek hangadói ellentétes érveket zúdítanak ránk?
Nem egyetlen út van, és nem egyetlen megoldás! Létezik egy kifejezés: “elég jó szülő”. Nem kell tökéletesnek lenni, csak elég jónak. Nem minősíti senki anyaságát, hogy például hüvelyi úton szült-e, vagy császárral, hogy szoptat-e, és ha igen, mennyi ideig. Számos oka lehet annak, hogy egy nő miért nem tud szoptatni, de ettől még lehet jó anya, ugyanis sok egyéb módon lehet szeretet adni!
Tovább olvasom: Hallgass a belső hangra! – 2. rész
Hallgass a belső hangra! – 1. rész
Nem könnyű ma kismamának lenni. Kínzó kérdéseinkre, félelmeinkre sokszor a külvilágtól várjuk a választ, a sokszor ellentétes tanácsok pedig vég nélkül zúdulnak ránk. Elbizonytalanodunk. Pedig ha a kérdés bennünk van, a választ is ott kell keresni.
A szülők, pláne a kismamák ma már főképp könyvekből és az internetről informálódnak a terhességről, szülésről, a nevelés kérdéseiről – mindent tudni szeretnének. De vajon hogyan jutottunk el idáig, amikor korábban (és az egyes tradicionális társadalmakban még ma is) minden valahogy magától értetődőbb, természetesebb volt? Andrek Andrea pszichológus szerint ennek több oka van.
Egyrészt tapasztaljuk, hogy a mai nőknek általában kevés tudásuk és tapasztalatuk van az anyává válás folyamatáról, míg például egyes kultúrákban a kislányok aktívan részt vesznek kisebb testvéreik nevelésében, akár még a születésüknél is jelen vannak. Másrészt egész életünkben azt tanuljuk, hogy hogy nem értünk a testünkhöz, vagyis általában egy hozzáértő – ám kívülálló – embertől várjuk, hogy megmondja: hogy vagyunk, mit tegyünk. Harmadrészt: míg korábban a nő feleség és anya volt, most – akár még a terhessége alatt is – több fronton kell helytállnia. És itt van még egy dolog: éveket töltünk azzal, hogy ne legyen gyerekünk, majd ha eljött az idő, gombnyomásra “rendeljük” a tökéletes babát. Görcsösen törekszünk a tökéletességre, igyekszünk “képben lenni”, mindent elolvasni, sok helyről tájékozódni – aztán elbizonytalanodva állunk az információk sűrűjében.
Tovább olvasom: Hallgass a belső hangra! – 1. rész
A várandósság körüli gondolataink
Anyává válni az egyik legfelkavaróbb és legmeghatározóbb tapasztalat egy nő életében. A legtöbben tiszta szívből vágyunk rá, és szinte mindent megadnánk érte, hogy kisbabánk legyen. Amikor aztán a gyermek utáni vágy teljesül, és a két kék színű csík megjelenik a teszten, mégis olyan furcsán érezzük magunkat. “Hogyan is lesz ezután?” – merül fel a legfontosabb kérdés. A várandósság tényének bizonyossága átalakít: testileg, lelkileg. Szembesít önmagunkkal, jelenünkkel és múltunkkal, de családunk és felmenőink élettörténetével is.
Tovább olvasom: A várandósság körüli gondolataink
Témák: Várandósság
Vali kismamanaplója: 8. hónap
Megkezdtük a 36. hetet. Míg múltkor még azt mondtam, hogy egyszer fent, egyszer lent, hogy van, mikor teljesen fittnek érzem, máskor megmozdulni is alig tudok, mostanra leginkább az utóbbi állapot uralkodott el rajtam. A fittség érzése pedig már teljesen a múlté. Sokszor nyavalygok, hogy itt is fáj, ott is fáj, alig tudok aludni, a derekam is sokat fájdogál, nehézkes vagyok. Pedig nem akarok ennyire negatív lenni, de már képtelen vagyok felülkerekedni ezeken az érzéseken. Várom már a pillanatot, amikor kibújik a pici babám. Ahogy megfigyelem magam, sok változás zajlik bennem. Tényleg várom már a szülés pillanatát, amikor megismerhetem a pocaklakót, és persze azt a pillanatot, amikor könnyebb lesz… Továbbra is érdekelnek az egyéb teendőim – a lakberendezés, a tanulás, a homeopátia – de észrevettem, hogy mindez mégis valahogy szép fokozatosan, észrevétlenül háttérbe kezd szorulni. És kezdek azzá válni, amivé általában nem akarok: “teljes munkaidős” Anyává.
Tovább olvasom: Vali kismamanaplója: 8. hónap
Miért félnél a szüléstől?
Talán nincs is olyan nő, aki ne tartana legalább egy picit a szüléstől. Ki az ismeretlentől szorong, más a fájdalom, a kiszolgáltatottság, esetleg egy korábbi rossz élmény miatt nem képes felhőtlen boldogsággal várni élete nagy napját.
Csigó Kata pszichológussal a szülés előtti félelmekről beszélgettünk.
Tovább olvasom: Miért félnél a szüléstől?
Témák: Szülés, Szüléstörténetek