Szülésem története – Máté születése

Kata írta meg és küldte el második szülésének történetét. Máté az Uzsoki utcai kórházban született fogadott orvossal és ügyeletben lévő szülésznővel. A szülést a baba csökkenő aktivitása és a magzatvíz zavarossá válása miatt beindították. Burokrepesztés és oxitocin adagolása mellett villámgyorsan megszületett a kicsi Máté.

Máté születése - szüléstörténete (tovább…)

Minden kerek – Sára szüléstöténete

A következő szüléstörténetet Sára küldte el a Dúla blog részére, köszönöm neki. :-) A Szent Imre Kórházban szült, és szülésekor minden úgy zajlott, ahogyan szerette volna. Ahogy kísérőlevelében írta, nem vágyott nagyon különleges vagy alternatív dolgokra, illetve nem ragaszkodott a gátvédelemhez, és dúlát sem akart segítségül hívni. A vajúdás és szülés órái csodás emlékként élnek benne azóta is, aminek az én dúla szívem csak örülni tud. :-)

2015-11-18_SaraAmikor elolvastam a pályázati felhívást, úgy gondoltam, az én történetem is olyan, ami megnyugtató lehet mások számára, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom. A szülés után azonnal úgy gondoltam, bármikor újrakezdeném, jöhet még pár gyerkőc. ☺ No de kezdjük az elején. Mindig úgy gondoltam, hogy a „szerencse lánya” vagyok. Az életemnek alig volt egy-két nehezebb időszaka, s ha mégis, azokkal is mindig volt, aki segített megbirkózni. Ezért, amikor 12 év együttlét, ebből 3 év házasság után a férjemmel úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy egy harmadik emberrel is megosszuk a boldogságunkat, nem gondoltam, hogy bármi baj történhet.

(tovább…)

2017-03-08T20:33:43+00:00 Kategóriák: Szüléstörténetek|Cimkék: , , , , |

„Nehéz elengedni a 3. babát…” – Marcell születése

Marcell harmadikként, két lánytestvér mellé születettet a családba. Egy kedves Dúla blog olvasó küldte el szüléstörténetét, köszönöm neki! :-)

Marcell születése „Nehéz elengedni a 3. babát...” - szüléstörténetElérkezett a kiírás előtti nap, 2014.04.10. Szülésnek semmi jelét nem éreztem. Beletörődtem,hogy holnaptól indul a terminustúllépés és minden,ami ezzel jár: a 2 naponta kórházba járás, az indítás „réme”. Csak azt szerettem volna elkerülni, hogy külső beavatkozás hatására induljon meg az úton. A reggeli fürdéskor ismételten énekeltem Marcinak, hogy ma tökéletes lenne, nagymama itt lesz éjszaka, amitől én nyugodtabb vagyok, szeretném már látni, tudni, érezni Őt, együtt menni fog! Megmostam a hajam, mert azt éreztem, este nem lesz rá alkalmas időpont… Talán ez volt az első jel, hogy valami elindult bennem… Aztán gyenge összehúzódásokkal telt a délelőtt és a délután egy része, fürdésre nem igazán csitultak, de nem is erősödtek, néha kicsit leálltak.

A lányokat lefektettük aludni, én megint mentem fürdeni, mert egyre erősebben és sűrűbben éreztem, féltem, ha így megy, nem tudok aludni sem (a lányokkal így volt), de nem hittem el, hogy ebből lehet valami… Majd 23 óra körül elment a nyákdugó is. Lepihentem, és elkezdtük mérni az időközöket és a fájások hosszát… (tovább…)

Szüléstörténet: Család lettünk

Zsanett két szüléstörténetet küldött. Az első szülés mióma miatt tervezett császármetszéssel történt, de nem programcsászárral: a vajúdás beindult szépen magától. Zsanett a második várandósága idején dúlát választott magának, császármetszés után természetes úton született – ide kattintva el is olvashatod, hogyan.

Már a terhességem alatt szólt az orvosom, hogy a mióma műtétem miatt csak császáros szülésem lehet. Ezen egy kicsit elkeseredtem, mivel apával már elterveztük, hogy apás szülés lesz, és szerettem volna kipróbálni a labdát, kádat is a vajúdás alatt. De persze beletörődtem, mert sajnos abban a városban, ahol laktam, más orvos sem vállalt volna.

Szabi baba császármetszéssel született2007. 09. 23-án elkezdtem “barnázgatni”. Sejtettem, hogy talán a nyákdugó fog távozni, de persze biztos nem voltam benne. Igazam lett, estére tényleg távozott. Gondoltam, hogy már túl sok nem lehet vissza, ezért nekiláttam az utolsó simításoknak. Másnap a “barnázgatás” megint elkezdődött ezért felhívtam az orvosom, hogy ez normális-e? Azt mondta, hogy nyugodjak meg, ilyen lehet, ha viszont véreznék vagy a magzatvíz folyna, irány a kórház. Ez a nap is eltelt, nem történt semmi. Éjjel alig tudtam aludni – mintha éreztem volna, hogy valami már elkezdődött. Hajnalban kimentem wc-re és akkor vettem észre, hogy már nem “barnázgatok”, hanem vérzek, de nem erősen. Zuhany, rendbe tettem magam, majd felébresztettem apát, hogy talán be kéne menni a kórházba. (tovább…)

“Mikorra vagy kiírva?” – avagy a szülési terminus kiszámolása

Mikor is lesz A Nagy Nap, amit minden várandós édesanya 9 hónapon át nagy kíváncsisággal és örömmel úgy vár? Hogyan tudod kiszámolni, hogy mikorra várható kisbabád megérkezése? Ehhez szeretnék egy kis számolási segédletet adni.

Manapság a várandósság “korát” minden egyes ultrahangos vizsgálatnál is számolják, de a szülés várható időpontját alapvetően a következő ún. Naegele-képlet szerint számolják ki:

A szülés várható időpontja = az utolsó havivérzés első napja – 3 hónap + 7 nap + 1 év

Egy példa rá: 2013. dec. 1-én volt az utolsó havivérzés, ebből 3 hónapot levonva szept. 1-e, majd 7 napot és 1 évet hozzáadva 2014. szept. 7-e a feltételezett szülési dátum. A Naegele számítás szabályos 28 napos ciklusokat vesz alapul, és a várandósság 40 hétig  vagy 280 napig tart. Ennek elvén működnek az ún. korongnaptárak is, melyek külső köre az év napjainak megfelelően 365 részre osztott, míg a belső forgatható körén a várandósságra vonatkozó adatok olvashatóak le. Ezt használják az orvosok, és a védőnődnél is láthattál ilyet. Jó, ha tudod, hogy a fenti képlet statisztikákon alapul, és az eszerint kiszámolt napon valójában a kisbabák csupán kb. 4 százaléka születik meg.

(tovább…)

2017-03-08T20:33:50+00:00 Kategóriák: Szülés, Várandósság|Cimkék: , , , , , |

Így kezdődött az életem – szüléstörténet

Andrea kisbabája szempszögéből írta meg szüléstörténetét a Dúla blogra. Kedves Andrea, köszönöm az írást!

Szüléstörténet: Emília baba születéseOktóber 23-a van… Nem vagyok álmos, hallom, Anya és Apa is fent vannak, jól érzik magukat. Apa nővérével, és párjával beszélgetnek kamerán, és nevetnek! Én is jól érzem magam, mert hallom a hangjukat és Anyukám szívverését, ami mindig megnyugtat. De mégis olyan furcsa érzésem van, mintha indulnom kellene valahova, csak azt nem tudom, hogy hova… Kicsit félek, de érzem, történni fog valami… Ahogy telik az idő, egyre jobban elfog ez az érzés, már nem is tudok mindig figyelni, Apa és Anya nevetésére. Már majdnem éjfél, de ők még mindig jól szórakoznak, de azt hiszem, Anya is észrevett valamit, mert hirtelen begörcsölt a hasa, és talán az engem körülölelő magzatvízből is szivárgott egy kicsit, de ezt Anya ekkor még nem sejtette… (tovább…)

Csodaszép szülések: Mint egy gyorsvonat…

Eszter küldte el a szüléstörténetét, köszönöm neki! :-) Várandóssága második felében találkoztunk először, amikor kismama masszázsra jött hozzám, mert fájdogált a dereka. Ezután párjával együtt szülésfelkészítő konzultációra is eljöttek, együtt készültek a vajúdásra és szülésre. Végül eljött A Nagy Nap, ami úgy sikerült, ahogy Eszter szerette volna. Kicsi Linett, nőjj nagyra és legyen boldog életed!

Linett a SOTE 1. Klinikán születettTavaly kora ősszel eldöntöttük, hogy 13 éve alkotott kétfős csapatunkat kibővítjük. Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen hamar sikerülni fog a bővítés, ugyanis október közepén már útban is volt a mi első bébink. Az innentől kezdődő kilenc hónap maga volt a csoda. Azt hiszem, hogy mindenki ilyen terhességre vágyik: nem voltak rosszullétek, egyszer sem hánytam, nem szédültem, elkerültek az alvási problémák és kívánós sem voltam. Egy-két kellemetlen tünetet leszámítva gyakorlatilag problémamentesen és vidáman teltek ezek a hónapok. Az egyik ilyen kellemetlen tünet volt a derékfájás, ami miatt úgy döntöttem, hogy kipróbálom a kismama masszázst. Így kerültem kapcsolatba Orsival, aki később segített a szülésre való felkészülésben is. Sok kérdésre választ kaptam tőle, és ő segített megérteni, hogy mit is várok el vagy nem várok el valójában a szülés körülményeivel kapcsolatban. Az egész terhesség alatt valami mélyről jövő belső nyugalom szállt meg, sokkal több volt a pozitív gondolatom, mint bármikor eddig. Szerintem ennek köszönhető, hogy egyetlen vizsgálat után sem aggódtam az eredmények miatt, mert valahogy teljesen magától értetődő volt, hogy minden rendben lesz. Februárban végre az is kiderült, hogy kislányunk lesz. A kezdetektől egy percig sem képzeltem el magam fiús anyukaként, ezért óriási volt az öröm bennem.  (tovább…)

Dúlás szülés: Blanka megszületett…

Hatalmas öröm a dúla számára, ha egy család felkéri, kísérje második gyermekük világrajövetelét is. Mira születése nagyon szép és örömteli volt, mert farvégű fekvéssel természetes úton született az István Kórházban (itt elolvashatod, hogyan). Blanka követte nővérét: rövid idő alatt és csodaszépen született. Editet, Zolit és a drága kicsi lányokat örökre a szívembe zártam.

Edit és Blanka babaA második babánk megfoganása is könnyen ment, épp mint 2 évvel ezelőtt. Biztos voltam benne, hogy akkor és ott egy új élet kezdetét vette. Mielőtt bebizonyosodhatott volna, már elkezdtem várandós ruhatáramat feltölteni. :) Ekkorra már az is eldőlt, kik vesznek majd körül a szülőszobán. Tudatosan készültem, mivel első várandósságom alatt kicsit megkésve jöttem rá, mit is akarok tulajdonképpen, mik az elvárásaim a kórházzal, orvosokkal szemben. Első babánk születése révén ismertem meg Orsit, aki lehetőségeket tárt elém, rávezetett a saját utamra és ha kellett, fogta a kezem. Így jutottam akkor arra az elhatározásra, hogy csak az István kórházban fogok szülni, sehol máshol. Várandósságom kezdete, közepe nehezebbre sikerült, mint gondoltam volna úgy fizikailag, mind mentálisan. De ahogy közeledett a harmadik trimeszter, elkezdtem magam egyre jobban érezni: végre élveztem a babavárást, jött a tavasz, és én is egyre jobban kivirultam. Az utolsó harmadban Orsi párszor megmasszírozott és átbeszéltük a szüléssel kapcsolatos kérdéseimet. Annyira jó érzés volt valakivel megosztani a gondolataimat, pláne egy olyan emberrel, akire már szinte barátként gondolunk a párommal. Ugyan sok mindenben tapasztaltabbak lettünk első gyerekünk nevelése kapcsán, de a második baba érkezése újabb kérdéseket, árnyaltabb problémákat vetett fel bennünk, és ezt Orsival bármikor meg tudtam beszélni. (tovább…)

Császármetszések: Anita két kisfia

Két császármetszéses szüléstörténetet is kaptam Anitától – mindkét kisfia így született. Mindkét alkalommal természetes szülésre készült, de végül máshogy alakultak a dolgok. A szüléstörténetekben egyszerre érhető tetten a hatalmas öröm és az erős hiányérzet. Köszönöm Anita az őszinteséged!

Végre kiírhatom magamból azt a rengeteg dolgot, ami bennem kavarog már jó 1, illetve lassan 3 éve.

Dani születése

Dani baba császármetszéssel születettElég sokat vártunk a nagyobbik kisfiunk, Dani megfoganására, kb. 1,5 évet. Már túl voltunk egy csomó kivizsgáláson, annyit tudtunk, hogy valószínűleg endometriózisom van. Elő akart jegyezni egy műtéttel egybekötött vizsgálatra a dokim, de kértem még 3 hónap haladékot, hátha csoda történik… És a CSODA egy hónappal később végre valóban megtörtént; pozitív lett a tesztem! Alig tudtam elhinni, már aznap ott voltunk az orvosnál, aki megerősítette, hogy IGEN, valóban babát várunk! Nagyon élveztem a terhességem minden percét. Voltak persze nehézségek is, de életem egyik legszebb időszaka volt… Annyira jó érzés volt, hogy bennem él egy ici-pici emberke, akiért mi felelünk majd, akit máris olyan nagyon szeretünk, pedig még nem is láttuk… Tudatosan készültünk a szülésre is: jártunk szülésfelkészítő tanfolyamra, lelkesen tornáztam, gyakoroltam a szülés alatti légzést. Azt terveztük, hogy a nagy napon velem lesz Apa is, hogy együtt osztozhassunk majd az örömben (és persze a nehézségekben is). (tovább…)

Kriszti kismamanaplója – 34-42. hét

A kismamanapló utolsó része következik. Hamarosan Kriszti szüléstörténetét is olvashatod a Dúla blogon.

Hamarosan megszületik a kisbabaA negyedik terhességem (így a végén már tényleg az volt…) vége felé jártam. Hatalmas pocak, nagy fordulások, mozgások, türelmetlen várakozás. Mindez úgy, hogy legutóbb szigorú pihenésre intett a szülésznőm, nyíló méhszáj miatt antibiotikumot kaptam a szülészorvosomtól. Vártam a 34. heti vizsgálatát, vajon, hogyan áll most a méhszáj. Nagyon ideges voltam a váróban, mi lesz, ha tovább nyílt, mi lesz, ha ott kell hagynom a családomat és kórházban kell töltenem a következő napokat… heteket??? És mi lett? Semmi, a méhszáj változatlan. Örültem, de mellette bosszankodtam is. Hogy csak rám ijesztettek, teljesen világosan láttam, hogy a méhszáj nem bacik miatt nyílt, hanem egyszerűen csak negyedik baba, teljesen normális állapot, akár 30 hetesen is. Bosszantott, hogy elnyomódott az ösztön bennem, a bizalom a testem felé, a hit Istenben. Ez a felismerés kicsit visszafordított magam felé, hogy higgyek magamban, és újult erővel kezdtem az utolsó heteket. (tovább…)

2017-03-08T20:33:57+00:00 Kategóriák: Hónapról hónapra, Várandósság|Cimkék: , , , , , |
ÍRJ NEKEM!