2012. január 05.
Elérkezett az utolsó egyben töltött hónapunk is. Egyre nehézkesebben mozgok, egyre jobban szeretném, ha valami kapaszkodóm lenne, ha tudnám, hogy ez a fájás már “az” a fájás. A 36. héten kipipáltuk az utolsó vérvételünket és doktorlátogatásunkat is. Zsigu-lak „behatolhatatlan”, külső-belső méhszáj zárt, a Ded koponyavégű hosszfekvésben, békében-egészségben-boldogan. A 37. héten nem kis riadalmat okozva – hiába no, harmadjára tréfálkozik velem az anyatermészet -, a napok óta egyre inkább sűrűsödő jósló fájásoknak köszönhetően távozott a nyákdugóm. A riadalom meg abból adódott, hogy elméletben ugyan már hetek óta kész volt a kórházi pakkom, gyakorlatban éppen 10 perc alatt halmoztuk fel a Nagyfiammal indulásra készre. Megkapó pillanat volt, amint Hunor becsúsztatta a Kisöcsinek szánt játékokat egy-egy óvatlan pillanatban a táskámba… A végén jócskán szelektálnom kellett a kisautó- és rágóka-rengetegből. Aztán persze kiderült, csak vaklárma volt, pár órával később a jóslók is megszűntek.
Tovább olvasom: Gabi kismamanaplója – 9. hónap
2011. augusztus 13.
És még egy gyors baba, Borcsi. :-) Briginek, az édesanyjának is meglepetést okozott a születése, holott második babaként érkezett a családba. Ez alkalommal is minden a lehető legjobban alakult.
Ide most egy születéstörténetet kellene leírnom, de ennek sajnos nem lenne hosszú a leírása, inkább az előtte lévő két nap izgalmas. Történt, hogy 2008. április 3-án megszületett első gyermekem, Barnus. Szerencsé voltam, mert könnyen ment minden, nem volt beavatkozás, csendben ért minket az első csoda. Kis csomagunk kisangyal volt első fél évében, nem is gondoltunk arra, hogy ez változni fog, hát kedvet kaptunk egy következő babához. Újra átélni a pocakos 9 hónapot, a tudatot, hogy ketten vagyok, a csuklásokat, a rugdosásokat… Teltek-múltak a napok és második babánk pocakos élete is kezdett a végéhez érni, hogy napvilágot látva elinduljon kinti életében.
Tovább olvasom: Villám Borcsi
2011. július 23.
Luca második babaként érkezett a családba. Mariannt, az édesanyját meglepte, hogy ilyen könnyen és ilyen gyorsan is lehet szülni, hiszen első kislánya születésének emlékei nem így éltek emlékezetében. Még egy “turbó” kisasszony, ahogy a szülészeten emlegették Lucát.
Már este éreztem, hogy lehet, itt aznap lesz valami. Olyan furcsán éreztem magam. Nem fájt, csak mintha a hátamat éreztem volna… Aztán este 10 körül már egyre gyanúsabb lett a dolog. Mondtam is Ádámnak, lehet, hogy mindjárt szülünk. Erre ő közölte, hogy elmegy lefeküdni, hogy kipihent legyen. :-) Én is álmos voltam, ezért úgy gondoltam, hogy lefekszem én is, hátha tudok még egy kicsit aludni. De nem esett jól feküdni, ezért felkeltem. Ráültem a wc-re, mert az olyan jóleső érzés volt, hogy ott elengedhetem magam. Kényelmetlen volt, hogy fájás alatt (még nem fájt igazán, ezért nem is tudtam, hogy ez igazi fájás-e vagy csak jósló) nem tudtam rendesen kapaszkodni. Aztán kimentem a nappaliba, ahol a kanapén találtam egy jó kapaszkodóhelyet, és egy kicsit ott vajúdtam. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni és hajat mosni, és utána felébresztem Ádámot.
Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Luca olyan gyorsan jött, hogy mindenki lemaradt róla!
2011. június 25.
Nóra kisbabája császármetszéssel született. Megint egy szüléstörténet, ahol nem a történéseken, hanem az érzéseken a hangsúly. Kedves Nóra, köszönöm, hogy megírtad.
Nem is olyan könnyű elkezdeni… Mivel császármetszéssel jött világra kisfiam, Benedek, ezért inkább az előzményeket írnám le nagyobb részletességgel. A császármetszés oka a medence végű fekvés volt, aminek a kockázatát nem vállalta az orvosom. Kis kitérő: Gyönyörű pocakos képeket készített rólam Szakál Szilvi profi fotós, és ami az egészben nagyszerű, hogy az utolsó pillanatban történt mindez, egész pontosan 2 nappal a szülés előtt… :)
Tovább olvasom: Csodaszép szülések: A csoda – Benedek születése
2011. június 11.
Noémi vajúdása burokrepedéssel indult, és nagyon gyorsan zajlott. Mire beértek a kórházba és felvették az adatokat, már el is tűnt a méhszáj. Bendegúz – avagy egy újabb “villám-bébi”. :-)
Az egész úgy kezdődött, hogy a férjemmel vasárnap este elkezdtünk nézni egy filmet. Lefeküdtünk a kanapéra, és akkor egyszer csak éreztem egy fura pukkanó hangot ott lent, majd hirtelen elöntötte a combom valami melegség: elfolyt a magzatvizem! Olyan volt, mint amikor egy vízzel teli lufi szétplaccsan, nem tudtam visszatartani, csak folyt mindenfelé. Egyből tudtam: innen nincs visszaút… az éjjel szülünk! Először nagyon megijedtem, hogy most mi lesz, gyorsan be kell mennünk a kórházba. Tudtam, hogy akkor fogok megnyugodni, ha már bent leszünk. A férjem bekísért a fürdőbe, lezuhanyoztam. Na akkor már éreztem, hogy ez nem vicc, és egyre erősödtek a fájások. A zuhi után remegő lábakkal az étkezőasztalra hasalva hívtam a szülésznőt, hogy helyzet van. A férjem meg közben megrendelte a taxit.
Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Bendegúz csodás születésének története
2011. május 21.
Marcsi harmadik babájának születéstörténetét is beküldte a Dúla blog pályázatára. (Az elsőt itt, a másodikat pedig itt olvashatod.) A vajúdás alatt számos kétség merült fel benne, de végül minden a lehető legjobban alakult – ahogy mindig is szerette volna. A két kisfiú után kislány született: kicsi Rebeka.
Kicsit előbbre ugranék az időben… pár héttel a szülés előtt, az utolsó terhesgondozáson, szóba került a kedvenc doki bácsinkkal, hogy hogy s mint lesz a szülés. Sajnos mondtuk, hogy továbbra is úgy néz ki, hogy nem tudjuk felkérni mivel jelenleg nem futja rá. Ő már korábban is biztatott, hogy ne aggódjak minden ügyeletes doki jó, és különben sem a doki van bent huzamosabb ideig – nem baj ha csak szülésznőt választok. Megkérdeztem, hogy ő szokott-e még ügyelni így, hogy már nem dolgozik a kórházban. Azt mondta havonta csak egy napot. Viccesen megkérdeztem, hogy melyik az a nap Márciusban? – Március 14. – Rendben, akkor úgy időzítünk!
Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Hitetlenség és bizalom közt ingadozva
2011. március 26.
Marcsi első babájának, Áronnak a születését már olvashattad a csodaszép szülések sorozatban. Andor is az István Kórházban látta meg a napvilágot – vagyis inkább a holdvilágot. :-)
2008. május 2-án reggel bementem ctg-re ami semmi fájást nem mutatott. Közben simogattam a hasamat és mondtam a kis bentlakónak, hogy holnap meg kellene születnie mert kétnaponta nem tudunk majd bejönni és különben is már nagyon szeretném látni. Utána megvizsgált a szülésznő és közölte, hogy ez bizony 4 centi, ha burkot repesztene, pikk-pakk meglenne. Nem akartam a burokrepesztést, szerettem volna ha magától indulnak a dolgok és még el akartam menni az Ikeába is… De azzal, hogy megvizsgált elkezdtem már érezni a hasamat és a nyákdugó is folyamatosan távozott… Elmentünk ikeázni, de mondta a szülésznő ha bármi van görcsölök, fájok elmegy a víz uzsgyi vissza mert második gyereknél innen már nagyon gyors lehet.
Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Vízben háborítatlanul
2009. november 06.
Ha elérted a szülés előre kiszámított időpontját, és a kisbabád még nem született meg, a legtöbb orvos “túlhordásról” beszél. Érdemes tudnod, hogy a magzatok jelentős százaléka nem a menstruációs ciklus közepén, a 14. napon fogan. A peteérés és megtermékenyülés bekövetkezhet éppúgy a ciklus elején, mint a vége felé. A várandós kiskönyvedbe mégis a ciklus középidejétől számított időpont kerül, amikor a terhességet hetekben számítva meghatározzák. Ennek megfelelően a babák igen kis százaléka születik pont a kiírt napon.
Túlhordás esetén orvosod hozzáállása és a kórházi protokoll nagyban befolyásolja, hogy hogyan tovább. A nem sürgető, türelmes szemlélet az, ami ilyenkor a legtöbbet segíthet Neked. Ne hagyd magad a családtagok és ismerősök által sem sürgetni, a kisbabád pontosan tudni fogja, mikor áll készen a megszületésre.
Tovább olvasom: Túlhordás?
