Bábaportré: Rákóczi Ágnes – 2. rész

2011. június 01.

Rákóczi Ágnes szülésznőSzerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülésre való felkészülés során?

A felkészülésre ajánlott könyvek között vannak igen jók, de az a tapasztalatom, hogy ezekben is találhatók kevéssé használható részek. Ina May Gaskin „Útmutató szüléshez” könyve például kitűnő, de a szüléstörténeteiből kevés állná meg a helyét a magyar viszonyok között. Jónak tartom azután Stadelmann Bába válaszol című kötetét is, és a természetes vajúdásra és szülésre készülve Noll Andrea Nandu újonnan megjelent Vajúdástámogatás mindenkinek című könyvét is. Amire minden szülő figyelmét külön felhívom, hogy ne csak magára a szülésre, hanem az azt követő időszakra is készüljenek.

Tovább olvasom: Bábaportré: Rákóczi Ágnes – 2. rész

Csodaszép szülések: Valóra vált álom

2011. május 28.

Bea a 41. héten adott életet kisfiának. A vajúdás során többször felmerült a császármetszés lehetősége, de az érzéstelenítés előtti utolsó pillanatban már jelentkeztek a tolófájások, és hamarosan megszületett Ricsi. A vajúdás közbeni izgalmak és a fájdalmas gátvarrás ellenére Beának csodás emlék maradt kisfia megszületése, és alig várja a következő babát. :)

Amikor még terhes voltam, néha félelemmel gondoltam a szülés pillanataira. Legfőképpen azért, mert rengeteg ijesztő történetet hallottam másoktól. Soha nem gondoltam volna, hogy a szülés ennyire csodálatos élmény lehet! Az én szülésem az volt! El sem tudtam képzelni, hogy mások miért beszélnek róla ilyen rémisztően. Persze tudom, hogy nem mindenki olyan szerencsés amilyen én lehettem. A kisfiamat a 41. hétre hoztam világra természetes módon, hüvelyi szüléssel. Fájdalom csillapítás, gátmetszés és beöntés nélkül!

Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Valóra vált álom

Csodaszép szülések: Anyaseb

2011. május 07.

Ezt a szüléstörténetet V-nek ajánlom, aki egészen hasonlókat élt át, mint Márta. Gondos készülés, felhőtlen várandósság és aztán a faros fekvésű magzat miatt császármetszés. Ilyen szép császármetszéses történetet azonban még nem olvastam…

Várandósságom édes hónapjai után magabiztosan készültem a szülésre. Újra és újra elképzeltem, ahogy a csupasz kis test kicsusszan belőlem, és még lüktető köldökzsinórral fekszik hasamon ragacsos melegségével. Biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz.

Az utolsó hónapban azonban kisbabám még mindig kitartóan ült pocakomban. Ez eleinte csak orvosomat aggasztotta, aki – mint első szülés – farfekvés esetén a császármetszést javasolta. Én biztosan éreztem, hogy kislányom tudja, mi a dolga, és ha eljön az ideje, befordul a „hivatalos” pózba. De a valóság békénket tapintatlanul megzavarta – a 37. héten a fordítási procedúra fenyegetett. Doktornőm türelmes volt és a határidőt a lehető legtovább tolta – anyai szívem minden nappal újabb reményt érlelt – de a döntést végül nem kerülhettük el. Eszem és szívem csatájában férjem is szívem pártjára állt. Az eljárás mellett szóló minden orvosi érv felett végül győzött a nehezen magyarázható belső tanács – ez a gyermek csak bizalmat kér, egyéb segítséget nem.

Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Anyaseb

Csodaszép szülések: Egyből ketten

2011. április 09.

Olyan sok érzés van Adrienn történetében. Feszült várakozás, aztán az akarás elengedése és a megfoganás öröme. A zavartalan várandósság könnyedsége után a szülés felfoghatatlansága, majd a gyermekágy nehéz érzései. Végül a beteljesült kétszeres anyaság mindent elsöprő ereje. Kedves Adri, köszönöm az őszinteségedet.

Ikerlányaim története ott kezdődik, hogy 6 éve vagyunk házasok a 19 éves ismeretségből, de tavaly márciusig nem sikerült bővítenünk a családunkat. Igaz, soha nem is szántuk el rá magunkat igazán, mindig volt kifogás: most karrier, most nincs elég pénz, most lakást veszünk, most autót… Majd rájöttünk, hogy kifutunk az időből, és elindítottunk egy örökbefogadást. 2010. április 27-én meg is született a határozat, hogy alkalmasak vagyunk, és elindulhat a folyamat. Elmentem a legjobb barátnőmmel, aki egyben a sógornőm, megünnepelni a nagy eseményt, és az ünneplés kellős közepén rosszul lettem. Ágó jelezte, hogy vegyünk egy tesztet, mert ő már egy ideje érzékel rajtam határozott jeleket: ájulás, fáradtság, ingerlékenység. Így megvettük életem első terhességi tesztjét, amely halvány második csíkkal kecsegtetett arról a lehetőségről, hogy talán új családtag várható.

Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Egyből ketten

Csodaszép szülések: A hajnal, amikor táncot járt a hold

2011. február 12.

Zsuzsitól érkezett az első szép császármetszéses szüléstörténet. Harmadik gyermeke, Angéla születését olvashatod, és azt is, hogyan lettek úrrá egy váratlan kezdeti nehézségen: a kisbaba vércukorszint-esésén.

Szülés előtti hétfőn meglehetősen vacakul voltam, ekkor csinált a doki egy elég össze-vissza nst-t. A kórházban megismételték, az jobb lett, szerencsére a flowmetria sem mutatott semmit. Hazamentünk, de persze jobb nem lett, utána sem igen aludtam egész éjjel. Kedden már végem volt teljesen, csak vonszoltam magam – már ha egyáltalán muszáj volt felkelni -, és egész nap fájásaim voltak, rendszertelenül. Estére besűrűsödtek kb. rendszeres 5 percesekre, de valahogy nem hittem el magamnak, hogy ezek azok. Úgy éjfélig figyelgettem az órát, aztán eldöntöttem, hogy most már alszom. Nem sokkal azután, hogy lefeküdtem, 1 óra 5 perckor csúnya nyilallást éreztem, és már ömlött is a víz (amikor a Legnagyobbal történt a vízelfolyás, egyáltalán nem fájt a burok megrepedése!).

Gyorsan felébresztettem Apát, és kimentem a fürdőbe kicsit rendbe tenni magamat. Ott láttam, hogy a víz nem tiszta. Közben riadóztattuk középső sógornőt, ő jött át a gyerekekhez.

Szerencsére a táskám már rég össze volt pakolva, telefont, töltőt, fényképezőt dobtam még be, és indulhattunk is, egy textilpelenka a bugyimban, egy törölköző a fenekem alatt a kocsiban. Víz ömlött közben folyamatosan – mindig elképedek a mennyiségén!

Tovább olvasom: Csodaszép szülések: A hajnal, amikor táncot járt a hold

Otthonszülés a kórházban

2010. november 15.

Dr. Bálint Balázs gondolatai az otthon- és a kórházi szülésről. Nagyon aktuális, érdemes meghallgatni és odafigyelni rájuk. Szó esik alternatív szülőszobáról, császármetszésről, császármetszés utáni szülésről és legfőképp a biztonságról. Azt hiszem ezeket hallva nem csodálkozunk, hogy a budapesti Szent Imre Kórház az egyik zászlóvivője az anya szempontjait szem előtt tartó, “humanizált” szülészeti gyakorlatnak.

Olvasd el a többi kórház témájú bejegyzést is a Dúla blogon!

Iratkozz fel a hírlevélre!

Tovább olvasom: Otthonszülés a kórházban

Császármetszés és korai szőrkontaktus

2010. augusztus 09.

Ezt a videót nagyon szeretem, és már rég szerettem volna megosztani Veletek itt, a Dúla blogon. A Péterfy Kórház szülészetén császármetszést követően lehetőség van arra, hogy az apa meztelen mellkasára helyezzék a kisbabát, így segítve a korai kötődést. Akárhányszor is nézem végig, mindig meghat az a nagy gyöngédség és szeretet, ahogyan az édesapák újszülött gyermekeik felé fordulnak.

Olvass csodaszép szüléstörténeteket a Dúla blogon!

Iratkozz fel a hírlevélre!

Tovább olvasom: Császármetszés és korai szőrkontaktus

Ádám baba születése

2010. augusztus 04.

Van olyan, hogy egy dúla egy édesanyát csak egy rövid ideig kíséri, és nem a várandósság egész folyamatában. Legalább olyan fontos és örömteli feladat mellette állni a baba fogantatása idején és a várandóssága első hónapjaiban. Kedves Vali! Köszönöm, hogy megosztottad velünk szüléstörténetedet!

Ádám baba40. hét. Csütörtök. Immáron másodszor jelentkeztem az orvosomnál CTG-re és vizsgálatra. 8-9 perces fájások, de ez már nem újdonság, és továbbra is zárt a méhszáj. Abban maradtunk az orvosommal, hogy ha újra sűrűsödnek a fájások, induljunk a kórházba, mert akkor már biztosan szülünk. A csütörtök ezután viszonylag nyugodtan zajlott, a fájások maradtak ugyan, de éjszakára megint lecsengtek. Péntek reggelre visszatértek a fájások, és hosszas dilemmázás után végül megkértem páromat, maradjon velem otthon. Délelőtt átjött a dúla, aromaterápiás olajokkal felszerelkezve, és megmasszírozott. Ez határozottan jól esett az akkor már egyre jobban fájdogáló derekamnak. A dúla ezután magunkra hagyott, hogy pihenjek, kapcsoljak ki. Délben elvitte a nagyi a kislányunkat, éreztem, hogy addig nem fogunk haladni, amíg ott van mellettem. Ezután már nem volt kérdés, hogy most már szülni “kell”, de valahogy nagyon lassan zajlottak az események. Este megint átjött a dúla masszírozni, aztán tanácsolta, hogy menjünk el a párommal kettesben kikapcsolódni, mert nagyon görcsössé váltam. Eldöntöttem, hogy aznap szülni akarok, ahelyett, hogy hagytam volna, hogy történjenek a dolgok, ahogy történniük kell…

Tovább olvasom: Ádám baba születése

Vali kismamanaplója: 6-7. hónap

2010. május 04.

Vali a 6. hónapbanA hétfői nappal betöltöttem várandósságom 30. hetét. Valamiért ez számomra amolyan bűvös szám, már ami a terhességet illeti, innentől kezdve már a visszaszámlálás kezdődik. :) Már számolnék is visszafelé… Egyre nehezebbek a napok, hatalmasra nőttem – legalábbis a pocakom, nem is nagyon akarják elhinni rólam, hogy nem májusban szülök, csak júliusban. Amúgy meg ingadozó a közérzetem, van, hogy tökéletesen jól és fitten érzem magam, pörgök egész nap, máskor viszont megmozdulni is nehezemre esik. Szerencsére elfoglaltság akad bőven, és ez elvonja a figyelmemet is a nyűgjeimről.

Tovább olvasom: Vali kismamanaplója: 6-7. hónap

Vali kismamanaplója: 4. hónap

2010. február 17.

Túl vagyunk már a 4. hónapon is, egész pontosan 20 hetes vagyok. Kicsit ellentmondásos érzéseim vannak ezzel kapcsolatban: egyszer úgy érzem, hogy rohan az idő, és máris félidőnél tartunk, máskor meg olyan távolinak tűnik még a szülés, mikor végre megismerhetem Őt. Egyre többször eszembe jut a szülés: a félelmek, a régi félelmek, az előző tapasztalatok… Ugyanakkor nagyon várom, amikor végre megláthatom és magamhoz ölelhetem… Kavarognak bennem az érzések és gondolatok. Érzem, hogy még mindig túlzottan hat rám az orvosi tekintély. Talán már nem annyira, mint régen, mikor majdhogynem fenntartás nélkül elfogadtam, ha az orvosom megmondta, mit hogyan kell (persze az az orvos, akiben megbíztam, de akkor is…). És most már tudatosulnak is bennem ezek a reakciók. De azért még mindig nem hittem el teljesen, hogy tudok szülni. Hiszen legutóbb „nem is tudtam”, császároztak. Most igyekszem még tudatosabban készülni, mint Lilinél tettem, és igyekszem elhinni, hogy menni fog. Minden nő tud szülni! Nagyon örülök, hogy találtam egy számomra szimpatikus kismama-jógát is, ami önmagában is segít befelé – magamra és a babára – figyelni, de egy külön plusz, hogy az oktató – édesanya és a védőnő is egyben – nagyon sok lelki segítséget ad a szülésre való felkészüléshez.

Tovább olvasom: Vali kismamanaplója: 4. hónap