Szülni és születni
Ezzel a szüléstörténettel zárul a Dúla blog császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) tematikus másfél hónapja. Gabi végig élvezte a várandósságot, és természetes szülésre készült, a dolgok azonban másképp alakultak, és Virág császármetszéssel jött a világra. Köszönöm Gabi, hogy megírtad, hogyan zajlott a szülésed, és hogy azt is megosztottad velünk, milyen gondolatok és érzések kapcsolódtak a szülésedhez, és milyen utat jártál be azóta.
Péntek éjjel végre beindultak az utolsó jóslófájásaim. Emlékszem az elsőre. Éppen a szülést megelőzően három héttel történt, éjfél magasságában. A férjem szüleitől autóztunk hazafelé, mikor egyszer csak összehúzódásokra és derékfájdalomra lettem figyelmes. Később combba sugárzó nyilallások is követték. És én boldog voltam, annyira boldog! Jelentést tett a testem, a csodálatos testem arról, hogy még mindig tökéletesen végzi a dolgát és megkezdte a végső visszaszámlálást. Míg az első jelzés nagyjából másfél órán át tartott el és viszonylag enyhének bizonyult, a második alkalom időben már szinte duplájára nőtt és a fájdalmak is erősödtek. Mindig elképedem rajta, mennyire tökéletesen van megalkotva a testünk. Őszinte tisztelettel tekintek rá, vigyázom, ápolom, s az imáimban sosem felejtem el megköszönni hibátlan működését. November közepére három olyan alkalmat könyvelhettem el, melyekről tudtam, még nem a végsők, de kisvártatva azok is megérkeznek.
Tovább olvasom: Szülni és születni
Még nincs hozzászólás
Témák: Szülés, Szüléstörténetek
Kriszti kismamanaplója – Várva várt babánk születése
Mi is lehetne szebb és aktuálisabb bejegyzés így karácsony környékén, mint egy szép szüléstörténet? Kriszti 9 hónapon át jegyezte le gondolatait és érzéseit a Dúla blog kismamanaplójában. Következzen ennek megkoronázása: a szüléstörténet!
Vártuk, hogy történni fog-e valami éjszaka. Az este sóhajtozások közepette telt, fura volt, hogy ez a hosszú túlhordás és esetleg a másnapi szülésindítás velem történik, de gondoltam, ennek is megvan az oka. Későn feküdtünk, talán arra vártam, hogy míg ébren leszek, történni fog valami. Hát nem. A reggeli ébresztőig sem történt semmi. Úgy keltem ki az ágyból, hogy görbült a szám. Készülődtünk, az úton a kórház felé nagy csendben voltunk Apácskával, feszülten ültünk és néztünk előre. Közben el tudtam végre fogadni, hogy nem a babám jelére fog ő megszületni, hanem egy külső jel hatására. Akkor már csak azt kértem, hogy sikerüljön így, nehogy sikertelen legyen az aznapi oxytocinos indítás, és másnap újra kelljen kezdeni, esetleg harmadnap már császármetszés legyen. Főleg, hogy akkor már szülésznőm sem tudott volna már velem lenni.
Tovább olvasom: Kriszti kismamanaplója – Várva várt babánk születése
Kriszti kismamanaplója – 20-24. hét
Kriszti kismamanaplójának 4. része következik. Ha eddig esetleg lemaradtál róla, olvasd el a korábbi részeket is!
A 20. héttel az eddigi leggondtalanabb hónapom kezdődött e pocakosságom során. Persze szépítette az egészet az adventi várakozás is, közeledett karácsony ünnepe. Hangolódtunk, készülődtünk a kis Jézus születésére, és úgy, hogy én is babát várok, valahogy még szebb volt az egész adventi időszak.
A pocakom ezalatt az idő alatt kezdett valódi kismama-pocak formát ölteni. Ennek nagyon örültem! Ezt a karácsonyra kapott kismama-szabású kardigánom még inkább kiemelte! :-) A 21. héten pedig félig fekvő helyzetben a periférikus látóteremben láttam, hogy megmozdul a hasam – mozdult egy nagyot a baba! Másnap Apácska is el tudott kapni egy babamozgást a kezével! Harmadnap ezen fellelkesedve a gyerekeket is hívtam kistesó-érzőbe. Nagy élmény volt nekik és nekem is. Így, hogy már 7 és fél éves Marci, Julcsi meg 6, teljesen más babát várni, kistestvért szülni nekik. Palkóval meg ugyanazt élem meg, amit a két naggyal anno. Mondom neki, hogy baba van a pocakomban, az ő kistestvére, erre mondja ő is, hogy neki is van, és mosolyog, de arról fogalma sincs, mit is fog az jelenteni, hogy ha majd fizikai valójában itt lesz. Majd ha már ténylegesen készülődünk, babakocsival, babaruhával, pelenkákkal és autósüléssel, no akkor már talán más lesz neki.
Tovább olvasom: Kriszti kismamanaplója – 20-24. hét
Születés Hete 2012 – a Békés Dúlakör programja
Hamarosan elérkezik a május és vele a Születés Hete, amibe most a dúlakörünk is bekapcsolódik. Négy napon keresztül május 10-13-ig kínálunk változatos és jobbnál jobb programokat. Neves előadóink: Kriston Andrea, Szalay Kriszta és Palya Bea mellett meghallgathatod a perinatális szakma jeles képviselőit is: Csörgő Andrea perinatális tanácsadó, dúla az apaszerepről, Morvay Réka IBCLC szoptatási tanácsadó, pszichológus, dúla az igény szerinti szoptatásról, Hovorka Tünde dúla a szülőszobai fájdalomcsillapításról, Békés Emőke pszichopedagógus, dúla pedig a szülési tervről tart előadást. Lesz babahordozási bemutató és többféle filmvetítés is.
Tovább olvasom: Születés Hete 2012 – a Békés Dúlakör programja
Apás szüléstörténet: Hogyan lettem apuka?
Nem olyan régen olvashattad a Dúla blogon Andi szüléstörténetét. Most megkaptam ennek párját, az édesapa által megírt szüléstörténetet is. Milyen érdekes egymás után elolvasni a két különböző szemszögből átélt és leírt elbeszélést.
Végre kiírhatom már magamból azt sok dolgot, ami a fejemben járt akkor. Minden nap úgy mentem dolgozni, hogy már bármikor történhet bármi, bár valahogy éreztem, hogy nem akkor fog elindulni a kicsike, amikor épp nem leszek otthon. Be is jött, mert csütörtökön, amikor hazaértem, még megvacsoráztunk, aztán belenéztünk a sorozatunkba. Andi érezte, hogy mintha valami megindult volna, de nem volt semmi kapkodás, nyugodtan tettük a dolgunkat. A magzatvíz elkezdett csöpögni és szép lassan meg is érkeztek a fájások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült, de nem annyira, mint egy héttel korábban, amikor a nappaliban ültünk, és Andi felsikkantott. Nem volt semmi probléma, csak a szokásos fájások között volt egy intenzívebb, na nálam akkor történt meg a „beavatás”. Lepörgött minden a fejemben, hogy úristen, akkor indulás, a kocsival kiállni, csak az aksi is bírja, a cuccokat összeszedni, nehogy valami kimaradjon, kaját tenni, ruha, papucs, csoki, víz – e gondolatok cikáztak a fejemben. Mindez pár percig tartott. Mivel mégsem kellett elindulnunk, azért akkor egy kicsit levert a víz. :-)
Tovább olvasom: Apás szüléstörténet: Hogyan lettem apuka?
Dúla a Kismama Magazinban
A napokban megjelent a Kismama decemberi ünnepi száma. Ebben a hónapban az olvasóké a főszerep, kismamák és kispapák által jegyzett történetek szerepelnek az újságban. Volt, aki a várandóssághoz adott tanácsokat, mások megírták szülésük vagy szoptatásuk történetét, beküldték legjobb babának szánt receptjeiket vagy családi sztorijukat. Ebbe a lapszámba kerültem be Marával és Marci babával én is. A nyári szülés mozzanatai és élménye még elevenen élnek bennem, és olyan szívmelengető volt most újra felidézni a kicsi fiú világrajövetelét. Drága Mara, Tibi és Marci! Köszönöm, hogy Veletek lehettem, hogy részese lehettem örömötöknek! :-)
Dúla a Kismama Magazinban
A dúlámnak köszönhetem, hogy ilyen könnyű volt
Orsival a várandóságom 7. hónapjában találkoztam először. Nagyon szimpatikus volt, hogy első alkalommal ő jött el hozzánk és az otthonunkban beszélgettünk. Többé-kevésbé tisztában voltam vele, hogy mit várhatok egy dúlától, mégis sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. A szülésig többször találkoztunk, voltam nála kismama masszázson, ami nekem és a kisbabámnak is nagyon jól esett. Orsi egyszer CTG-re is eljött velem a kórházba, hogy találkozzon az orvosommal és a szülésznőmmel. Aznap az egész délelőttöt együtt töltöttük, és rengeteget beszélgettünk. Napszaktól függetlenül bármikor felhívhattam, ha kérdésem volt; ha esetleg elbizonytalanodtam volna, mindig sikerült megnyugtatnia.
Tovább olvasom: Dúla a Kismama Magazinban
Dúlás szülés: Rögös út diadalmenetben
Ez a szüléstörténet különösen kedves a szívemnek. A szülők bár mindketten örömmel várták nem tervezett babájukat, kapcsolatuk nem sokkal a fogantatás előtt megromlott. Jelenleg együtt nevelik kislányukat, de nem alkotnak egy párt. A kicsi lány már elmúlt 1 éves, de most a szüléstörténetet újraolvasva átélhettem a vajúdás minden pillanatát: a kezdetét, a nehézségeit, a végső lendületet és a természetes szülés mélyről jövő örömét. Milyen jó dúlának lenni! :-)
Egy szép napsütéses napra voltam kiírva. Előző este úgy feküdtem le aludni, hogy elmondtam a kislányomnak (első pillanattól kezdve biztos voltam a nemében), most már tényleg jöhet, amikor akar (addig az áldatlan állapotok miatt próbáltam visszatartani Őt, a lakásátalakítás-felújítások okozta káosz, kosz, feszültség…). 2 nappal később keltem fel kora reggel úgy, hogy tudtam, eljött a pillanat: hívtam a bábaasszonykánkat és drága dúlánkat Orsit, majd a halálraítéltek nyugalmával, csendes derűvel kezdtem készülődni ráérősen. Körülöttem ettől mindenki még idegesebb lett… Az apuka egészen a vajúdás kezdetéig félvállról vette a várandóságot és a szülést, a szülés során szembesült azzal, miről is van szó.
Tovább olvasom: Dúlás szülés: Rögös út diadalmenetben
Csodaszép szülések: És megszületik a világ…
Brigi kisfia császármetszéssel jött világra a Péterfy Sándor utcai kórházban. A vajúdás szépen haladt, majd egy ponton megtorpant, és az orvos a műtéti befejezést választotta. A kicsi Tomi ennek ellenére sem kellett nélkülözze megszületése után a testközelséget: a Dúla blogon már bemutatott apai “szőrkontaktusban” lehetett része.
Csütörtök este kezdődött. Valami furcsa volt, de nem tudtam hova tenni. Nem fájások voltak, csak amolyan emésztési zavarnak tűnt. Ekkor már nagyon türelmetlen voltam, annak ellenére, hogy még csak 3 nappal hordtam túl Tomit. Már egy hónappal korábban is nyitva volt a méhszáj egy ujjnyira, így én, nagy „szakértő”, gondoltam úgyis korábban fog jönni a kiírt időpontnál. Hát tévedtem. Péntek hajnalban, 4 óra körül ébredtem. Szabályos 7 perces fájásaim voltak. Nem volt vészes, így gondoltam ágyban maradok, nem keltem fel még Apát, aludjon csak. A fájások nem szűntek, ezért elmentem zuhanyozni, minthogy megtanultam Edina Kismamatornáján, ha ezek jósló fájások, akkor a meleg víz hatására enyhülnek. Hát az enyémek nem enyhültek, sőt!
Tovább olvasom: Csodaszép szülések: És megszületik a világ…
Kérdések és válaszok a császármetszésről
Gyors kérdések és válaszok a császármetszés témája körül. Ha van olyan téma, amit nem említettem, de érdekel Téged, vagy ha véleményed, tapasztalatod, hozzáfűznivalód van, kérlek írd meg kommentben.
Programozott császármetszésem lesz, vagy várhatok a fájásokra?
Ha előre lehet tudni, hogy valamilyen okból kifolyólag császármetszéssel fogsz szülni, a legtöbb kórházban kiírják az operáció időpontját. A kórház és az orvosod számára a műtét így tervezhető, és az operációs csapat is biztosan készen áll. A tervezett császármetszéseket a 39. hét után szokták elvégezni – ilyenkor a baba már érett, és megszületésre kész. Ha mégis azt szeretnéd, hogy kisbabád ne előre programozott időpontban szülessen, hanem amikor maga jelzi, hogy készen áll az indulásra, akkor beszélj erről orvosoddal. A nagyobb szülészeti intézményekben éjjel-nappal lehetőség van a császármetszés elvégzésére.
Mennyire megterhelő a szervezetem számára a császármetszés?
A tapasztalatoknak, az egyre fejlődő aneszteziológiának, az új műtéti technikának és az utógondozásnak köszönhetően viszonylag ritkák a császármetszést követő komplikációk. Ennek ellenére tudnod kell, hogy a császármetszés komoly hasi műtét, amelynek Rád és a babára nézve is szövődményei lehetnek. Kérdezd meg orvosodat, hogyan zajlik a műtét, milyen az utógondozás, és a csecsemőágyas osztályon milyen segítségre számíthatsz.
Tovább olvasom: Kérdések és válaszok a császármetszésről
Témák: Szülés
Csodaszép szülések: Oscar díjas alakítás
Manapság szerencsére már mindenütt természetes, hogy az édesapák is jelen lehetnek a szülőszobán. Andrea vajúdása során megtapasztalhatta, hogy mennyit számítanak férje biztató, kedves szavai és támogató jelenléte. Oszkár a kisfia, és Oscar díjas a párja. :-)
Kisfiam 5 éves lesz májusban, de a születése napját sohasem feledem el. Olyan jól sikerült az apás szülés, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom. Persze csak akkor, ha a házaspár lelki közösségben is áll egymással.
Minden idők legnagyobb vízállását mérték 2006. május 22-én Szegeden. A Tisza 10 méter felett járt, nem kis aggodalmat okozva a város lakóinak. Ezen a nevezetes napon éjjel 12 órakor ébredtünk Hódmezővásárhelyen, amikor elfolyt a magzatvizem. A fogadott szülésznőm, Szűcs Julika szintén vásárhelyi lakos volt. Meg volt beszélve, bármikor telefonálhatok, ha elérkezettnek látom az időt. Kocsiba pattantunk az éj leple alatt, és a szülésznő lakása felé vágtattunk. Percek alatt összekapta magát, és indultunk a 25 km-re fekvő megyeszékhelyre Szegedre, a nőgyógyászati Klinikára. Útközben már 3-4 perces fájásaim voltak – félő volt, hogy nem érünk be időben, de ő mindvégig bátorított, és hasznos tanácsokkal látott el. Szegedre érkezve, az árvíz miatt sokat keringtünk a kocsival, hisz a rakpart le volt zárva, sőt ekkor van a Hídi vásár is Szeged napján, az árusok is elzárták az utunkat a Klinika felé.
Tovább olvasom: Csodaszép szülések: Oscar díjas alakítás