Hogyan vond be a párodat a babavárásba?

A várandósság, a babavárás idejét teljesen különbözően éli meg az kismama és a párja. A női testben hihetetlen változások indulnak el a fogantatáskor. Az anyai és az apai sejt találkozásából 9 hónap alatt egy csodálatos kicsi lény, a kisbabájuk fejlődik ki, majd születik meg. Az anya egy idő után jól érzékeli babája mozgását, felveszi vele a kapcsolatot, beszél hozzá. Mindeközben az anyai lélekben is rengeteg minden történik. Kiépül a “lelki köldökzsinór” a baba és a mama között, és a várandós szívében is felkészül a baba fogadására.

Hogyan vond be a párodat a babavárásba? (tovább…)

Minden kerek – Sára szüléstöténete

A következő szüléstörténetet Sára küldte el a Dúla blog részére, köszönöm neki. :-) A Szent Imre Kórházban szült, és szülésekor minden úgy zajlott, ahogyan szerette volna. Ahogy kísérőlevelében írta, nem vágyott nagyon különleges vagy alternatív dolgokra, illetve nem ragaszkodott a gátvédelemhez, és dúlát sem akart segítségül hívni. A vajúdás és szülés órái csodás emlékként élnek benne azóta is, aminek az én dúla szívem csak örülni tud. :-)

2015-11-18_SaraAmikor elolvastam a pályázati felhívást, úgy gondoltam, az én történetem is olyan, ami megnyugtató lehet mások számára, ezért döntöttem úgy, hogy megosztom. A szülés után azonnal úgy gondoltam, bármikor újrakezdeném, jöhet még pár gyerkőc. ☺ No de kezdjük az elején. Mindig úgy gondoltam, hogy a „szerencse lánya” vagyok. Az életemnek alig volt egy-két nehezebb időszaka, s ha mégis, azokkal is mindig volt, aki segített megbirkózni. Ezért, amikor 12 év együttlét, ebből 3 év házasság után a férjemmel úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy egy harmadik emberrel is megosszuk a boldogságunkat, nem gondoltam, hogy bármi baj történhet.

(tovább…)

Kategóriák: Szüléstörténetek|Címkék: , , , , |

Hogyan nem találtam rá a dúlámra… sajnos…

Nemrég arról írtak nekem édesanyák, hogy hogyan és miért kérték dúla segítségét a várandósságuk idején és a vajúdásukkor? Akkor kaptam Esztertől a most következő írást. Ő nem választott dúlát maga mellé. Ma már máshogy tenné. Olvasd el, miért?

2015-08-30_hogyan-nem-talaltam-raDúlakról először az egyetemen hallottam, pszichológus vagyok. De valamiért az a kép maradt meg bennem, hogy az otthonszülő anyák mellett segítenek a szüléskor. Eszembe sem jutott, milyen komoly támasz lehet nekem, ha mellettem van valaki, akiben bízom, aki tudja, min megyek át, de nem a családom tagja, tehát nem befolyásolja a folyamatot az a színes érzelmi kötelek, ami a családtagok között van.

Mert bizony, a szülész édesapám nagy segítség volt, amikor otthon egyedül vajúdtam. A párom dolgozott éjszaka, és a fájások között kellemesen elbeszélgettünk, illetve apu nézte az időt, és ő is indult velem a kórházba. Amikor viszont az események kellős közepén bemászkált az amúgy is túlzsúfolt szülőszobába, na, az már zavart!…

Így voltam édesanyámmal is, aki minden jóindulata ellenére megnehezítette kissé a helyzetet azzal, hogy nem hagy minket kettesben a párommal… Így – a velük hála Istennek jó kapcsolatban levő – dokimat kértem meg, hogy kedvesen tiltsa ki a szüleimet a szülőszobáról…

Természetesen nagyon hálás vagyok nekik, hogy mellettem akartak végig lenni, és a szívük teljes szeretetével próbáltak óvni.
(tovább…)

Kategóriák: Blog, Dúla - cikkek dúla témában, Szülés|Címkék: , , , , |

Váratlan öröm: Noémi apás szüléstörténete

Apás szülés legyen, vagy apa maradjon inkább odakint? Esetleg a vajúdás alatt maradjon a szülőszobán, de a kitoláskor menjen inkább ki? Noémiék is átgondolták, hogyan szeretnék: apa kint várja meg a kisbaba születését. Az élet azután máshogy hozta, végig felesége mellett maradt.

A mi kislányunk a vártnál majdnem egy hónappal korábban érkezett, első kisbabaként. Alig néhány napja hagytam csak ott a munkahelyemet, hogy felkészüljek a nagy eseményre. Pihenni kellett volna, nagy volt a meleg is. De valami nem hagyott nyugodni, folyamatosan a kelengyelistát bújtam, szereztem be a hiányzó dolgokat. A kórházi holmi már régen össze volt készítve, csak be kellett dobálni a táskába.

Apás szüléstörténet

(tovább…)

Bábaportré: Bakóné Gottfried Anikó

Május 5-e van, ami azt jelenti, hogy ma ünnepeljük a Nemzetközi Bábanapot. Szeretettel köszöntöm én is a bábákat és szülésznőket a következő bábaportréval. Bakóné Gottfried Anikó, a Szent István Kórház egykori szülésznője válaszolt kérdéseimre. Anikó jelenleg a Péterfy Sándor utcai kórház szülészetén dolgozik.

Bakóné Gottfried Anikó Szent István Kórház, BudapestNagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Nálad hogyan történt?

Egészen kiskoromban ismertem egy szülésznőt, aki a falunkban lakott. Mindig érdekes volt őt látni, amikor dolgozni ment. Izgatta a fantáziámat, milyen is lehet a munkája? Gyerekkoromban mondták is viccesen, hogy hosszú ujjaim vannak, épp szülésznőnek való ujjak. Azután egészségügyi szakközépiskolába jártam, és itt 17 évesen a szakmai gyakorlat részeként jelen lehettem egy szülésnél. Nem volt könnyű szülés, egy átlagembert talán elriasztott volna, engem mégis arra ösztönzött, hogy ezt a hivatást válasszam, a nőknek segítsek. Érdekes egyébként, hogy magam is ezen a szülőszobán születtem, ahol tanulmányaim során az első szülést láttam. Ezek után már célirányosan készültem, tanultam, majd felvételiztem, és fel is vettek a szülésznőképzésre. (tovább…)

Gondolatból valóság – fiunk születése

Egy császármetszéses szüléstörténet, Botond születésének története következik. A vajúdás a magzatvíz elfolyásával, majd kontrakciókkal indult. A szülők természetes szülésre készültek, de a kisfiú feje nem illeszkedett jól, ezért az orvos a császármetszés elvégzése mellett döntött.

Botond baba császármetszéssel született

A szülés előtti napok igen vegyesen zajlottak. Vártunk, és vártunk. Néha türelemmel, de inkább izgalommal és némi költői kérdéssel, miszerint drága gyermekünk mikor lesz végre kíváncsi a nagyvilágra, ahol már sokan várják. Pár alkalommal a frászt hoztam Emberemre, mikor napközben felhívtam. Szegénykém minden alkalommal azt hitte, hogy akció van. Szeptember 26-án este tudomást vettem arról, hogy nem rajtam múlik az időzítés, és hiába pakolok össze ezredszer, vasalom át a kicsi ruhákat, vagy rendezem át huszadszorra a szobáját, úgy is az lesz amit Ő akar.

(tovább…)

Anyák gyöngye… – írás az “Anyává válni” pályázatra

Dóra története kerül most sorra az anyává válással kapcsolatos sorozatban. Az írás egy-egy pontján talán magunkra is ismerhetünk. :-)

Anyává válni - Dóri kisbabájávalMinden kagylóban lévő igazgyöngynek hosszú idő szükséges, míg megérik arra, hogy tökéletesnek legyen mondható. Így is sok gyöngyszem tartogat meglepetést, kisebb hibákat, amiken lehet még csiszolni, hogy teljességgel nagyszerűvé és tökéletessé váljon. Ehhez a folyamathoz tudnám hasonlítani az Anyaságot is. Idő kell hozzá, míg minden kialakul, míg elszállnak a kételyek, a parás gondolatok, míg úgy nem érzed, hogy magabiztos, tökéletes Anya vagy. Folyamatosan csiszolódtok össze gyermekeddel és szép fokozatosan eljön az a pillanat, mikor minden rezdülését ismered, érted. (tovább…)

Kategóriák: Gondolatok|Címkék: , , |

Erdélyi szüléstörténet

Egy Dúla blog olvasó küldte el szüléstörténetét Erdélyből, köszönöm neki. Egyetlen magyarázat kívánkozik csupán a szöveghez: arrafelé kecskének hívják a szülőágyat.

Erdélyi szüléstörténet

Amikor férjemmel elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk elmentem a számomra kötelező vizsgálatokra ugyanis van egy szívbetegségem nevezetesen WPW-szindrómám. Megkérdeztem az orvosokat, hogy mennyibe fogja befolyásolni várandósságomat, szülésemet. Leggyakrabban  azt a választ kaptam, hogy nem támogatják a természetes szülést, mert szerintük túl nagy a rizikó a szívemnek. (tovább…)

Kategóriák: Szülés, Szüléstörténetek|Címkék: , , , , |

Különleges, meghitt születés – Dávid baba a szemünk láttára megérkezett

Ebben a szüléstörténetében nagyon tetszik nekem az a magabiztosság és nyugodtság, amivel Kata a vajúdás folyamatába belesimul és hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok és a szülés a maga útján haladjon. Szülésznője, aki szintén Kata, a maga finom módján kíséri a folyamatot és támogatja az édesanyát.

Dávid baba megszületése után a kóázbanrhA szülés kiírt időpontja egyre közeledett. Nagy izgalommal vártam a nagy napot ezekben az utolsó hetekben. Nyár volt, egyre nehezebben viseltem pocakosan a meleget, vágytam rá, hogy gyermekemet mielőbb a karjaimban tarthassam. Minden hidegfrontot vártam, lestem mikor van telihold, mindennek örültem volna, ami a legtöbb babát a tapasztalat szerint előcsalogat, de Dávidom még ilyenkor is a legjobban érezte magát, köszönte szépen, még nem akart megszületni, hisz Ő nem átlagos módon szeretett volna a világra jönni. Elmúlt a kiírt időpont, teltek a napok, a 41. hétben jártam. Egyre csalódottabb voltam, mikor minden este azzal a megállapítással feküdtünk le, hogy “na, ma sem megyünk szülni”. (tovább…)

Kategóriák: Szülés, Szüléstörténetek|Címkék: , , , |