Így lettünk egyik pillanatról a másikra trikres nagycsalád

Heni története nem mindennapi… Ő is, a párja is nagyon vágyott már kisbabára, de a fogantatás váratott magára. Azután kiderült, hogy inzulinrezisztencia (IR) terén érintett, talán emiatt késik a baba. Sok orvost megjárt, míg talált egy olyan szakembert, aki biztatta, és a gyógyszeres kezelést nem hormonkészítménnyel kezdte. A siker hamar meg is érkezett: Heni másfél hónap után várandós lett … rögtön három babával!

Hármas ikrek születése

Anyák gyöngye… – írás az “Anyává válni” pályázatra

Dóra története kerül most sorra az anyává válással kapcsolatos sorozatban. Az írás egy-egy pontján talán magunkra is ismerhetünk. :-)

Anyává válni - Dóri kisbabájávalMinden kagylóban lévő igazgyöngynek hosszú idő szükséges, míg megérik arra, hogy tökéletesnek legyen mondható. Így is sok gyöngyszem tartogat meglepetést, kisebb hibákat, amiken lehet még csiszolni, hogy teljességgel nagyszerűvé és tökéletessé váljon. Ehhez a folyamathoz tudnám hasonlítani az Anyaságot is. Idő kell hozzá, míg minden kialakul, míg elszállnak a kételyek, a parás gondolatok, míg úgy nem érzed, hogy magabiztos, tökéletes Anya vagy. Folyamatosan csiszolódtok össze gyermekeddel és szép fokozatosan eljön az a pillanat, mikor minden rezdülését ismered, érted. (tovább…)

2017-04-25T18:26:37+00:00 Kategóriák: Gondolatok|Cimkék: , , |

Anyává válni – a rögös út

Az anyává válás néha nem könnyű, sőt egészen nehéz érzésekkel átitatott is lehet. Fogadjátok szeretettel Teca írását.

Anyává válni – a rögös útAz én utam 2008-ban kezdődött, amikor 5 együtt töltött év után úgy éreztem, hogy ideje felvetni drága Férjemnek (akkor még csak barátomnak) a gyermekvállalás kérdését. Miután éveken át hetente veszekedtünk valami semmiségen (elég temperamentumosak vagyunk mindketten) egy mindent eldöntő beszélgetés és egy külön töltött hét után megkötöttük a Szövetségünket, megnyugodtunk. Berendeztük a közös otthonunkat és én hamarosan úgy éreztem, gyereket szeretnék. Jött a „pofon” egyből, mivel ő még nem érezte így és mivel 2 évvel fiatalabb nálam jelezte, hogy a következő 4 évben (30 éves koráig) nem is szeretne ezzel foglalkozni. Mivel borzasztóan türelmetlen ember voltam még akkor és mindig, minden egyből kellett (és általában el is értem, amit akartam) ezen nagyon elszomorodtam, de nagyon szeretem őt és lassan tudomásul vettem a helyzetet. (tovább…)

2017-04-25T18:25:14+00:00 Kategóriák: Gondolatok|Cimkék: , , |

Anyává válni – Zsófi története

Az anyává válásról szóló Dúla blogos pályázatra érkezett Zsófi írása, ami másodikként kerül ki az oldalra. Köszönöm a történet megosztását! Az előző anyává válás pályamű elolvasásához kattints ide!

Anyává válni: Zsófi és kislányaHűha. Ez nem lesz egy egyszerű feladat! – gondoltam, amikor rápillantottam a pozitív terhességi tesztre, de két másodperc múlva boldogan újságoltam a férjemnek: Várandós vagyok! Babánk lesz. Valahol olvastam, hogy az egyik afrikai törzsnél nem a tényleges születésnapokat ünneplik, hanem azt a pillanatot, amikor a gyermek gondolata szöget ver édesanyja fejébe. Hát nálunk ez nem sokkal előzi meg Lili valódi évfordulóinak számát. Na de mindegy is.

Ott tartottam, hogy megtudtam, várandós vagyok első babánkkal. Nagyon izgatott lettem és azonnal elkezdtem tervezni a jövőt. Közben teltek-múltak a napok, hetek, s én egyre büszkébben mosolyogva simogattam az egyre növekvő pocakomat és benne az én kis Manófalvimat. (tovább…)

2017-04-25T18:23:33+00:00 Kategóriák: Dúla TV, Gondolatok|Cimkék: , |

Az anyaság – első napok

Köszönöm a sok csodaszép és tartalmas írást, amik a Dúla blog Anyává válni… pályázatára érkeztek. Olyan jó volt, hogy a történeteitekhez írt kísérőlevélben többen is azt írtátok, köszönitek, hogy a pályázat segítségével átgondolhattátok és megfogalmazhattátok a saját anya válásotokkal kapcsolatos érzéseiteket és élményeiteket. Egész biztos, ennek mindannyian nyertesei vagyunk: ti, akik meséltek és mi, akik ezt meghallgathatjuk, elolvashatjuk.

Elsőként Andrea történetét hoztam, fogadjátok szeretettel!

Anyává válni... pályázat a Dúla blogonSzerencsés voltam, mert a terhességem 9 hónapja nagyon jó volt. Nem voltak reggeli rosszulléteim, nem voltam kívánós, nem híztam csak 12 kg-ot. A kislányom nagyon jól viselkedett a pocimban. Persze az utolsó hónapban nekem is dagadt a lábam, zavartak az erős szagok, illatok és akár mit csináltam égett a gyomrom. De ettől függetlenül imádtam az egész időszakot. Féltem a szüléstől, ez volt az első, és hiába mondanak bármit, az ember nem tudja milyen, amíg nem tapasztalja.

Eljött október 31 és az öcsém azt mondta a férjemnek a délutáni látogatáson, hogy 24 órán belül meg lesz a baba. November 1. hajnal 2-körül felébredtem, kimentem a mosdóba és utána már nem tudtam kényelmesen feküdni. A kislányom irányba állt és már készült kifelé. 1-2 órával később már elkezdődtek a fájások. (tovább…)

ÍRJ NEKEM!