Kriszti kismamanaplója – 28-34. hét

Kriszti, Palkó és Pocaklakó 29 hetesenBetöltöttem a 28. terhességi hetemet, és igen! Végre sikerült megszervezni, hogy eljussak kismamajógára! Két nagy ment Apácskával úszásra, Palkó otthon maradt anyukámmal, én pedig jógára mentem. Azt az élményt! Nagyon-nagyon jó volt! Igaz, hogy minden résztvevő és az oktató is idegen volt, de közvetlenek, barátságosak, és hát ugyanabban a cipőben jártunk, ugyanarra a nagy eseményre készültünk. A félhomályban, a halk zenével hamar sikerült kettesben maradni a Picimmel, no és a gondolataimmal. Ilyen még nem volt! Aki csak teheti, járjon el jógára (ha kismama, ha nem)! Amellett, hogy megmozgatta minden porcikámat, még az is jó érzéssel töltött el, hogy először voltam igazán büszke arra, hogy nekivágtunk negyedszer is a kilenc hónapos útnak. Bemutatkozáskor derült ki, hogy legtöbben első vagy második babájukat várják, így megszólalásomkor minden tekintet rám szegeződött. Pedig lehetne máshogy is, lehetne az a fura, a ritka, ha valaki egy gyermeket nevel. Ma már nem így van.

Mondanom sem kell, ez az idilli szerda délután soha többé nem jött újra el. Kismamajóga dvd-ről próbálkoztam itthon ugyanezt elérni, de időm és nyugtom csak késő este lett rá, energiám meg már elfogyott addigra.

A pocakom húzott, húzott lefelé, nagyon nehéz volt, nőtt napról napra, és a hasam alján a húzó, feszítő érzés, ami igazából várandósságom elejétől jelen van, gyakori volt. Az aktuális havi vizsgálatkor kiderült, hogy a méhszáj egy kicsit nyitva is van, ezért orvosom antibiotikum-kúrát javasolt. Szerinte nem biztos, hogy a negyedszerre szokásosnak mondható méhszájnyílásról van szó, lehet, hogy bacik támadják, nyitják alulról a méhszájat, és ezáltal koraszülést idézhetnek elő, ami a 31-32. héten nem lenne túl szerencsés. Hiába vagyok antibiotikum-ellenes, de ebben egyetértettem, győzött ez a magyarázat, így elkezdtem a kúrát. Természetesen megjött vele a hasmenés is, probiotikum ide vagy oda, a bacik irtódtak, jók is, rosszak is, gombák terjedtek… Röviden nem kellemes hetek következtek…

Antibiotikum mellett sok pihenést is javasolt az orvosom, ami ugye 3 gyerek és háztartás mellett nem nagyon sikerült. Valahogy nem is éreztem át teljesen annak a jelentőségét, hogy nyílhat a méhszáj tovább, és hogy ez mit jelenthet. Felelőtlennek gondolhat mindenki, ahogy szülésznőm is, akivel egyszer a 32. hét tájékán beszéltem, és mondtam, hogy ugyanúgy szokott feszülni a hasam, el is fáradok, de nem akarom minden házimunkára anyukámat megkérni. Na ő akkor még egyszer, nagyon kifejezően elmondta a lehetséges következményét ennek a nemtörődömségnek, igenis vegyem komolyan, a 36. hétig kibírom, ha több feladatot átruházok másra, én meg közben pihenek. Szót fogadtam. És meg is ijedtem. Elkezdtem aggódni, elképzeltem, hogy az eddigi nempihenésemnek az eredményeképpen hogyan nyílik a méhszáj, és rémálmaim voltak a koraszülésről. A hasam meg csak húzott, húzott lefelé, ahogy eddig is. Alig vártam a 34. heti orvosi vizsgálatot, hogy kiderüljön, mi történt a méhszájjal.

Olvasd el a kismamanapló korábbi részeit a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!