Julianna Holdfényre jövetele

Rita saját tempójában, minden beavatkozás nélkül szülte meg kislányát. Jó darabig otthon vajúdott, aztán mindenféle kalandot átélve értek be a székesfehérvári kórházba. Dúlája is mellette volt a vajúdása alatt, és végül minden teljesen úgy alakult, ahogy ő azt legszebb álmaiban megálmodta.

Julianna a székesfehérvári kórházban születettSzerda reggel azzal kezdődött a folyamat, hogy miután hazaértem az oviból, észrevettem hogy távozott a nyákdugó egy része. Ennek nagyon megörültem, boldogan hívtam a dúlámat aki velem örült, majd nyugodt készülődésbe kezdtem… hajat mostam, összeszedtem még néhány apróságot. Végül a nap viszonylag eseménytelenül telt, néhány kósza keményedést és alig érezhető jóslót leszámítva. Délutánra annyira nyugodtnak láttam a helyzetet, hogy elvittem a nagyobbik lánykámat néptáncra, aztán bevásároltunk és szépen hazasétáltunk dombnak fölfelé. Eddigre a férjem is hazaért. 7 körül vacsoráztunk, ami közben három 10 perces fájásom volt. Elkezdtem azon dilemmázni, hogy felvigyük-e Bogit a mamához, lesz e ebből valami, vagy megint elmúlik az egész. Végül úgy döntöttem beülök egy kád meleg vízbe, ha van valami, akkor kiderül… 3 fájást vártam ki, és mivel maradtak kb 10-12 percesek, ezért a férjem felvitte Bogit a mamához. Ezután szokásos módon telt az este, a fájások viszonylag rendszertelenül, de azért lassan erősödve jöttek 10-12-15 néha 20 perces kihagyással. Szóltam a dúlámnak hogy készüljön, hogy talán jönnie kell, de nyugodtan feküdjön még le, mert rendszertelenek a kontrakciók. Aztán éjfél körül úgy döntöttünk megpróbálunk kicsit lepihenni. Elég nehéz volt, mert elbóbiskoltam a fájások között, de mikor jöttek ébredtem… Fekvésből négykézlábra kellett állnom hogy átlélegezzem őket, egyre erősebbek lettek.

Hajnali 2-kor rendszereződni látszottak, a harmadik 6 percesnél hívtuk a dúlámat, hogy jöjjön, mert úgy néz ki tényleg beindult. Abban a percben, hogy letettem a telefont, a 6 percesek átcsaptak 3 percesekbe, de az erősségük kicsit csökkent. Amikor ideért a dúlám fél 3 körül, a fájások is felerősödtek. A tágulási csík alapján kb. 3-4 cm-nél tartottunk. A fájások alatt kaptam finom muskotályzsályás borogatást, ez nagyon jól esett, és nagyban megkönnyítette a fájások elviselését. A szünetekben a párom előtt térdelve a lábára hajolva pihentem. Közben a vajúdós zeném szólt, nagyon meghitt volt… Nem sokkal később mondtam, hogy pisilnék egyet. A wc-n ülve nagyon kényelmes volt, és volt egy hosszabb szünet is, amit egy teljesen más jellegű fájás követett, amit már nem lehetett simán átlélegezni, jöttek azok a tipikus „oroszlánbőgéses” hangok… Ezután mondta a dúlám, hogy ha szeretnék zuhanyozni a kórház előtt, akkor azt most. Beálltam a zuhany alá, nagyon jól esett a víz, 2-3 fájást vártunk így ki, aztán úgy döntöttünk, hogy mivel 2 percenként jönnek és eléggé erősek, induljunk. A fehérvári kórház tőlünk kb. 45 percnyire van. Öltöztünk, mentünk a kocsihoz, sűrű fájások közepette. ¾ 4-kor indultunk el. A kocsiban hátul a dúlám mellett ülve utaztam, nem volt a legkényelmesebb, de jól meg tudtam kapaszkodni, ez segített, és itt is szólt az előre összeválogatott zeném.

Amikor szóltak hogy most értünk be Fehérvárra, már éreztem a fájások között a tipikus nyomási ingert, illetve hogy én hiába nem nyomok rá, a méhizomzatom akaratlanul is présel lefele, én pedig a fájások alatt már elég határozottan nyögtem. Egy pillanatra az is eszembe jutott hogy nem érünk be, mert rossz lehajtón jöttünk le az autópályáról, meg kellett kérdezni egy benzinkúton hogy innen merre menjünk a kórházba. Végül fél 5-kor értünk a kórházhoz. A kocsi mellett meg kellett állnom egy fájásra, majd menet közben is kétszer, majd a liftben, és a szülőszoba ajtajában is volt egy tolófájásom. Ekkor a csengőt nyomó férjemre már eléggé határozottan sikerült rászólni hogy feküdjön rá arra a csengőre :D Kijöttek, besegítettek, levetkőztem, felfektettek az ágyra. A doktornő (akiről csak utólag jöttem rá, hogy orvos és nem szülésznő) megvizsgált, majd szólt hogy látja a fejét. Kiabáltam hogy a férjem hol van, mondták hogy öltözik és jön. Kiabáltak neki hogy siessen, mert lemarad. Kérdezték hogy mikor folyt el a víz, mondtam hogy én nem vettem észre hogy elfolyt volna, pedig akkor már nem volt ép a burok. Szóltam hogy szeretnék gátvédelemmel szülni, mondták hogy oké, megpróbáljuk. Beért a férjem, mondták hogy akkor most már nyomjak a fájás alatt, ha lehet végig, amíg a fájás tart. A második ilyennél éreztem, hogy Julcsi feje nem megy már vissza, feszíti a gátam a szünet alatt is, végül a 3. tolófájásra 4 óra 52-kor kibújt Julianna. Férjem elvágta a köldökzsinórt, majd a magzatmázas tündérkémet a mellkasomra tették, és betakartak minket. Ezután nem sokkal a doktornő kérdezte hogy érzek-e görcsöt, mondtam hogy nem, erre csak bólintott és tovább várt. Kb. fél óra múlva szóltam, hogy most érzek (Julcsi mindeközben rajtam nézelődött :)). A doktornő kérte hogy akkor nyomjak rá, mire ki is csusszant a méhlepény (mindenféle oxitocinos rásegítés nélkül). Kérdeztem hogy kellett-e vágni, mondták hogy nem, és egy rövid vizsgálat után kiderült hogy se kívül, se belül nincs egy szemernyi sérülés sem. Ezután elvitték Julcsit megmosdatni, de nem folyóvíz alatt, hanem kádban lubickolva, mosolygósan :). Utána visszakaptuk, és fél 10-ig velem volt ott a szülőszobán, majd ezután vitték el vizitre, és már a gyermekágyon kaptam vissza olyan fél 11 körül. Azóta nem volt tőlem távol :).

Az, hogy a doktornő nem szülésznő, számomra csak a szülés után derült ki, miután mondta hogy elnézést, nem volt ideje bemutatkozni, ő dr. T. J. Valószínűleg az, hogy azt hittem nincs bent (nem ért oda?) orvos, sokat segített hogy elengedjem magam, illetve fantasztikusan jó volt úgy szülni, hogy a férjemen kívül nem volt más férfi jelen. A szülőszobára sajnos már csak egyvalaki jöhetett velem, így oda csak a férjem jött, a dúlám a folyosón hallgatta a szülés hangjait és ahogy mesélte „pontosan hallani lehetett amikor a gát megkoronázta a fejet, majd már csak a babasírás szűrődött ki”. A szülés után aztán ő is bejöhetett kicsit beszélgetni és gyönyörködni Juliannánkban :).

Ha előre megírhattam volna hogy mit szeretnék, akkor se lehetett volna szebb!

Olvasd el a Dúla blog pályázatára érkezett többi szüléstörténetet is!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!