Gabi kismamanaplója – 9. hónap

Gabi a szülés előtt a 9. hónapbanElérkezett az utolsó egyben töltött hónapunk is. Egyre nehézkesebben mozgok, egyre jobban szeretném, ha valami kapaszkodóm lenne, ha tudnám, hogy ez a fájás már “az” a fájás. A 36. héten kipipáltuk az utolsó vérvételünket és doktorlátogatásunkat is. Zsigu-lak „behatolhatatlan”, külső-belső méhszáj zárt, a Ded koponyavégű hosszfekvésben, békében-egészségben-boldogan. A 37. héten nem kis riadalmat okozva – hiába no, harmadjára tréfálkozik velem az anyatermészet -, a napok óta egyre inkább sűrűsödő jósló fájásoknak köszönhetően távozott a nyákdugóm. A riadalom meg abból adódott, hogy elméletben ugyan már hetek óta kész volt a kórházi pakkom, gyakorlatban éppen 10 perc alatt halmoztuk fel a Nagyfiammal indulásra készre. Megkapó pillanat volt, amint Hunor becsúsztatta a Kisöcsinek szánt játékokat egy-egy óvatlan pillanatban a táskámba… A végén jócskán szelektálnom kellett a kisautó- és rágóka-rengetegből. Aztán persze kiderült, csak vaklárma volt, pár órával később a jóslók is megszűntek.

A rendszeresen érkező, majd órákon át tartó-rövidülő mindennapi fájások hatására, egyre csapnivalóbb éjszakákat produkálok. Zsiga továbbra is éjjeli bagoly, előszeretettel bulizik éjféltől hajnal kettő-háromig, ezáltal egyre fáradtabbnak, türelmetlenebbnek érzem magam. Napközben stand by üzemmódban, aligmozgással durmol, így a kötelező ctg körök is órákon át elhúzódnak, hiába fogyasztom el a kakaómat-szendvicsemet közvetlenül érkezés előtt, és hiába rázogatják a pocakomat a szülésznők. Görbét kell produkálni, én pedig egyre feszültebben és megviseltebben tűröm a mindennapokat.

A 38. héten is megviccelt a Legkisebb királyfink, amikor egy reggel hatalmasra duzzadt bevizesedett fejjel ébredtem. Az előző két babánál ez már a 3 napon belüli szülést jelezte, de Zsiga továbbra is kitart a jó meleg anyaméhben.

Rutinos túlhordóként, most először hittem abban, hogy a picifiam időben érkezik, annál is inkább, mivelhogy a vizsgálatokat végző kórház protokollja szerint a túlhordás első napjától kötelező az osztályra befekvés – ami az én esetemben fölösleges és gyakorlatilag kivitelezhetetlen is. Természetesen Murphy velünk van, a kijelölt terminust túlléptük, a hetek óta odalett nyákdugó ellenére, így következett a saját felelősségre naponta történő ctg és a köldökzsinór áramlásos vizsgálat. Megalázottnak és viharvertnek éreztem magam, miközben egyre inkább sulykolták belém a “fehérköpenyesek” a tökéletes eredmények dacára, hogy mennyire felelőtlen vagyok, hogy ennyire ragaszkodom a szabadlábon léthez. Orsi tartja bennem a lelket, és valahol mélyen az ösztöneim is azt súgják: minden rendben van, nem lesz semmi baj! Zsigi pontosan tudja, mikor akar érkezni. Próbálom függetleníteni magam a külsőségektől és egyre jobban befelé koncentrálni, de sokszor nagyon nehezemre esik. Egyre jobban félek, egyre kevésbé hiszek magamban és abban, hogy mindezt képes leszek végigcsinálni.

Aztán egy fájásokkal gazdagon tarkított éjszaka s nappal után már tudtam, hogy eljött a mi időnk. De ez már egy másik történet. :-)

Ha kíváncsi vagy, hogyan született meg Zsiga baba,  hamarosan elolvashatod a Dúla blogon. Addig is olvasd el a Gabi kismamanaplójának korábbi részeit!

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

 

1 hozzászólás

  1. Eny 2012. január 5. csütörtök at 10:21 - Reply

    huha, mar nagyon itt vagy a celegyenesben! Kitartas kismama, nemsokara kinn lesz a kis csodabogar! Sok erot es konnyu, gyors szulest kivanok!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!