Háromgyermekes család vagyunk. Amikor az első született, persze, akartuk, de még fogalmunk sem volt, pontosan mit is akarunk. A közelünkben nem volt se barátnál, se rokonnál gyermek. Talán mert már „elég régi” volt a kapcsolatunk, össze is házasodtunk, ezért vágytunk gyerekre. Persze hogy nagyon szerettük Őt, az első gyermekünk, család lettünk, az első unoka a családban, nagy figyelmet, szeretetet kapott. Egy év múlva megfogant a Második, mert hát kell egy testvér, kell ez a legnagyobb ajándék az Elsőnek. Furán hangzik, de egyre jobb volt anyának lenni, úgy értem, hogy egyre teljesebbé vált az életem, életünk. Szeretni őket, nevelni, formálni őket, látni felnőni – a világ legszebb dolga. Eddigre már több nagycsalád vett körbe minket, vagy épp olyan családok, akik nem egy vagy két gyermekkel képzelték el a jövőjüket, sokkal inkább 3-4-5-tel. Vágytunk egy harmadikra, terveztük, és teljes egy év telt el, mire kétcsíkos teszt volt a kezemben. Nagy volt az örömünk!

Ezután az egész várandósságot úgy éltem meg, mint az utolsót. Úgy terveztük, hogy – főleg anyagiakban – nem fér több apróság a családba. Gyászoltam az utolsó pozitív tesztet, az utolsó fáradt első trimeszterbeli napokat, a 12-es ultrahangot, amikor először láthattam az addig láthatatlant, aztán utolsóként éltem meg az első magzatmozgást, az utolsó húsvétot pocakosan, az utolsó heteket csak két gyerekkel, majd az utolsó csodás születést, ami egy életre megváltoztatott engem. Még nagyobb szeretettel, figyelemmel fordultam a születés csodája felé, hogy jön létre a két láthatatlan sejtből egy mákszem, majd búzaszem, szőlőszem, majd dió és így tovább. Aztán hogyan fejlődik, növekszik tovább a paradicsomban, majd hogyan jön a világra a maga legtermészetesebb útján.

A Harmadik születése után nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna arra, hogy milyen jó volna még egyszer, még egyetlen egyszer átélni ezt a csodát, amire Isten teremtett minket. Sokat beszéltünk róla Apácskával, a vége mindig az lett, hogy nagy feladat hármukat is felnevelni, nagyon szép feladat.

Nagyjából beletörődvén terveztem a munkába állást, visszérműtétemet, amikor is július vége felé egy női-anyai megérzésem nem hagyott nyugodni. Mintha nem lennék egyedül, mintha más állapotban érezném magam. Á, nem lehet, visszagondolva egyetlen alkalom volt, amikor „engedtük” volna megfoganni, s a Harmadikra is egy évet vártunk, szinte lehetetlen. Bár legbelül végtelen öröm fogott el a gondolattól, hogy mi van, ha mégis!!!

Aztán a ciklus utolsó napján már szinte egész biztos voltam benne, hogy babát várok. A megérzésem egyre erőteljesebb volt. Másnap vettem egy tesztet, hogy bizonyítsam Apácskának is a két csíkkal. Nem volt türelmem a másnap reggeli biztosabb eredményhez, még aznap este megcsináltam és lám, biztos lett a biztos: várom a negyedik babát.

Ezután percenként tört rám más és más érzés: rögtön a bizonyosság után pánik, aggodalom, majd kitörő öröm, új tervek, fogadalmak, majd félelmek, boldogság, aztán gyakorlati kérdések feletti jajmilesz, s aztán változó sorrendben elölről minden. Másnaptól Apácskával váltott friss-szerelmes üzenetekben újra és újra meggyőződtünk arról, hogy ugye-örülünk-azért, bár félünk, és hogy alapjában véve juj, de jó is ez! Igen, nagyon nagy az örömünk, ez az alapérzésünk. Néha úgy érezzük, megfiatalodtunk a babahír által. Újra szerelmesek vagyunk! Nem hiába mondtam el mindegyik babánk születésekor, hogy ekkora picurnak mindig is kellene minden családban lenni, mert erőt ad, hatalmas boldogságot. És a várakozás, ami megelőzi jöttét, ugyanígy kíváncsi öröm, vágyakozás a találkozásra.

Ezennel tovább szerettünk volna titokban, kettesben örülni a Mákszemünknek, de egy adandó munka kapcsán muszáj volt elárulnom a friss titkot, s ezek után úgy gondoltuk, a családnak is tudnia kell. Nagy része meglepődött, hitetlenkedett, de persze mindenki örült.

A Nagytesóknak (fura, hogy az eddigi mindenkori legkisebbtől lesz még egy kisebb is :-) is elmondtuk. Marci, a legnagyobb se szóval, se arckifejezéssel nem reagált a hírre – már kétszer megélte, gondolja, ennek így kell lennie. Julcsi, az ötéves örült, és rögtön leszögezte, hogy reméli, lány lesz, majd kérdéseket tett föl, pl. hogy „ha olyan kicsi (fél cm), honnan tudod, hogy ott van???”. No meg a türelmetlen gyerekkérdést: „és még hányat kell aludni?” Csak úgy 221-et mondtam. Másnap megkérdezte, hogy előző nap mennyit is mondtam és akkor aznap mennyi, ha eggyel kevesebb. Örülünk az örömének. Neki többször is eszébe jut, hogy rákérdezzen, hogy most mekkora, és hogy „jaj, nem nyomom ám a hasadat”.

A kétéves Palkó még nem tudja, mi is a helyzet, nem érti és még nem is élte át egyszer sem. Mivel Papa tapsolt a hírre, ő is tapsolt egyet.

És hogy hogyan viselem fizikailag az első harmad jellegzetes kísérő tüneteit? Rosszul, mert maguk a tünetek is erősek, folyamatosan jelen vannak. Össze tudom hasonlítani a többi várandósságaimmal, és egyértelmű, hogy ez a legnehezebb. Tudom, az első hármat megszépíthette az eltelt idő, de most teljesen tisztán látom, hogy nem, ennél nehezebb még nem volt. Hányingerem lesz és öklendezem olyan szagoktól, amelyeket normális esetben szeretek. Friss meszelés szaga, festékszag, dinsztelődő hagyma vagy a parfümöm illata. Felfordul a gyomrom, ha a padlizsánkrémre vagy a virslire gondolok. Újabban nem szeretem a csirkehúst, levesben a krumplit. Sokkal inkább bejönnek az erőteljes ízek, a torma, a füstölt kolbász, a töltött káposzta jó savanyún.

Ezeknél jobban megvisel az, hogy nagyon erőtlen vagyok, vannak napok, amikor minden testrészem lehúz, csak fekve jó, illetve csak jobb. Hiába tervezem el, hogy na majd ma már kiporszívózom a gyerekszobát, még a gondolatig sem jutok el, hogy na most felállok és kézbe veszem a porszívót. Rosszul vagyok a meleg őszi napoktól, míg más hálát ad, hogy ilyen jó idő van még szeptember végén, és töltődik a napfénytől. Óránként muszáj ennem valamit, különben szédülve esnék össze. Az a valami csak pár falat, mert ha már jobban telítődik a gyomrom, a visszautat garantálná a bejutott ennivalónak. A sokszor-keveset-evés eredménye eddig mínusz öt kiló, ahogy ez mindig is lenni szokott a várandósságaim elején.

Két dologra vágyom már nagyon: hogy orvos is megerősítse a baba létét – jövő héten – majd végre láthassam a 12. heti ultrahangon a kisbabánkat. A másik az, hogy újra a kezemben tarthassam erősen, határozottan családom életét, a háztartást, ne csak történjenek mellettem a dolgok, ne csak a maradék erőmet összeszedve mosogassak el túlélően, hősként sóhajtozva.

És majd akkor önfeledten, a második trimeszterben élvezhetem a negyedik jövevényt – az utolsót?

Olvass még több kismamanapló bejegyzést a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Mikor és miért kezdtél el blogot írni?

2009 nyarán tettem ki az első bejegyzést. Addigra már megírtam néhány fejezetet a (még mindig készülő) könyvemből, és be kellett látnom, hogy nem fog minden beleférni amit szeretnék megírni. Túl sok témám van, és rengeteg a mondanivalóm. A blogra az megy ki, ami a könyvben nem lesz benne, vagy nem akkora terjedelemben. Másfelől, a blog lett az a hely, ahová úgymond “összeszedtem magam”, amikor már nem tudtam többfelé szakadni. Számos baba-mama oldalon és tanácsadó fórumon válaszolgattam addigra gyógynövényes kérdésekre, írogattam hatóanyagokról és kiegészítő terápiákról. A legtöbben talán az index Szülészet-nőgyógyászat topikjáról ismernek, ahol dr. Laufer Gábor mellett voltam “ügyeletes boszorkány”, az volt a hőskor. Aztán a munka egyre több lett. Egyre gyakrabban vettem észre, hogy lényegében ugyanazt írom le pár napon belül 3-4 különböző helyre, és sokkal jobb lenne egyszer megírni az egészet precízen és rendesen, aztán kitenni valahová, ahol bármikor elolvasható. Emellett egyre több felhasználó kérdezett privátban is; hosszú és részletes e-maileket küldtek, olyan témákat felvetve, amelyekről semmit nem találtak magyarul az interneten, olyan kérdésekkel, amelyeket egyáltalán nem lehetett néhány mondatban megválaszolni. Heti két-három ilyen emailt még tudtam kezelni, de napi két-hármat már nem.

Mikről szóltak ezek az e-mailek?

Három jellemző témakör van. Az egyik a gyerekvállalás nagy kérdése, a “legyen vagy ne legyen”. Erről a kérdésről tulajdonképpen ugyanolyan leveleket kaptam, mint amilyeneket én is megírtam a fiam születése előtt a saját barátaimnak. Sokan érzik úgy, hogy gyerek nélkül is teljes az életük, nincs bennünk az az elsöprő vágy, csak amolyan motoszkálás, hogy talán lehetne. Emiatt megpróbálnak elgondolkodni azon, hogy akkor “miért” is akarnak gyereket. Tépelődnek, hogy vajon várjanak-e tovább a nagy és elsöprő vágyra, kockáztatva, hogy kifutnak közben az időből; tépelődnek, hogy a nagy vágy nélkül lehet-e belőlük elég jó szülő. A blog első komolyabb cikksorozata ezt a kérdést járta körbe, az egyik kedvenc könyvem alapján.
Az e-mailek másik nagy csoportját olyanok írják, akik egy kész diagnózissal keresnek meg: nem jön össze a baba, az orvos már megnevezett egy ritka vagy komplex problémát okként, és az illető erről szeretne többet megtudni, számokat akar, tényeket, szakirodalmi ajánlást. Esetleg küld is egy angol oldalra mutató linket, és megkér, hogy az ott találtakat foglaljam pár sorban össze, illetve ha bármi magyar nyelvű forrásról tudok, akkor mondjam meg, hol van.
A harmadik gyakori téma pedig a szülés utáni pszichés-mentális káosz. Szándékosan nem mondom, hogy “mentális problémák”, mert ami történik, az nagyon sokszor teljesen normális, csak a levélírónak erről senki nem szólt előre. Ezekről a dolgokról a blogon azóta már négy különböző sorozat fut: mit lehet kezdeni a traumás szülésélmény utáni állapottal, érzésekkel, szexualitással; mit csináljon az, aki már előre tudja, hogy a szülés utáni depresszió kockázati csoportjába tartozik; mi legyen, ha valaki úgy érzi, hogy a terhességgel, szüléssel elveszítette a testét amit megszokott és sajátjának érzett;  ártanak-e a korai kötődésnek a babázás kezdeti nehézségeihez kapcsolódó szorongások. Ez utóbbiakról szinte minden babázós posztban írok így vagy úgy, mert mostanra már tényleg rengetegen elhitték, hogy a dolgok “fejben dőlnek el”, és le is vonták az abszurd következtetést, hogy akkor végső soron minden problémának valami tudattalan anyai elutasítás vagy lelki gubanc az oka. Ez rettenetes szerintem.

Mi a célod a bloggal, milyen megfontolásból írsz?

A nyitó posztom egy keleti mese volt, azzal a tanulsággal, hogy “ami jó a cipésznek, nem jó a szabónak”. Ez a mese az egész munkámnak metaforája: összegyűjtök és továbbadok sok-sok tapasztalatot, de titokban minden olvasótól azt várom, amit saját magamtól is: legyél kritikus, ne higgy el mindent. A szakirodalmak nagy része ma tudományos kutatásokkal alátámasztott sziklaszilárd igazságokként mutatja be a saját tételeit, de aztán valahányszor két szakirodalom ellentmond, ott lesz előttünk két egymással ellentétes megfellebbezhetetlen igazság. A bloggal az a célom, hogy minél többeknek segítsek ehhez hozzáedződni.
Nekem ebben a kanadai bábák segítettek, akik a terhesgondozás meg a gyermekágyas időszakom alatt elláttak. Abból indultak ki, hogy sokféleképpen lehet jól csinálni, és ha valaki nem azt csinálja, amit “mi” helyesnek tartunk, abból még nem következik ám rögtön, hogy amit csinál, az ártalmas. Opciók vannak, mindegyik mellett szól valami kutatási eredmény, a szülő pedig válasszon a saját prioritásai, értékrendje, kulturális hagyományai szerint. A szakirodalom hasznos, de a könyvespolcon a helye, nem a házioltáron. Igyekszem ezt a szemléletet továbbadni.
Az is sokat jelentett, hogy Kanadában az egészségügyi ellátás egészét is ilyennek ismertem meg: a szakmai protokoll a jelenlegi legjobb tudásunk és legértelmesebb hipotéziseink alapján megfogalmazott ajánlás, és úgy is beszélnek róla mint ajánlásról, nem mint végrehajtandó cselekvéssorról. Ez kommunikációs kérdés is persze, de azért szakmai kérdés is. A blog jelmondata emiatt akár az is lehetne, hogy “senkinek nincs igaza” -  ebbe természetesen saját magamat is beleértve. De ennyire nem akarok dogmatikus lenni, csak amolyan “napi egészségvédő teaszünet”. Olyan szövegeket írok, amelyeken az olvasó elgondolkodhat, és át- meg átszűrheti rajtuk a saját véleményét. A végén esetleg abban állapodunk meg, hogy nem értünk egyet. Így kerek a világ, sokféleképpen lehet jól csinálni. Én néhány témámról rendszeresen, szándékosan olvasok olyan szerzőket, akikkel általában nem értek egyet, kifejezetten azért, hogy az ő álláspontjuk tükrében hamarabb meglássam a saját tévedéseimet, rákényszerítsem magam a kritikus gondolkodásra, és lássam, hogy tök ugyanazokból a számokból hogyan vezeti le mindenki a saját megfellebbezhetetlen igazságait.

De ha senkinek nincs igaza, akkor miért kell ennyit foglalkozni a számokkal?

Azért, mert számok nélkül nincs “tájékozott” döntés. Saját magának mindenki a lehető legjobbat akarja, de “informáltan” dönteni csak információ birtokában lehet. Az angolszász modellben a beavatkozások, gyógyszerek stb. alkalmazása előtt egy döntési sémát használnak, mérlegelni kell az előnyt, a kockázatot, az alternatívákat, és a cselekvés hiányát (elhalasztását). Akkor lehet dönteni, amikor ezekről mindről van fogalmunk, de itt statisztikákról lesz szó, esélyekről, valószínűségekről: a számok nem fognak helyettünk dönteni. Néha persze egyértelműen megmutatják, hogy mi lenne a legjobb megoldás, de általában legalább három-négy járható út rajzolódik ki, és ezek közül már az lesz a legjobb, ami nekünk a személyes vágyaink alapján a legjobb. Aki a számokra nem figyel, se azt nem fogja tudni, mik a járható utak, se azt, hogy igazából hányféle lehetősége volna, egy sor olyan lehetősége is, amikre nem is gondolna. Aki nem foglalkozik a számokkal, az is hallgathat persze a vágyaira, de az úgy nem “tájékozott” döntés. Ez a különbség nagyon fontos szerintem.

Hogyan választod a témáidat?

Azokkal a témakörökkel kezdtem, amelyeket már nem akartam többször megírni fórumos hozzászólásnak: természetes családtervezés, teherbe esés, gyerekvállalással kapcsolatos dilemmák elemzése. Van amiről egyszerűen csak azért írok, mert nagyon-nagyon érdekel és sokat foglalkoztam vele, ide főleg a “bölcsésztémáim” tartoznak, korai nyelvi fejlődés, tehetségnevelés, alternatív oktatás vagy akár a Harry Potter-könyvek pszichológiája. Vannak cikkek, amelyeket azért kell megírni, mert magyarul még senki sem írta meg őket; 2009 őszén ilyenek voltak a H1N1-mizéria idején kitett összefoglalók, de persze a szülési traumával foglalkozó sorozat is ilyen, és általában a bábás cikkeim nagy része is. A bábai modellről a személyes élményem miatt kezdtem el írni: mindenkinek el akartam mondani, milyen volt Kanadában szülni, milyen volt, amikor az egyetemi oktatókórház orvosa ajánlotta a bábapraxist mint a nekem leginkább megfelelő ellátót, milyen volt, amikor a tervezett otthonszülésemnek császár lett a vége, és ott volt velem a műtőben a bábám is, a férjem is, és persze semelyik újság nem írta meg, hogy “ismét kórházba vittek egy otthonszülőt”.
Szeretném, ha egyszer Magyarországon is elérhető opció lenne mindaz, ami nekem elérhető opció volt. Sokat írok a kanadai bábaságról azért is, mert az ottani régi, szülészeti reform előtti rendszernek számos közös vonása van a mostani magyar rendszerrel, és az ő reformfolyamatuk kapcsán mi rengeteg tanulságból okulhatnánk. Ezek közül az egyiket már mondtam is: a szakmai protokollt nem lehet úgy bemutatni, mint az egyetlen ideálist, amelyhez képest mindenki más téved itt vagy ott. Egy másik tanulságuk az volt, hogy a problémákra a bábai ellátás során is “a legjobb” megoldást kell keresni, és az nem feltétlenül a “természetes” megoldás lesz. Kanadában a bábai ellátás fő sajátossága nem az, hogy “természetesebb”, mint az orvosi ellátás, hanem az, hogy a nő mint személy felé jobban odafordul, az egyén sajátos szükségleteire több időt szán az orvosi ellátáshoz képest. Ha egy nő a természetes módszereket preferálja, akkor a bábai ellátás válaszol erre az igényre. De ha egy nő például egy farfekvéses magzattal meg se akarja próbálni a hüvelyi szülést, akkor a bábai ellátás erre az igényre is válaszol, és akkor a bába végigviszi a terhesgondozást, aztán jelen lesz a császáros műtőben mint az orvos munkatársa. Vagyis, a természetesség lehet kiszolgálandó személyes preferencia, de nem lehet az ellátás értékmérője. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos. A te Dúla blogod egyik legnagyobb értékének is azt tartom, hogy egyszerre tud spirituális lenni és közben két lábbal állni a földön. Akik a modern kanadai bábai rendszert létrehozták, azok nem kis részben ennek a hozzáállásnak köszönhetik a sikerüket, és a magyar szülészeti reformért is azok tudnak a leghatékonyabban dolgozni, akik képesek egyszerre figyelni a szüléstörténet mögött az egyénre, vágynak rá, hogy munkájukkal a születés csodáját ünnepeljék, és eközben a statisztikákról és kettős vakpróbákról sem feledkeznek meg. Ez a kettő egyszerre kell egy modern, emberközpontú szülészeti (és tágabb értelemben: egészségügyi) ellátáshoz.

Olvasd el a Dúla blog további interjúit is!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Nagyon érdekes az ember életében, hogy hogyan választ hivatást. Nálad hogy történt? Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?

Sem a szűk, sem a tág családi és baráti körben nem volt bába, illetve szülésznő. Nem tudom, hogyan és miért, de egész fiatal tini koromtól kezdve „tudtam”, hogy bába szeretnék lenni. Természetes és varázslatos volt számomra a gyermekvárás és a baba megérkezése. Valahogy mindig ezt szerettem volna csinálni: jelen lenni a várandósság és a szülés-születés idején. Saját élményeimre gondolva: sosem féltem a szüléstől! Számomra az olyan, mint a víz, vagy a levegő. Végzett szülésznőként szültem az első fiamat, akit medencevégű fekvés miatt a várt idő előtt császármetszéssel segítettek a világra. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, és a császármetszés nagy csalódás volt. Sokat dolgoztam rajta, és ma úgy gondolom, hogy semmi nem véletlen – ez sem. Kellett az utamhoz. Ezután ismertem meg olyan szülésznőket, orvosokat, akiknél szívesen szültem a következő gyermekeimet, és akik mind szakmailag, mind emberileg nagy segítségemre voltak  a várandósságaim és szüléseim során. A lányomat és a kisebbik fiamat teljesen természetesen és mindenfajta beavatkozások nélkül szülhettem meg – úgy, ahogy én gondoltam és éreztem. Volt választott szülésznőm a lányom és a kisebbik fiam születésénél is. Mindkét szülés nagy élmény volt. A saját szüléseim után, és által is változtam. Még erősebb lett a hitem az asszonyokban, és még inkább azt gondolom, látom, hiszem, tapasztalom: a várandósság és a szülés is “jól ki van találva”. Nekünk szakembereknek csak figyelni és segíteni kell, hogy annál a kevés, de jelentős helyzetben, ahol valóban segítségre van szükség, lépni tudjunk.

Szülésznőként számtalan kismamával találkozol. A várandósok különböző családokból jönnek, és egyéni kívánságokkal rendelkeznek a várandósgondozáskor és a szülőszobán. Hogyan lehet ezeknek az elvárásoknak megfelelni? Mik azok az elvek és értékek, amiket legfontosabbnak tartasz szülésznői munkád során?

Hiszek benne, hogy az anyák tudnak szülni, és a babák meg tudnak születni – csak nyugodt és békés légkört kell teremteni a számukra.  Emiatt lettem szülésznő, és ezt igyekszem képviselni a munkám során is. Az engem megkereső párok jó része azzal a kéréssel fordul hozzám, hogy ebben támogassam, segítsem őket. Fontos a bizalom, az egymás felé való őszinteség és nyitottság. Itt igaz igazán: partnerek és segítők vagyunk. Senkinél nincs ott a bölcsek köve, de az együtt gondolkodás, beszélgetés, készülődés segít megvilágítani a női test és lélek működését. Fontos számomra a család egysége és tiszteletben tartása is.  A szüléseknél mi vendégek vagyunk, akiket egy ünnepre hívtak, a család olyan bizalmas, intim helyzetébe kapunk bepillantást, ami keveseknek adatik meg, és amit utána a család minden évben megünnepel. Legfontosabb elveim? Talán, hogy az anya és a babája egy egység. Ők egy belső egységet alkotnak, amit jó esetben egy biztos, erős külső kör, az apa tart meg. Számomra az anya és gyermeke együttes segítése és támogatása a legfontosabb. Az édesanyának a babájára, a magzatnak, az újszülöttnek, és a gyermeknek az anyukájára és az apukájára van szüksége. Mindenki más csak külső támogató lehet. A munkám során persze nem minden ennyire egyszerű és finom. Rengeteg árnyalattal, sok “görönggyel” találkozom, ami eredhet a családokból, a kettőnk közötti kommunikációból és természetesen a külső környezet adta lehetőségekből. Azt hiszem, nem lehet mindenkinek mindenhol tökéletesen megfelelni, de azért érdemes törekedni rá, hogy valóban olyan segítők lehessünk, akikre bizalommal támaszkodnak a családok és a várandós és szülő asszonyok.

A szülés előtt álló kismamák hogyan találnak meg, és hogyan tudják felvenni veled a kapcsolatot? Mennyi idő alatt alakul ki közted és a téged felkereső szülőpár között a közös hang, amikor először találkoztok?

E-mailben, telefonon, közösségi oldalakon vagy ajánlással találnak rám a várandósok. Van, aki már a kezdet kezdetén, mások csak a szüléshez közeledve keresnek fel. Akárhogyan is jutnak hozzám: fontos az első benyomás és a kölcsönös szimpátia megléte. Hiszek a megérzésekben, és abban, hogy annál tudjuk „elengedni” magunkat, akinél ez a szimpátia vagy közvetlenség meg van. A szülő nő így érzi igazán biztonságban magát, és így fog tudni ellazulni, bizalommal fordulni a szülésznőjéhez. Ennek a bizalomnak és kölcsönös egymásra hangolódásnak az érzése sokszor már az első találkozáskor kialakul. Az első találkozás és beszélgetés más szempontból is nagy jelentőséggel bír. Jó már az elején tisztázni, mit szeretne a várandós kismama, körülbelül mit vár tőlem, mit gondol a várandósságról, szülésről, és miért éppen engem keresett meg? A beszélgetésből kiderül, valóban együtt tudunk e dolgozni, és ha igen, milyen formában. Mindenkinek javasolok egy pár nap gondolkodási időt, és kérem, hogy utána jelezzenek vissza, hogyan döntöttek – akkor is, ha egy másik kolléganőt választottak. A visszajelzés nagyon fontos, és egyáltalán nem bántó a számomra. Amennyiben úgy döntünk, szeretnénk együtt dolgozni, megbeszélünk egy következő találkozást. Szeretem az asszonyokat minél hamarabb megismerni, mert így én is végigkísérhetem a várandósságukat. Tudok az örömeikről, gondjaikról, kérdéseikről, és tudom mi volt könnyebb, mi nehezebb. Ha minden jól alakul, legalább 4-5 alkalommal találkozunk szülésig.

A személyes találkozások során hogyan és miben tudod segíteni a kismamákat a szülés közeledtével? Mit javasolsz ilyenkor, mire figyeljenek, és hogyan készüljenek a vajúdásra és szülésre?

Az asszonyok különböző igényekkel, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek. Van egy „várandóstámogató, szülésfelkészítő” tematikám, ami mentén haladhatunk. Ettől persze eltérhetünk a kérdések, az éppen aktuális gondok, felvetések és élethelyzetek felé. Sok kismama érdeklődik a várandósság és a szülés alatt használható természetes anyagokról, technikákról (homeopátia, illóolajok, masszázs). A szülésznői végzettségem mellett perinatális szaktanácsadó is vagyok, illetve készülök az IBCLC szoptatási tanácsadó vizsgára, így fontosnak tartom a várandósság és szülés alatti lelki történések, rezdülések jelenlétéről való beszélgetést. Sok szó esik a babavárásról, a szülésről, és felhívom a figyelmüket az utána következő időszak fontosságára. Szívesen beszélgetek a gyermekágyról, és fontosnak tartom a szoptatás jelentőségének megértését, illetve – ha már a baba megszületett -, a gyakorlatban való átültetését.

Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülés előtt a felkészülés során?

Vannak olyan könyvek, amiket gyakorlatilag mindenkinek szívesen javaslok – beleértve a leendő vagy gyakorló nagymamákat és férjeket is.  Itt is fontos, hogy a kismamának mire van igénye, mire fogékony és miben vár segítséget. Felsorolok egy pár könyvet, amiket jónak tartok: Ingeborg Stadelmann: a “Bába válaszol“-t,  Ina May Gaskin-től a “Spirituális bábaság“-ot illetve az “Útmutató szüléshez“-t. A baba fogadásához ajánlom Klaus Csodálatos újszülött című könyvét, Sears “Éjszakai gondoskodás“-át és a Kismama Magazin Szoptatás című könyvét. A hordozáshoz, testközelséghez Liedloff-tól “Az elveszett boldogság nyomában“-t,  szüléshez még Leboyer “Gyöngéd születés”-ét, illetve a “Gyöngéd szülés“-ét. Az érintésnek, az ölelésnek fontos szerepe van a mindennapjainkban, nem csak a gyermekeinkkel való, hanem az össze társas kapcsolatunkban. Ehhez ajánlom Nyitrai Erika Az érintés hatalma című kötetét.

Olvasd el a bábaportré sorozat korábbi részeit is a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Végre kiírhatom már magamból azt sok dolgot, ami a fejemben járt akkor. Minden nap úgy mentem dolgozni, hogy már bármikor történhet bármi, bár valahogy éreztem, hogy nem akkor fog elindulni a kicsike, amikor épp nem leszek otthon. Be is jött, mert csütörtökön, amikor hazaértem, még megvacsoráztunk, aztán belenéztünk a sorozatunkba. Andi érezte, hogy mintha valami megindult volna, de nem volt semmi kapkodás, nyugodtan tettük a dolgunkat. A magzatvíz elkezdett csöpögni és szép lassan meg is érkeztek a fájások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült, de nem annyira, mint egy héttel korábban, amikor a nappaliban ültünk, és Andi felsikkantott. Nem volt semmi probléma, csak a szokásos fájások között volt egy intenzívebb, na nálam akkor történt meg a „beavatás”. Lepörgött minden a fejemben, hogy úristen, akkor indulás, a kocsival kiállni, csak az aksi is bírja, a cuccokat összeszedni, nehogy valami kimaradjon, kaját tenni, ruha, papucs, csoki, víz – e gondolatok cikáztak a fejemben. Mindez pár percig tartott. Mivel mégsem kellett elindulnunk, azért akkor egy kicsit levert a víz. :-)

De most tényleg eljött az idő. A fájások sűrűsödtek, a szülésznő Ági telefonos instrukcióit még egy darabig követtük, majd összeszedtük a cuccainkat, és már indultunk is be a kórházba. Út közben még felhívtuk Orsit, a dúlánkat is, majd Ágit, hogy induljanak el ők is, hiszen minden jel arra mutat, hogy esemény lesz.

Az utakon nem volt dugó. A kórházba elég hamar beértünk, olyan 30 percet számoltam háztól-házig. A parkolást követően, mint kiderült a kocsi aksija is felmondta a szolgálatot. Mintha tudta volna, hogy erre az útra még muszáj működnie. :-) Nem is foglalkoztam vele tovább, irány a szülészeti osztály. 15 perc elteltével, már valami kismama várakozóban voltunk, ahol a kismamákat kényelmes fotel fogadta és a CTG-k is felkerültek a pocakokra. Fél óra után, már meg is kaptuk a szobánkat. Nem volt nagy, de jó meleg volt bent, az biztos. Arra még nem is gondoltam, hogy milyen szobánk lesz, de valahogy éppen ilyenre számítottam, ilyen kis családiasra. Talán azt nem tudtam összeegyeztetni, hogy “alternatív szülési lehetőségeket” hirdetett a kórház, amely ugye magába foglal a vizes medencétől a gumilabdáig mindent. Na, ezek ide nem fértek volna be, de sebaj. Visszagondolva nem is vettük volna hasznát. Ahogy “otthonossá” tettük a szobát a szaporodó fájások közepette, megérkezett Orsi, majd 20 perc múlva Ági is, közben már az orvosunk is úton volt. Orsi rögtön neki is látott, hogy a vajúdás fájdalmait csökkentse előre látóan lekapcsolta villanyt, illatos gyertyákat tett ki, hogy kellemes félhomály legyen, és elkezdte a pocak borogatását is, amelyért Andi nagyon hálás volt. A vajúdás elég rövid ideig zajlott, próbáltunk Andinak megfelelő pozíciókat találni, amelyek számomra néha zsibbadásban nyilvánultak meg, de kitartottam, mivel ezek csak apró dolgok voltak a szerelmem fájdalmaihoz képest. Utólag elgondolkodva lehet, hogy szülés előtt tényleg el kellett volna mennem egy picit gyúrni? :-)

Az események innentől kezdve begyorsultak, vagy lelassultak, nem is tudom már, de az idő számomra nagyon gyorsan telt annak ellenére, hogy már a kitolási fázisban voltunk. A kedvesem már nagyon küszködött a fájdalommal. Nehéz dolog tétlenül állni az életed párja mellett úgy, hogy a segítség, amelyet adni tudsz minimális, vagyis arra korlátozódik lényegében, hogy ott vagy. Nem arról van szó, hogy tétlennek éreztem magamat, de volt egy pont, amikor már nem bírtam, és muszáj volt rákérdezni az orvosnál, hogy akkor ez most meddig tart még, hiszen már annyira kiabált a szerelmem, hogy belefájdult a szívem is. A Doki 1 órát saccolt, de szerencsére 20 perc múlva beindult. Elmondása alapján azt az ösztönös hangot várta Anditól, amely nem árulkodhat másról, minthogy a baba megindult.

Amikor megláttam a pici hajas kobakját, már tudtam, hogy percek kérdése és kint is lesz. Végre megszületett, örömömben, minden ami addig történt, szinte törlődött. Az idő teljesen megállt számomra, pedig elhatároztam, hogy tanulva szüleim feledékenységéből én mindenképpen megjegyzem, hogy pontosan mikor is született meg kicsi Gergő. Még óra is volt a szobában, de mégis elfelejtettem a nagy izgalomban. Szerencsére az orvos felnézett az órára. 2011.10.28 5:57 volt a pontos idő. Ami nagyon megmaradt bennem a világrajövetel első pár másodpercben, hogy a pici hapcizott egyet, mielőtt anyukája hasára tették volna. Hihetetlen az az ösztön, amivel már születése után rendelkezik egy ilyen pici jövevény. Anyukája mellkasán, már egyből elkezdett kúszni a cici felé úgy, hogy még a köldökzsinóron lógott. :-)

Nagyon tetszett nekem, hogy már az első percektől az volt a cél, hogy összeszokjon anyuka és kisfia. Hogy együtt pihenjenek, érezzék egymás közelségét. A szülés után a picit éri a legtöbb változás: a sötétből a világosságba lép, a hangok már-már bántják a fület a pocakban tapasztaltakhoz képest, illatokat érez és a levegő, amelyet magába szív még szinte égeti a kicsi tüdejét. Ekkor tudatosult számomra az a tény, ahogy Orsi is mondta még a korábbi beszélgetések egyik alkalmával, – “nem lesz más a szobában, minden és  mindenki kizárul, minden csak ti lesztek” és tényleg nem volt más a szobában csak a szerelmem és a kicsi fiúnk: kiscsalád lettünk.

Így telt el két teljes óra. A köldökzsinór lüktetése is elmúlt, így már elvághattam, és jöhetett a fürdetés. Olyan kis apró volt minden kicsi testrésze. Így elsőre nem tetszett neki ez a pucérság, de ahogy fürdetés végeztével felöltöztették, az már teljesen megnyugtatta. Talán hasonló érzése lehetett, mint anyu pocakjában, nyugodt lett. Ekkor fogtam meg legelőször a kicsi fiamat. Hihetetlen érzés volt! Mindenféle félelemtől mentesen, hogy esetleg rosszul foghatom, természetes volt, ahogy tartottam, majd visszavittem anyukájához, hogy érezze a közelségét, az illatát. Szép lassan elkezdte nyitogatni a pici szemét is, le sem lehet írni azt az érzést, amikor először rám nézett a kicsi fiam. Ha eszembe jut, még a torkom is elszorul.

A következő órákban átmentünk a szülészeti osztályra, ahol megkaptunk egy közepes nagyságú szobát, ahol öt anyukával voltunk együtt. Nem tudom mikor jöttem el a kórházból, de nehéz volt eljönni úgy, hogy ők ott maradnak, még egy pár napig.

Hát valahogy így lettem én Apuka. :-)

A mai napig elámulok, elgondolkodom azon, hogy mi az ami miatt az a pici kéz , vagy lábujj, hajszál olyan amilyen, mi az amitől a forma megmarad és olyan lesz amilyen? A születés tényleg maga a csoda.

Olvass még több apás történetet a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Vannak persze olyan testi változások, amik a szülés után rögtön jelentkeznek:

• A méhed a méhlepény megszületése után azonnal elkezd visszahúzódni. Ezt utófájások formájában érezheted is, pláne ha többedszerre szülsz. Elősegítheted a folyamatot, ha a babát minél hamarabb és gyakrabban mellre teszed. A gyermekágy 6 hete alatt azután a méh visszaalakul a szülés előtti méretére. Hihetetlen, hogy milyen nagy feladatra és óriási változásokra képes a női méh!
• A várandósság ideje alatt elszoktál már a vérzéstől, ami most nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig jelentkezik. A méhlepény leválása sebet hagy maga után a méh falán. ez okozza az ún. lochiát, a gyermekágyi vérzést. A kórházban töltött pár nap alatt valószínűleg sok és nagy méretű betétre lesz szükséged. A gyermekágyi vérzés mennyisége az otthon töltött hetek alatt azután csökken, illetve rózsaszínes-barnássá válik, majd megszűnik. Előfordulhat, hogy ha nem pihensz eleget vagy nagyobb terhelésnek teszed ki magad, a csendesülő vérzés újra erőteljesebbé válik. Ettől nem kell megijedni, de tekintsd a tested figyelmeztető jelzésének, és pihenj többet.
• A szülés megviseli a medencefenék izomzatát és – még ha nem is volt gátmetszésed – a gát környékét is. Előfordulhatnak belső sérülések a méhszájon vagy a hüvely falán is, amelyek szerencsére elég gyorsan és jól gyógyulnak. Ha volt gátmetszésed, a sebgyógyulás hosszabb időt is igénybe vehet, és a varratok feszülő-húzó-fájó érzést okozhatnak. Fordíts figyelmet a gáttájék tisztán tartására, azaz zuhannyal történő rendszeres leöblítésére. Nagyon jól jöhet a megviselt gát ápolására egy gátseb-gyógyító olaj vagy gátpermet. Szülés után gyakoriak az aranyeres panaszok is, amikre gyógyszertárban kapható kúpokat vagy természetes krémeket, illóolajokat használhatsz.
• A szülést követő első pár napban a melleidet lazának érzed. Nagyon fontos anyagot, kolosztrumot (előtejet) termelnek, amelynek minden cseppje kincs a baba számára. Azután a 2-4. napon megtörténik a tejbelövellés: melleidet feszesnek, nehéznek, forrónak és érzékenynek érezheted. Ezekben a napokban nem célszerű melltartót hordani. Szoptasd meg a kisbabádat minél gyakrabban, és ügyelj a helyes mellre tételre! Ha bizonytalan vagy, kérj segítséget – a legtöbb szoptatási nehézség jól orvosolható.
• Szülés után a hasad visszahúzódásához is idő kell. A várandósság hónapjai alatt a növekvő méh helyet csinált magának a hasüreg szervei között, és most kell egy pár hét, míg minden újra a helyére kerül. Az első napokban lötyögős-üres érzést tapasztalhatsz az eddigi feszes és méretes pocakod helyén.
• Ha császármetszéssel szültél, az első pár napban fájdalmas és nehézkes lehet az ágyból felkelés, az állás és a mozgás. Kérj családi vagy baráti segítséget, hogy ne érezd olyan kiszolgáltatottnak magad. Ha valaki mindig melletted van – rögtön a szülés után is -, a baba ellátása és szoptatása is könnyebben megoldható.
• A szülést követően nagyobb arányú súlyvesztést tapasztalhatsz. A kisbaba, a méhlepény, a magzatvíz, az elvesztett vérmennyiség súlya azonnali súlycsökkenést eredményez. A gyermekágyas hetekben azután lassabb ütemben történik a súlyvesztés, de ismerek olyan mamákat is, akik épp a szoptatás hónapjai alatt szedtek fel magukra plusz kilókat. Legyél türelmes a súlyoddal kapcsolatosan, és fogadd el megváltozott alakodat. Lesz még rá idő később, hogy tornázz és fogyókúrába kezdj – most a kisbaba, az anyaságod és az új család létrejötte a legfontosabb.

Olvass még többet a szülés utáni időszakról a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Elérkezett az utolsó egyben töltött hónapunk is. Egyre nehézkesebben mozgok, egyre jobban szeretném, ha valami kapaszkodóm lenne, ha tudnám, hogy ez a fájás már “az” a fájás. A 36. héten kipipáltuk az utolsó vérvételünket és doktorlátogatásunkat is. Zsigu-lak „behatolhatatlan”, külső-belső méhszáj zárt, a Ded koponyavégű hosszfekvésben, békében-egészségben-boldogan. A 37. héten nem kis riadalmat okozva – hiába no, harmadjára tréfálkozik velem az anyatermészet -, a napok óta egyre inkább sűrűsödő jósló fájásoknak köszönhetően távozott a nyákdugóm. A riadalom meg abból adódott, hogy elméletben ugyan már hetek óta kész volt a kórházi pakkom, gyakorlatban éppen 10 perc alatt halmoztuk fel a Nagyfiammal indulásra készre. Megkapó pillanat volt, amint Hunor becsúsztatta a Kisöcsinek szánt játékokat egy-egy óvatlan pillanatban a táskámba… A végén jócskán szelektálnom kellett a kisautó- és rágóka-rengetegből. Aztán persze kiderült, csak vaklárma volt, pár órával később a jóslók is megszűntek.

A rendszeresen érkező, majd órákon át tartó-rövidülő mindennapi fájások hatására, egyre csapnivalóbb éjszakákat produkálok. Zsiga továbbra is éjjeli bagoly, előszeretettel bulizik éjféltől hajnal kettő-háromig, ezáltal egyre fáradtabbnak, türelmetlenebbnek érzem magam. Napközben stand by üzemmódban, aligmozgással durmol, így a kötelező ctg körök is órákon át elhúzódnak, hiába fogyasztom el a kakaómat-szendvicsemet közvetlenül érkezés előtt, és hiába rázogatják a pocakomat a szülésznők. Görbét kell produkálni, én pedig egyre feszültebben és megviseltebben tűröm a mindennapokat.

A 38. héten is megviccelt a Legkisebb királyfink, amikor egy reggel hatalmasra duzzadt bevizesedett fejjel ébredtem. Az előző két babánál ez már a 3 napon belüli szülést jelezte, de Zsiga továbbra is kitart a jó meleg anyaméhben.

Rutinos túlhordóként, most először hittem abban, hogy a picifiam időben érkezik, annál is inkább, mivelhogy a vizsgálatokat végző kórház protokollja szerint a túlhordás első napjától kötelező az osztályra befekvés – ami az én esetemben fölösleges és gyakorlatilag kivitelezhetetlen is. Természetesen Murphy velünk van, a kijelölt terminust túlléptük, a hetek óta odalett nyákdugó ellenére, így következett a saját felelősségre naponta történő ctg és a köldökzsinór áramlásos vizsgálat. Megalázottnak és viharvertnek éreztem magam, miközben egyre inkább sulykolták belém a “fehérköpenyesek” a tökéletes eredmények dacára, hogy mennyire felelőtlen vagyok, hogy ennyire ragaszkodom a szabadlábon léthez. Orsi tartja bennem a lelket, és valahol mélyen az ösztöneim is azt súgják: minden rendben van, nem lesz semmi baj! Zsigi pontosan tudja, mikor akar érkezni. Próbálom függetleníteni magam a külsőségektől és egyre jobban befelé koncentrálni, de sokszor nagyon nehezemre esik. Egyre jobban félek, egyre kevésbé hiszek magamban és abban, hogy mindezt képes leszek végigcsinálni.

Aztán egy fájásokkal gazdagon tarkított éjszaka s nappal után már tudtam, hogy eljött a mi időnk. De ez már egy másik történet. :-)

Ha kíváncsi vagy, hogyan született meg Zsiga baba,  hamarosan elolvashatod a Dúla blogon. Addig is olvasd el a Gabi kismamanaplójának korábbi részeit!

Ha tetszett a cikk, iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

]]> http://lenardorsi.hu/gabi-kismamanaploja-9-honap-es-a-szules/feed/ 1 http://lenardorsi.hu/a-dula-2011-es-eve/ http://lenardorsi.hu/a-dula-2011-es-eve/#comments Mon, 02 Jan 2012 08:15:39 +0000 Orsi http://lenardorsi.hu/?p=7538 Szilveszter éjjel kezdtem el azt a bejegyzést írni, de egy nagyon-nagyon örömteli esemény elszólított a gép mellől. Jött a telefonhívás: drága sógornőm méhösszehúzódásai egyre erősebbek és sűrűbbek, indulni kell a kórházba! A 2012-es évem szüléskíséréssel indult: egy pár óra múlva már kezemben tarthattam és ringathattam Levi unokaöcsémet, egy gyönyörű 4180 grammos fiatalembert! Úgy tartják, amivel az év első napját töltjük, azzal telik majd a következő esztendő. Dúla szívem ennél többet és szebbet nem is kívánhat. :-)

Levente a Szt. Imre Kórházban született

És akkor következzen a 2011-es beszámoló. Az év végre érve olyan jó visszagondolni az elmúlt időszakra, és átgondolni, mi minden történt velem és a Dúla bloggal, kikkel találkoztam, kiktől tanultam és milyen várandóssággal, szüléssel-születéssel kapcsolatos eseményeken vehettem részt.

Januárban befejeztem egyetemi tanulmányaimat, majd záróvizsgát tettem a Károli Pszichológiai Intézetének mentálhigiéné szakán. A diplomamunkám témája egy projektcsoport létrehozása és kísérése volt: serdülőkorú lányoknak szerveztem női kört csoporttársammal. A szakdolgozatomban a női élet fontos mérföldkövére, a menstruációra is kitértem, amiből részleteket itt, a Dúla blogon is olvashatsz. A hónap végén  részt vettem a Szt. Imre Kórházban a MOTESZ (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége) konferenciáján, melynek témája a születésházak és az otthonszülés volt.

Februárban elindult a Dúla blog “Szép szüléstörténet” pályázata. Rengeteg csodaszép írás érkezett, köszönöm a pályázóknak! Az olvasók által beküldött szüléstörténeteket ide kattintva tudod elolvasni. Ugyanebben a hónapban Mészáros Anikó beszélgetett velem a Muzsikus Rádióban a dúla munkájáról és szerepéről.

Márciusban nagyon sokan olvasták el és like-olták a Miért jó szoptatni? című cikket a blogon. Egy másik írás az az apáknak segít abban, hogy hogyan tudnak legjobban segíteni és jelen lenni a szülőszobán. Ajánlom figyelmedbe még a magzattal való kapcsolatfelvétel lehetőségeiről és fontosságáról szóló írásomat is.

Áprilisban részt vettem az Egészséges baba napon, ahol sok-sok kismamával találkoztam, és a dúlai munkámról beszélgettem velük.

Májusban zajlott a Születés Hete. Ugyanebben a hónapban társaimmal megalakítottuk a Békés Dúlakört. Nagyon jó érzés hasonlóan gondolkozó dúlákkal együtt lenni, tanulni, élményeket megosztani!

Júniusban részt vettem a MOTESZ (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége) által a Szt. Imre Kórházban rendezett császármetszésről szóló konferencián. Ebben a hónapban zárta be kapuit a két évig tartó dúlaműhelyünk, majd Békési Bea pszichológus és Nyulas Jolán, a Szt. Imre Kórház vezető szülésznője jelenlétében társaimmal levizsgáztam dúlasággal kapcsolatos ismereteimből.

Júliusban Veletek ünnepeltem a Dúla blog 2. születésnapját. A hónap közepén végre kezembe vehettem az oly régen áhított mentálhigiénés diplomámat is.

Az augusztus csendesen, családi nyaralás jegyében telt. Egy édes kicsi lány születéséről azért így is beszámolhatok. :-)

Szeptemberben részt vettem a Perinatus Alapítvány szervezésében Csóka Szilvia előadásán. Szilvi zoológus és magatartáskutató, aki a babák alvását és korai kötődését kutatja, és ezen az estén is erről beszélgetett a szülőkkel.

Októberben zajlott a IV. Nemzetközi Babahordozó Hét, ahol dúlatársaim programjain is részt vehettetek. Ugyanebben a hónapban egy igazán különleges szüléstörténet is kikerült a Dúla blogra: Petra két császármetszés utáni hüvelyi szülésének története.

A november mozgalmasan zajlott. Dúlatársammal, Nórával német nyelvű baba-mama és várandós csoportot indítottuk az Életkörben. Ebben a hónapban tartotta éves konferenciáját a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT), melyen magam is részt vettem. Sokféle izgalmas témában hallgathattunk előadásokat, többek között az oxitocinkutatás új eredményiről, a koraszülött babák PIC-ekben (Perinatális Intenzív Centrumokban) végzett családközpontú ellátásáról, kisbabák és szülők együttes pszichoterápiájáról, császármetszésről és a szülésélmény feldogozásának fontosságáról. Szintén ebben a hónapban zajlott a BabaMamaExpo, ahol sok kismamával és párral találkoztam, beszélgettem, és többen a kismama masszázsból is ízelítőt kértek és kaptak. :-)

Decemberben megjelent Mara, egy velem szült édesanya írása a Kismama magazin karácsonyi számában – nekem is igazi ünnepet szerezve. Milyen jó volt újra felidézni Marci baba születésének együtt átélt érzéseit és történéseit! :-) Ebben a hónapban került sor Vida Ágnes Babapszichológia című könyvének bemutatójára. Ágival a kompetens magzatokról és babákról, a szülésről, a kötődésről, altatásról-alvásról és a mai kor feladatairól beszélgettem. Itt egy kis ízelítőt kaphattok a beszélgetésből:

Igazán klassz és mozgalmas volt az elmúlt esztendő. Köszönöm a bizalmatokat, amivel hozzám fordultatok, az e-maileket és telefonhívásokat. Örültem minden találkozásnak, beszélgetésnek és kismama masszázsnak, és idén is nagy szeretettel várlak Benneteket itt, a Dúla blogon vagy személyesen. Nagyon boldog és babákkal-örömökkel teli 2012-t kívánok mindenkinek!

A kis Jézus aranyalma…

Karácsonynak éjszakáján,

Jézus születése napján

Örüljetek, örvendjetek:

a kis Jézus megszületett!

A kis Jézus aranyalma,

Boldogságos Szűz az anyja

Lábaival ringatgatja,

két kezével ápolgatja.

Aludj, aludj én kisdedem,

aludj, aludj én kisdedem.

Nem királyné a te dajkád,

szolgálóból lettem anyád.

Nincs a Jézus ágyán paplan,

jaj, de fázik az ártatlan!

Takargatja édesanyja,

dirib-darab posztókába.

Nincs a Jézusnak bundája,

posztóba van bepólyázva.

Elveszett a báránykája,

miből lett volna bundája?

Kirje, kirje kisdedecske,

Betlehemi hercegecske.

Azért nekünk jót szereztél,

a pokoltól megmentettél.

(Népköltés)

1. Hogyan folyik el a magzatvíz?

A kisbaba a várandósság ideje alatt a magzatvízzel teli burokban biztonságos körülmények között fejlődik.  A magzatburok megrepedése és a magzatvíz elfolyása általában minden különösebb előjel nélkül szokott történni. A magzatvíz a burok kisebb-nagyobb repedésén át a méhszájon keresztül a hüvely irányába csordogál. Az anyák általában a hasban érzett kis pukkanásról vagy roppanásról számolnak be, majd ezután szép lassan vagy épp ellenkezőleg, nagyobb mennyiségben elkezd folyni a magzatvíz.

2. Mikor szokott megrepedni a magzatburok?

Leggyakrabban a vajúdás ideje alatt megy el a magzatvíz. Ha nem avatkoznak be, és nem akarják burokrepesztéssel gyorsítani a szülés folyamatát, akkor többnyire a kitolás fázisban vagy azt megelőzően számíthatsz a magzatburok spontán megrepedésére. Persze az is lehet, hogy ez a fájások megindulását követően vagy a tágulási szakban következik be. (Olvasd el Bogi szüléstörténetét, akinek a kitolás előtt közvetlenül és Dittke szüléstörténetét, akinek a 2 cm-es tágulást követően repedt meg a magzatburka.)

Idő előtti burokrepedésről akkor beszélünk, ha a víz a szülésre kiírt terminus környékén, de a fájások beindulását megelőzően folyik el. Ilyenkor a kontrakciók általában egy pár órán belül megindulnak, de előfordulhat az is, hogy ennél többet váratnak magukra. (Ha kíváncsi vagy burokrepedéssel induló szüléstörténetre, olvasd el, hogyan született meg Bendegúz.)

A várandósok mintegy két százalékánál az idő előtti burokrepedés a betöltött 37.  hét előtt történik. Ebben az estben a koraszülés veszélye miatt mihamarabb kórházi felvételre van szükség.

3. Szivárog vagy ömlik?!

A távozó magzatvíz mennyisége attól függ, hogy a burok melyik részen repedt meg. Ha a méh felső részén, akkor cseppenként is szivároghat. Ebben az esetben fontos meggyőződni róla, hogy magzatvízről vagy vizeletvesztésről van-e szó – ez utóbbi ugyanis gyakran előfordul az utolsó hetekben. A magzatvíz jellegzetesen édeskés, vizelettel össze nem téveszthető illatáról könnyen felismerhető. Színe normális esetben az átlátszótól a homályos sárgáig terjed. Ha a burok az alsó részen repedt meg, akkor is lehetséges, hogy csak kisebb mennyiségű víz csordogál a kisbaba feje előtti részből (a koponya medencébe ékelődve elzárja a magzatvíz többi részét), más esetben viszont nagyobb mennyiségű víz is távozhat.

4. Mit tegyek, ha megrepedt a magzatburok?

Először is őrizd meg a nyugalmad, kapkodásra nincs ok. Használj betétet, ami abban is segítségedre lesz, hogy a magzatvíz színéről és mennyiségéről információd legyen. Nagyon fontos a higiénés szabályok betartása, hiszen a burok megrepedésével a kórokozók előtt nyitott az út a baba felé. A felülről csorgó magzatvíz folyásirányával meggátolja a kórokozók feljutását, de ügyelni kell arra, hogy ezután semmi sem kerülhet a hüvelybe. Ülőfürdő helyett tusolj, tampon helyett mindenképp betétet használj, és az egyébként szülésindításra olyan jól bevált szex sem javasolt ilyenkor.  Ezt követően mindenképpen hívd fel a hírrel szülésznődet, orvosodat vagy a kórházat, ahol szülni fogsz, hogy a továbbiakat megbeszéljétek – majd irány a szülészet.

Ha a kórházba érve nem érzel fájásokat, a felvételi vizsgálat után várakozás következik. Az orvosod az adott kórházban érvényes protokoll szerint 12-24 órát is várhat, mielőtt szülésbeindítás mellett döntene.

5. Mi történik eközben a kisbabámmal?

A babával minden rendben van, nem marad “szárazon”. Ha a magzatvíz egy része el is folyik, állandóan termelődik helyette új. A várandósság végén a magzatvíz egyharmada egy órán belül újratermelődik, és a teljes magzatvízmennyiség is pár óra alatt alatt teljesen kicserélődik.

Forrás: Stadelmann: A bába válaszol Katalizátor Könyvkiadó, 2007.

Olvass még többet a burokrepedésről a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Válaszolj helyesen az alábbi 3 kérdésre, és vegyél részt a sorsoláson, amelyen megnyerheted a csakraparfüm.hu által felajánlott és általad tetszőlegesen kiválasztott csakraparfüm egyikét.

1. Hányféle csakraparfümből választhatsz?

a. 3

b. 7

c. 5

Klikkelj, ha nem tudod fejből a jó választ >>>

2. Hol helyezkednek el az ember csakrái?

a. A gerincünk mentén, a test középvonalában.

b. Test-szerte mindenütt.

c. Szívtájékon.

A válaszban segítségedre lehet, ha ide kattintasz >>>

3. Milyen színű csakraparfümökből választhatsz?

a. Vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó, ibolya

b. Vörös, narancs, sárga, zöld, kék, türkiz, ibolya

c. Vörös, narancs, sárga, smaragd, kék, indigó, ibolya

Itt utánaolvashatsz, milyen színű csakraparfümök léteznek>>>

Küldd be a válaszokat 2011. december 18-ig a dula{kukac}lenardorsi{pont}hu email címre. Tüntesd fel mindhárom kérdésnél a helyes válasz betűjelét – aztán már csak a sorsolást kell megvárni. :-)

Sorsolás: 2011. december 19-én.

Update:

A nyertes: Pintér Ilona. Kérlek jelentkezz a nyereményedért a fenti e-mail címen.

A nyereményt a csakraparfum.hu postázza a szerencsés nyertesnek. A  játékon való részvétellel hozzájárulsz ahhoz, hogy e-mail címed bekerüljön a Dúla blog adatbázisába, és hogy a későbbiekben hírlevelet küldhessek az e-mail címedre. (A hírlevelekről bármikor le tudsz iratkozni a levél végén található linkre kattintva.)

Ha karácsonyi ajándékként vennél csakraparfümöt, vagy csak minél hamarabb kipróbálnád, akkor a Dúla blog olvasójaként 10% kedvezménnyel rendelhetsz itt. A kedvezmény igénybevételéhez írd be a “LENARDORSI” szót a kuponkód mezőbe. A kedvezményes ár 2011. december 19-ig él, így karácsonyig épp megkapod az akciós csakraparfümöket.

]]> http://lenardorsi.hu/nyerj-csakraparfumot-karacsonyra-a-dula-bloggal/feed/ 0