Iratkozz fel a hírlevélre!

A DÚLA

• kulcsfontosságú élményként ismeri el a szülést, amire az anya élete végéig emlékezni fog.
• tisztában van a szülés fizikai történéseivel, és képes megérteni a vajúdó anya érzelmi szükségleteit.
• támogatja az anyát és partnerét a szülés megtervezésében, és terveik minél teljesebb kivitelezésében.
• a szülés alatt végig a vajúdó mellett marad.
• érzelmi támogatást nyújt, és segít biztosítani az anya kényelmét.
• objektív szemszögével és információnyújtással segít a döntések meghozatalában - anélkül, hogy saját véleményét az anyára, vagy a párra erőltetné.
• elősegíti a vajúdó, a partner és a kórházi személyzet közötti kommunikációt.
• kiegészíti a kórházi személyzet és az apa által nyújtott gondoskodást.

Iratkozz fel a hírlevélre!

Felmérést készítünk a budapesti szülészetekről, hogy a jövőbeli kismamák reálisabb képet kaphassanak választott kórházukról. Kérlek, ha 2009-2010-ben volt személyes tapasztalatod valamelyik budapesti szülészettel, töltsd ki a kérdőívet!

A felmérés ide kattintva érhető el. Kitöltése csak öt percet vesz igénybe. Köszönjük, hogy ezzel segíted munkánkat!

Iratkozz fel a hírlevélre!

Kicsi Zsuzsi! Isten hozott, nőj nagyra!

Iratkozz fel a hírlevélre!

1. A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal.

2. Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.

3. Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.

4. Segítsék hozzá az anyákat, hogy az újszülöttet már a születést követő első félórában a mellükre tehessék.

5. Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.

6. Csak orvosi indikáció esetén kapjon a csecsemő anyatejen kívül más ételt vagy italt.

7. Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában.

8. Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak.

9. A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumit.

10. Támogassák a szoptatást segítő anyacsoportok létrehozását és az egészségügyi intézményekből távozó anyákat irányítsák ezekhez.

A bababarát szülészetek kibővült listája a következő:

• Budapest, Fővárosi Önkormányzat Szent István és Szent László Kórház
• Debrecen, Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
• Dombóvár, Szent  Lukács Egészségügyi Kht.
• Esztergom, Vaszary Kolos Kórház
• Győr, Petz Aladár Megyei Oktató Kórház
• Kazincbarcika, DE OEC Kazincbarcikai Kórház Kft.
• Miskolc, B.A.Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház
• Salgótarján, Szent Lázár Megyei Kórház
• Ózd, Almási Balogh Pál Mátrix Kórház
• Pécs, PTE OEC ÁOK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
• Siófok, Siófok Város Kórház - Rendelőintézet
• Szolnok, Jász - Nagykun - Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház - Rendelőintézet
• Zalaegerszeg, Zala Megyei Kórház
• Vác, Jávorszky Ödön Városi Kórház
• Miskolc, Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktatókórház Nonprofit Kft.

A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság felhívta a figyelmet arra is, hogy a bababarát kórházak kezdeményezés sikere csak akkor lesz teljes, ha a védőnők, háziorvosok és házi gyermekorvosok szoptatás iránti elkötelezettsége és a szoptatás támogatásával kapcsolatos tudása is nő.

Iratkozz fel a hírlevélre!

40. hét. Csütörtök. Immáron másodszor jelentkeztem az orvosomnál CTG-re és vizsgálatra. 8-9 perces fájások, de ez már nem újdonság, és továbbra is zárt a méhszáj. Abban maradtunk az orvosommal, hogy ha újra sűrűsödnek a fájások, induljunk a kórházba, mert akkor már biztosan szülünk. A csütörtök ezután viszonylag nyugodtan zajlott, a fájások maradtak ugyan, de éjszakára megint lecsengtek. Péntek reggelre visszatértek a fájások, és hosszas dilemmázás után végül megkértem páromat, maradjon velem otthon. Délelőtt átjött a dúla, aromaterápiás olajokkal felszerelkezve, és megmasszírozott. Ez határozottan jól esett az akkor már egyre jobban fájdogáló derekamnak. A dúla ezután magunkra hagyott, hogy pihenjek, kapcsoljak ki. Délben elvitte a nagyi a kislányunkat, éreztem, hogy addig nem fogunk haladni, amíg ott van mellettem. Ezután már nem volt kérdés, hogy most már szülni “kell”, de valahogy nagyon lassan zajlottak az események. Este megint átjött a dúla masszírozni, aztán tanácsolta, hogy menjünk el a párommal kettesben kikapcsolódni, mert nagyon görcsössé váltam. Eldöntöttem, hogy aznap szülni akarok, ahelyett, hogy hagytam volna, hogy történjenek a dolgok, ahogy történniük kell…

Így aztán bementünk párommal a belvárosba, és igyekeztünk nem foglalkozni a szülés témakörével - már amennyire ez 2 fájás között lehetséges -, sétálgattunk, beültünk cukrászdába. Este 10 után értünk haza, kissé fáradtan, de nagyon jó hangulatban. Leültem kicsit pihenni, és mérlegelni a helyzetet: a fájások erősödtek, és 6-7 percenként jöttek. Ekkor futott át a fejemen a gondolat, hogy mennyire jó dolog lehet az otthonszülés, amikor nem kell azon tanakodni, hogy mikor induljunk a kórházba, amikor ezt a bensőséges, idilli hangulatot nem töri meg semmi…

És nem sokkal később döntöttem: irány a kórház. Hívtuk a dúlát is, telefonáltunk a kórházba, én összekészültem, és már robogtunk is ki Telkibe. Vizsgálat, méhszáj zárt, CTG, egy helyben ücsörgés, fejcsóválás az ügyeletes doki részéről, hogy császár után normál szülést hogy engedhetett az orvosom… Papírozás… Amikor a 20 perces CTG már 1 órája tartott, megkérdeztük, meddig tart még, és a sablon válasz: 20 perc. Merthogy császár után fokozott a kockázat, és muszáj. A fájások pedig egyre kellemetlenebbek voltak a félig fekvő helyzetben. Végül kb. 2 óra után, nem szívesen ugyan, de levették. Megpróbáltam aludni, néha sikerült, máskor meg felébredtem a fájásokra.

Reggel jött az orvosom, megvizsgált, nem tágultam, épp csak nyitva volt a méhszáj. Ő is előhozakodott a császár ötletével, kezdtem talajvesztettnek érezni magam. Ezután előzetes figyelmeztetés nélkül tágított a méhszájon, ami nagyon fájdalmas volt. Visszamehettem a szobámba. A könnyeim némán potyogtak, párom és a dúla nem tudták, mi történt, de én képtelen voltam megszólalni. Úgy éreztem, senki sem hiszi, hogy meg tudom szülni ezt a kisbabát. Újabb végtelennek tűnő CTG. Nem tudtam továbblendülni a 6 perces fájásokon. Nem láttam a megoldást, el voltam keseredve, ekkor már több, mint 24 órája tartottak a fájások. Utolsó mentőötletként a homeopátiás orvosom jutott eszembe. Telefonon ugyan nem sikerült elérni, de párom bevállalta, hogy személyesen felkeresi, ugyanis a közelben rendel. Én közben lementem sétálni a dúlával, kisírtam magam, kibeszéltem magamból, ami bennem volt. Végül kaptam homeopátiás bogyókat, és ezektől be is sűrűsödtek a fájások, úgy tűnt, jó úton vagyunk. Délután kettőkor újabb vizsgálat, és kiderült, hogy 3 cm-re tágultam - ami ugyan nem sok, de határozottan sokkal több, mint addig. Az orvosom végre burkot repesztett, amit addig nem volt hajlandó, én meg nagyon bíztam benne, hogy ettől előrébb jutunk. Felvetődött az oxitocint szükségessége, fájdalomcsillapítás kíséretében, de kaptam egy kis haladékot, hátha beindulnak az „igazi” fájások, amit az újabb CTG vizsgálattal figyeltek. Most már szinte elviselhetetlen volt az ágyhozkötöttség, ugyanis a fájások nagyon felerősödtek. Hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor lekerültem a CTG-ről. Ekkor már egyre több mindent bevetettünk, hogy a fájások elviselhetőbbek legyenek: előkerült a labda, a dúla folyamatosan masszírozott, és végül a kádba is beültem, ahol nagyon jól esett a simogató meleg víz. Mindenki bizakodó volt a fejlemények láttán, így oxitocint sem kaptam, és reméltük, hogy nemsokára kibújik a kis pocaklakó.

Délután 4-kor újabb vizsgálat következett… és a hidegzuhany, mikor az orvosom megszólalt: baj van. Egyetlen centimétert sem tágult a méhszáj az előző vizsgálat óta. Az orvosom nem erőltetett semmit, még ekkor is hajlandó lett volna várni, ha úgy akarom, mert a baba szívhangja rendben volt. Nem akartam. Feladtam. Illetve felfogtam, hogy mindannak, ami éppen történik velem, velünk, valami oka van, amit én akkor és ott nem látok vagy nem láthatok. Elkeseredett voltam és elcsigázott, sírhatnékom volt, de sírni sem tudtam, elhagytam magam, csak hagytam, hogy a párom átöleljen, és azt hajtogattam, szedjék ki.

Innentől kezdve minden megváltozott. Én ismét passzív résztvevője voltam a saját szülésemnek – ahogy az előző szülésnél is –, tudatában voltam annak, hogy ez volt az utolsó esélyem a normál szülésre, és nem jött össze. Minden olyan gépies lett. Mindenki tette a dolgát, újabb CTG, infúzió, öltöztetés, hordágy. Párom is bemosakodott, bejöhetett velem. A fájásokat most már elviselhetetlennek éreztem, mivel értelmüket vesztették. Semmit sem éreztem, se haragot, se csalódottságot, se megkönnyebbülést… igazából semmit. Csak túl akartam lenni ezen a rémálmon. A döntés után még háromnegyed óra volt, mire a tűt az érzéstelenítővel belémszúrták, és mintegy varázsütésre minden testi fájdalom megszűnt. Megkönnyebbülés volt, még úgy is, hogy pontosan tudtam, mi vár még rám ezután. De azt is tudtam, hogy most már mindjárt kibújik Ő.

És pár perccel később már sűrűn potyogtak a könnyeim, ahogy meghallottam, hogy felsír. Megszületett Ádám, július 3-án 16 óra 53 perckor, egy nappal a nővére születésnapja előtt. És törülközőbe bugyolálva kis időre odatették az arcom mellé, hogy köszönthessem. Isten hozott, Ádám! A lényeg, hogy most már itt vagy, és minden rendben, a többi nem számít. Örülök, hogy Te is felkészülhettél a nagy pillanatra, örülök, hogy vajúdhattam, és nem bánom egyetlen pillanatát sem! A párom folyamatosan mellettem volt, és mindvégig biztos támaszt nyújtott. A dúla szakmai felkészültségével és lelki támogatásával is rengeteget segített a legerősebb fájások elviselésében is. Nélkülük nem tudtam volna ezt a közel 2 napot végigcsinálni. És bár az első vizsgálat után nem így gondoltam, nagyon hálás vagyok az orvosomnak is, hogy elfogadta a döntésemet, hogy meg akarom próbálni a normál szülést, mindvégig támogatott ebben, és nem sürgetett semmit. Aztán a sors máshogy rendelte…

Iratkozz fel a hírlevélre!

Dúla táborban voltam. Évről évre, minden július végét úgy tervezem, hogy ott lehessek. Pihenős-tanulós-feltöltős-kikapcsolódós-mesélős csodaszép négy napom volt. Idén húsz dúla és egy “dúla tanonc”: Léna baba alkotta a csapatot. :-)

A programot jurta építéssel kezdtük. A jurta afféle közösségi térként szolgált: előbb előadások és beszélgetések zajlottak itt, majd minden este átváltozott alvóhellyé. Az utolsó napon pedig nagy szolgálatot tett az eső elleni védekezésben, és némi száraz terület fenntartásában is…

A legnagyobb élményt Petra dúlatársam labirintusa jelentette számomra. Ez egyfajta belső utazásra, elmélyülésre adott alkalmat. A labirintusban bolyongva, majd kilenc állomáson megpihenve és elmélkedve kerestük saját utunkat. Közben beesteledett, és sorra gyújtottuk az állomásokat jelző mécseseket és gyertyákat. Felejthetetlen, könnyes-szép éjszaka volt.

Egyik délután Singer Magdolna tartott interaktív előadást a vendégbabákról, a várandósság és szülés körüli gyász modern társadalmunkban oly méltatlan kezeléséről. Bár olvastam témába vágó könyveit, és ismerem honlapját is, mégis igazán elgondolkoztató és megrendítő volt a beszélgetés.

Aztán volt még szituációs gyakorlatsor, vízben (a strandon, kora reggel) szülésmodellezés, párban végzett önismereti munka és sok-sok kötetlen beszélgetés és együtt főzés.

Jó volt látni és megtapasztalni, hogy sokan vagyunk dúlák, sokfelől jövünk és sokfelé is tartunk, de a szülés-születés iránti mély elköteleződés és tisztelet összeköt bennünket.

Iratkozz fel a hírlevélre!

]]> http://lenardorsi.hu/dula-tabor/feed/ http://lenardorsi.hu/lizi-szuletese-kepekben-elmeselve/ http://lenardorsi.hu/lizi-szuletese-kepekben-elmeselve/#comments Wed, 28 Jul 2010 21:08:55 +0000 Orsi http://lenardorsi.hu/?p=3571 Szakál Szilvi képeit már megcsodálhattátok itt a Dúla blogon. Most újra nagyszerű dologra akadtam az oldalán. Fényképezőgéppel kísérte Tina vajúdását, majd a kicsi Lizi baba megszületését. Azt hiszem, nincs  szükség túl sok szóra…

István sorsol

A türkiz csomagot, benne  picidia nyúlkomájával, panyizsuzsi anya-lánya gyűrűszettjével és a masszázsolajjal Boross Kira nyerte.

Az első nyertesünk: Boross Kira

A sárga csomag is gazdára talált: Szűcs Anikó kapja, így övé a csiribiribolt tarka szobadísze, a panyizsuzsi ékszerei és a masszázsolaj.

Második nyertesünk: Szűcs Anikó

A kék csomagnak pedig Csölle Franciska örülhet, ő nyerte meg Pászthoy Panka faágon ücsörgő tündérkéit, panyuzsuzsi gyűrűit és a masszázsolajat.

Harmadik nyertesünk: Csölle Franciska

Szívből gratulálok a szerencsés nyerteseknek! Kérlek jelentkezzetek az ajándékért az e-mail címemen!

• Augusztusban újabb játékkal várlak majd benneteket.