Császár után természetesen – Bogi születése

Szilvi szülései során különböző utakat járt be. Első gyermeke császármetszéssel született, és ez számára rendben volt így. Másodjára másképp szerette volna, császármetszés után természetesen, ezért keresett meg engem is. Jó volt látni a változást a beszélgetéseink alatt, és klassz élmény volt a szüléskísérés is, amikor beteljesült, amire Szilvi készült: Bogi pár óra leforgása alatt természetes úton világra jött.

Császármetszés után természetesen született Bogi

Első gyermekem Olivér 2014. májusban született császármetszéssel egy bécsi kórházban. Sürgősségi császármetszés volt szívhangeltérés miatt 9 cm tágulásnál. Természetes szülésre készültem, de a körülményeket tekintve számomra már inkább megváltás volt a császármetszés, annyira ki voltam fáradva (14 óra vajúdás után), és persze nem tudhattuk, hogy a babával is minden rendben van-e? Már kétszer esett a szívhangja 100 alá, és az orvosok nem akartak kockáztatni. Természetesen én sem. A császármetszés mégsem volt számomra traumatikus élmény. Talán a hosszú vajúdás miatt vagy, mert a kisfiamat már a műtét közben láthattam és megsimogathattam majd kb. 1 óra múlva szoptathattam és onnantól kezdve végig velem volt. A lényeg hogy az első szülésem pozitív élményként élt bennem, fel tudtam dolgozni.

Éppen ezért amikor kiderült, hogy ismét kisbabánk lesz, nem volt számomra annyira egyértelmű, hogy meg szeretném próbálni a természetes, hüvelyi úton történő szülést. Mivel ekkor már Budapesten éltünk, először kórházat kerestem, mert azt tudtam, hogy mindenképpen bababarát és szoptatáspárti kórházat szeretnék. Így esett a választás az egyébként hozzánk legközelebbi kórházra, a Szent István Kórházra. Orvost választani már nem volt olyan egyszerű és egyértelmű, végül internetes böngészés után orvost is találtam, aki első találkozásra szimpatikus volt. Szóba került a VBAC lehetősége is, de én ekkor még nem tudtam, hogy szeretném-e?

Az orvosom azt mondta, hogy van rá lehetőség, de csak akkor, ha a VBAC teszt azt az eredményt hozza, hogy erős a császáros hegem és kibírja a szülést. Ekkor még fogalmam sem volt, hogy mi az a VBAC kalkulátor – annyira nem is érdekelt. Gondoltam, persze én is biztosra szeretnék menni, és ha van rá mód egy kalkulátorral, hogy ezt megtudjuk, ám legyen. (Azóta már tudom, hogy ez a kalkulátor nem a hegszétválás esélyét számítja, hanem csak azt, hogy mekkora a valószínűsége, hogy sikerül hüvelyi úton megszülni a babát.)

Kb. a 30. hét környékén már kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy jó volna természetes úton szülni. Elmentem a kórház szülésfelkészítő tanfolyamára, ahol egy nagyon szép kisfilmet vetítettek egy baba megszületéséről és az arany óráról. Akkor már tudtam, hogy én ezt mindenképpen szeretném átélni.

A következő vizsgálatkor rákérdeztem ismét az orvosomnál, hogy akkor mehet-e a dolog? Ismét előjött a VBAC kalkulátor, amit viszont csak a 37. héten fog az orvosom elvégezni. Mondhatjuk, hogy szinte az utolsó pillanatban… Szülésznőm nem volt, az orvosom kételyek között hagyott (a teszttől tett mindent függővé), minden olyan bizonytalan volt. Ekkor olvastam VBAC után a neten és találtam rá Orsira. Dúlaként több VBAC szülésnél jelen volt és az oldalán több sikeres VBAC történetet is olvastam. Felvettem Orsival a kapcsolatot, és hamarosan személyesen is találkoztunk. Nagyon pozitív és támogató volt. A vele való beszélgetés csak megerősített abban, hogy meg akarom próbálni.

De hátra volt még az a bizonyos teszt és az orvosomat sem éreztem a VBAC mellett 100%-ban elkötelezettnek. Ez a bizonytalanság nagy teher volt, de abban valahogy nem tudtam gondolkodni, hogy orvost váltsak, amivel együtt kórházat is kellett volna váltanom. Aztán eljött a teszt napja, és szerencsémre jó eredmény született, az orvosom „engedélyezte” a VBAC-t. Nagy volt az öröm. Orsival folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és megbeszéltük, hogy dúlaként ő is jelen lesz a lányom születésénél.

Már csak abban kellett bíznom, hogy a szülés időben elindul, mert az orvosom a kiírt időpont +3 napot akart várni, utána szülésindítás. Ezt nem akartam, és mivel az első gyerekem is 1 héttel a kiírt időpont után született, nagy volt az esély, hogy most is csúszás lesz.

Eljött a szülés kiírt időpontja és semmi. Lélekben már hangolódtam a szülésre, ittam a málnalevél teát, és mivel két nap után sem volt változás már a Stadelmann féle szülésmegindító olajat is bevetettem, de semmi nem történt. El voltam keseredve, mert természetes szülést szerettem volna és otthon vajúdni ameddig csak lehet. Ehelyett egyre nagyobb volt az esély, hogy indítani fogják a szülést. Már az elején nem valósul meg az, amit szerettem volna. Aztán eltelt ismét 2 nap, már elfogadtam, hogy indított szülés lesz és arra gondoltam csak, hogy sikerülni fog, így is.

Csütörtök este kellett bemennem a kórházba a ballonos indításra. A párom elkísért, de aztán őt hazaküldték, reggel jöhetett vissza. Reggel 7 órakor 4 cm tágulásnál burkot repesztett az ügyeletes szülésznő, aki már ekkor mondta, hogy lehet, hogy oxitocint kell kapjak. Na, ez volt az egyetlen, amit semmiképpen sem akartam. Gondoltam, ez nem igaz, ennyit a természetes szülésről.

Aztán megérkezett a párom és Orsi is és a fájások is, amik egy fél óra elteltével nagyon erősek, intenzívek voltak és sűrűk is. A szülésznő még kiengedett zuhanyozni, majd felhelyezte a CTG-t, ami onnantól kezdve végig rajtam kellett, hogy legyen. Orsi ismerte a szülésznőt és megnyugtatott, hogy nagyon profi és kedves, támogató. Igaza volt, valóban nagyon pozitív volt. Utána viszonylag keveset zavartak bennünket, a szülésznő csak akkor jött, ha szóltunk.

Nekem csak a fekvés esett jól, nem akartam mozogni, szóval a CTG nem zavart, és amin én is meglepődtem, teljesen el tudtam tőle vonatkoztatni és ki tudtam kapcsolni a tényt, hogy folyamatosan nézik a szívhangot. Mivel kisfiamnál szívhangeltérés volt a császárindok, mindig volt bennem félelem, hogy megismétlődik. A vajúdás során viszont annyira sikerült minden külső dolgot kikapcsolnom, hogy eszembe sem jutott, hogy bármi baj történhet. A hegszétválástól is tartottam, de akkor ott ez már fel sem merült bennem.

Orsi muskotályzsályás forró borogatást tett minden egyes kontrakciónál a hasamra és a derekamra, ami nagyon jól esett. A másik oldalamon a párom, akibe pedig belekapaszkodtam a fájások során. Fájdalomcsillapítást nem kaphattam, de a szülésznő felajánlott egy injekciót, ami ugyan nem csillapította a fájdalmakat, de abban segített, hogy két fájás között tudjak kicsit pihenni, lazítani. Ami nagyon sokat számított, mert így sokkal jobban fel tudtam készülni a következő összehúzódásra.

Nagyon jól haladt a folyamat, szépen tágult a méhszáj és 11 óra körül már teljesen el is tűnt. A szülésznő is mondta, hogy itt ebédre baba lesz.

És lett, 13 órakor császár után természetesen megszületett a lányom, Bogi.

A kitolásnál már a végét járta az erőm, és a gátam is feszes volt ezért gátmetszést csinált az orvosom. Utána már pillanatok alatt kibújt a kislányom, akit rögtön a hasamra helyeztek én pedig el sem hittem, hogy megcsináltuk, sikerült, itt van a karjaimban. Hamarosan rátalált a cicire is, és bőszen kezdte szopizni. Az a két óra, amit a szülőszobán tölthettünk felejthetetlen élmény, hatalmas boldogság.

Most már tudom, hogy igenis óriási különbség van a császármetszés és normál úton történt szülés között, és örülök, hogy volt bátorságom megpróbálni és voltak támogatóim, akik bíztak bennem.

Ide kattintva még több császármetszés utáni szüléstörténetet olvashatsz.

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Hozzászólások

ÍRJ NEKEM!